Isteni állatkert

Mi az élet értelme? Mindenkinek más...

Az élet értelmét nem keresni kell, hanem értelmet kell adni neki.

Van, akinek a pénz habzsolása ad értelmet, van akinek az, hogy másokon segítsen...és folytathatnám a felsorolást hosszasan.

De ha mégis meg kellene fogalmaznom, akkor én így írnám:

Az élet értelme a megtapasztalás. Minek a megtapasztalása? Bárminek! A természet illatának, a lemenő Nap csodálatának, a szerelemnek, a gyermek születésének...és itt is hosszú a sor.

Itt, ezen a ponton kaphatnám a pofonokat: pl. 

-ki akarja megtapasztalni a nélkülözést a szegénységet?

-ki akarja megtapasztalni, hogy elveszítse a gyermekét, vagy bármelyik szerettét?

-ki akarja megtapasztalni a természeti erők csapásait vagy a háborúkat?

...és itt is hosszú a sor.

Sokan sokféleképpen gondolkodunk és ez így van jól...nem vagyunk egyformák és ez a csodálatos az emberi létezésben.

Van aki hisz abban amiben én, van, aki nem...és én soha nem vagyok hajlandó vitába szállni más meggyőződéssel, nem akarok senkit meggyőzni arról, amiben én hiszek. Örülök annak, ha egy kellemes beszélgetés alakul ki az ellenvélemények közt...így sokkal többet látunk, érzünk az élet értelméből...

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom az én véleményem, akkor így írnám le:

A földi létezés egy olyan út, amit mi választunk magunknak a földi születésünk előtt...

Teleírtam már nagyon sok füzetet,

írtam szomorút és írtam tüzeset,

egy-egy rövidet, vagy hosszú sorokat,

bennük volt elrejtve ok és okozat,

pingáltam feketén fekete lapra,

sosem hallgatok imádkozó papra,

ha fáj, akkor is tudok mosolyogni,

ha bántanak, keményet tudok rúgni,

nem haragszom sokáig én senkire,

ha dühöngök, rágyújtok egy cigire,

dumálok míg cincognak az egerek,

majd ismeretlen vizekre evezek.

Nem voltam, nem leszek, most vagyok,

jelenemben mindig "jövőt" választok,

a lépcsőn mindig csak felfelé mehetek,

ha lefelé indulok, akkor zuhanok.

Az éveim nekem csak élet-szakaszok,

az utam nem egyenes, mindig kanyarog,

melyiken megyek? a választás az enyém,

ha rosszul választok, akkor csak én bukok.

Játszik az élet, 
ma tavaszt kerget az ősz.
Holnap nyár és tél.
 
Játszik az élet,
vadászból lett űzött vad.
Puska a szögön.
 
Játszik az élet,
tréfát űz velem a sors.
Tudok nevetni...(?)

Dühöng ez a nap, lélekben dübörög a múlt,
szemekben keserűség, a türelem elmúlt,
egyre többet hallani: "éhes a gyermekem",
a néma basszusra vált, lázad a kegyelem.
 
Ősi sírokból kardokat nyújtanak felénk,
lássuk a vérüket, mielőtt üvöltenénk,
szabad utat mutatnak kioltott életek:
"Most ne értünk harcoljatok, hanem értetek!"
 
A múlt megtanítja azt, ki tanulni akar,
a csendben hallatszik valahol a hangzavar,
békében akar pihenni katona, s költő,
ők a múlt, miénk a jelen. Kié a jövő?