Szonettek, adott rímekre...
smoke86• 2020. január 8. 15:39
Félszeg lét
Félelemből futni? Balgaság, kár,
rabja leszel, így mit éra tett, mi béklyóba zár? Nyámnyila óda szele ér.Csahol a szív, benne az ér,ott aurában pániksugárissza be magát, míg fér,s vár, csak alkalomra vár.
Vad pulzus mi fel s lejár, inge mint bőre hófehér, lohol távolba a szamár.
Lásd önnön magad mily sivárormon át árnyékod kisér, néki örök tél a nyár.
2019.12.06.
smoke86• 2020. január 8. 15:36
Emlék az elsőre
Gyermek voltam, úgy 10 éves,
mikor első versem alkottam,egyszerű szavakat rakodtam,tiszta szeretetről, mi édes.Édesanyámnak szólt, Szentestén,ajándékra nem tellett vagyon,s én akartam, legyen boldog nagyon,így lett, hogy írásba adtam ezt én.
Mostan, ebben a Krisztusi korban,hátam mögött megannyi költemény,vegyesen; versben és zenei terepen.
Bár utamon sok odaveszett a porban,mit előre nem hirdetett sehol közlemény,ám ahogy új nap kel, úgy verseim keleten.
2019.12.06.
smoke86• 2020. január 8. 15:33
A szó elszáll...
Papírra vetem mit lelkemből szürcsölök,
szépen testet öltött a képzet,
így könnyebben tovább lépek,
magamban nem füstölök.
Mert végtelen bennem az óhaj,
mit adok a világnak morzsalék:
gátlások, félelem, szakadék,
nem segít ezernyi sóhaj.
Pedig szavaim sokszor harmatos,
hol jókedv nem igazán nyaral,
de ígérem mosolygós leszek.
Így zárom fájdalmam, mint lakatos,
szól belül, melankólikus a dal,
s míg élek, földhözragadva lebegek.
2019.12.05.