Ó ha tudnám!

Ha tudnám, hogy álom,
 s benne, úttalan utakat járok,

megadnám magam,

 te légy a börtönöm,

 ha tudnám!

  Ha tudnám, hogy hol ér véget mi vagyok,

 s hol kezdődnek a csillagok, 

 én nekik mondanám;

 helyet álmaidban újra nyissatok

 ha tudnám!

Ha tudnám, meg bocsátott szíved,

 bár vétkeim kemények,

 körülfognak reszkető, remények

 ha tudnám!

Ha tudnám, súlyos keresztem vállamra raknám,

 s a könnyelmű ballépést, csókodra váltanám,

 ha tudnám!

Ha tudnám, merre lépjek az éjben

 világot keresve, hogy szíved elérjem...

 Ó ha tudnám!