Isteni állatkert

edd meg amit főztél. azt hiszed 
te győztél? tévedsz! ...mint mindig.
kapaszkodsz a sírig egy elcseszett
életbe. dobd el a fenébe!
keress magadnak egy új utat,
van belőle sok tucat. nem kell,
hogy sima legyen, csak arrafelé
vezessen, ahol új ízeket
kavarhatsz bele a főztödbe...

Bárhol lehetsz, bármit tehetsz,
soha nem lehetsz más, csak az
az egyetlen formája a
létezésnek, aki te vagy.
Ne akarj más lenni, úgysem
tudsz elmenekülni magad
elől, mert mindig rád talál
ő, aki te vagy...

Álmodnak a farkasok?
Álmodnak..., a Holdról.
Valahol, valamikor
elvesztették a fényt,
s most titokként őrzik
múltjukat, falkákban
járják útjukat, s minden
éjjel, tele reménnyel
vonyítanak a Holdra.
(Feketék vágynak
a Fehér múltra...)

A végtelennek tényleg nincs vége?
Ha vége nincs, akkor nincs kezdete.
Ha valaminek nincs kezdete és vége,
akkor az bizony, az emberi elme 
végtelen hülyesége...
 
(nincs semmi bajom, csak az agyam
tornáztatom, a fejem rázom
jobbra-balra, ígérem, hogy nem 
fakadok dalra, sőt még falra 
sem mászok, mikor mások végtelen
hülyesége miatt ártatlan
áldozattá válok...)

Nem félt, csak élt. Boldogan
nevetett, vadvirágot szedett
az álmai mezején.
Álmodott, életet áldozott
a szerelemért, azért
a kevés pillanatért, amit
adott, s cserébe kapott.
De a farkas élt. Tudta miért:
álmaiért fizetett.
Fogak, karmok..., nem védekezett.