Szonettek, adott rímekre...

E rímekből mily szonettet találok

ki, amit nektek mutatni is merek,

hiszen hozzátok képest vettetek

soraim, ám mégis velük kiállok.

Képzeletemnek kaput nem zárok,

hagyom kibontakozni, de elvetek

benne bohóságot - most bút nem lelek

magamban - így ismét örömmel járok

elétek, még ha mögöttetek futok

is. Hisz rímeknek szerelmese vagyok,

költészet életfogytig tartó foglya.

S ha netán gondolatban megfagyok,

min később derűsen, jót kacagok,

mesélem majd nektek vígan, dalolva.

2020.01. 05.

Matek alatt lám bónuszt találok,

de hozzá nyúlni ugyan nem merek,

mert mivan akkor, ha csapdát vettetek

nekem, nemkizárt most próbát állok.

Becsület vezérelve bezárok;

mindkét villást vállaimról elvetek,

másképp tudom nyugalmat nem lelek,

de ezesetben... igaz utat járok.

Én a könnyebb úton bizony nem futok,

inkább maradok az aki vagyok,

önnön magam törvényei foglya.

Hazafelé sétálva majd megfagyok,

magamban a záráson kacagok,

lehet más benézné vígan, dalolva.

2020.01.05.

Pesti volnék, igazi betonpásztor,

ki nap mint nap, kóbor nyájat bámula

Gazdájuk nem jő égi pusztaságból,

nem úgy mint áradáskor a Duna. 

Újévi fények játszák be testét,

csodás nekem, tükrén ahogy lobog,

s azok, kik velem együtt ezt lesték,

igazi finom, úri kisasszonyok. 

Lenn állunk, ott lenn, a rakpart alján,

s várom az időt mit csellel szakasszon

meg a kedvemért illatozó leány. 

Éjfél - s ajkam hirtelen csók lepé el,

köszönt non-verbális költészetével

az amúgy mindig cserfes kisasszony.

2019.12.30.

Jó hagyományként együnk hát lencsét,

jut mindenkinek, ha csak egy marék

is, de hozzon bőséges szerencsét,

együnk, míg ki nem ürül a fazék. 

Gyűljetek hát körém, kész az ebéd,

s türelmesen várja mindenki sorát,

boldogságban; mire jó kedv a pecsét,

beszéljük ki az elmúló év nyomát. 

Bejárjuk gondolatban minden zugát,

hol lefelé, hol felfelé ívelő:

Ugye-ugye, mennyi mindent elértél? 

Tagadd meg ma estére a szunyát,

légy önfeledt, reményteli viselő,

s fogadd, mit akarsz ha eljő az éjfél.

2019.12.30.

Kergetem, hátha elérem az álmot,

az álmot, hol a magány nem emészt,

ott csak boldogság van, no meg lányok,

erről álmodni nem is oly nehéz.

Majd ha megérint újra a szerelem - 

bár őszintén szólva, bevallom srácok

nem tudom, hogy jár e még ez nekem,

az első óta csak foszforeszkálok.

Tudom, nem kéne ellene küzdenem,

s akkor talán boldog lenne szellemem,

ki a szeretetben ifjún kiakadt.

Szép szavak, gesztusok már nem hatol

szívembe, mit rég elástam valahol,

ha jól rémlik, lenn a pokol alatt.

2019.12.27.