Isteni állatkert

Vannak tollak melyek vékonyan fognak,
vannak olyanok, amelyek vastagon,
vékonyak száraz kenyérbe vésnek keresztet,
csak drágakőbe tudnak írni a vastagok.
 
Vastagba tömném a száraz kenyeret,
szívja fel belőle az összes tintát,
tanulja meg milyen vékonyan írni,
mutatnék neki egy-két kereszt-mintát.

Isten lábán nőnek a karmok,
véres ereket kaparnak a földbe,
kirohad minden, ami még él,
pillanat alatt eltűnik a ködbe.
 
Az Ördög közben jókat röhög,
végre eljött a megváltás ideje,
pokol-táncot jár örömében,
ahogy nyílik a Föld-katlan teteje.
 
Isten, s Ördög együtt parolázik,
gőzölög a paradicsomi főzet,
a Menny és Pokol itt van a Földön,
hisz az ember teremtette meg őket.

Oltári nagy az Isten állatkertje,
a kerítést túl alacsonyra építette,
azt sem tudni melyik a bent és a kint,
a vadbarom mindig a túloldalra kacsint,
féreg kúszik át a kerítés alatt,
mi egész volt, felette cafatokra szakadt,
nincs ki feltakarítsa a kosz-tengert,
Isten unatkozik, kell neki az állatkert.