Isteni állatkert

Szeretem a csendet, 
de ez a csend most fáj,
zűrzavarba kerget,
hol hallgatni muszáj.

Te és én nem MI vagyunk,
mindkettőnkben az ÉN a
tolvajunk, s az őrangyalunk.

Jézus megszületett, több ezer fenyő meghal,
nem sötétben, csillagszóró-fényben pompázva,
tűlevél-könnyek hullanak a gömbök között,
karácsony fája nem tud vigyázni magára.
 
Jézus megszületett, megünnepli az ember,
egy kivágott fenyőfát színesbe öltöztet,
félbetört élet elszárad a nappaliban,
vajon így kell ünnepelni egy újszülöttet?
 
Jézus megszületett, erről szól a karácsony,
de ennek már nincs jelentősége régóta,
csak a flanc, csak a pompa és drága ajándék,
közben egy karácsonyfa fénylik haldokolva.

Egy álomban élek, hol te vagy velem,
egy álomban, hol szabad a szerelem,
ott nincs se tér, se idő, csak mi vagyunk,
egymás karjában boldogan szárnyalunk,
a valóság számunkra nem létezik,
örökké élünk: Lélektől Lélekig.

A féltékenység a bizalom hiánya,
ha szeretsz, szeretni hagyod a társadat,
ha társad megcsal, akkor nem szeret téged,
hagyd neki játéknak a vetélytársakat.