Szonettek, adott rímekre...
Megnemírt napok...
Van, hogy gondolatot gátolnak falak,
érzelmek hevernek lenn a padlón,
sarokban ott az életem, a naplóm,
emlékezést túlélő írott szavak.
Kezemben a toll, most semmi harag,
csak gubbasztok mellette hanyatlón,
kopogtatva egy láthatatlan ajtón,
eszembe jutnak régi ihletnyarak.
Ó a csodás termelő évek - elmúlt,
maradt az élet, színház és dráma,
és egy pohár bor, mi félig kiborult.
Maradjon józan ész, maradjon máma,
elmém úgyis vallatásra szorult -
ablakon át tekintek szivárványra.
Véglátomás
Az Úr szeretete félek lezúdult,e
mberekről, kik rombolnak esztelen,
nem látják a bolygónk hogy lepusztult,
ígérve a szebbet, mi reménytelen.
Mond, a halott föld születik e újjá,
ha rothad már az időkilométer?
Csak a naivak hiszik és fújják,
hogy az emberiség, sosem ég el.
Hisszük, hogy véd a természet korona,
és nem pusztít el semmilyen buzgár,
mutasson bármit is a hozammérő.
Ám odavész léleknek mámora,
mert a tudatlanság mindent rongál,
és Krisztus már nem lesz a megmentő.
Lélekszonett - Álomszerelem
Hol az én lelkem régi, igaz álma?
Mit befalazott hajdan bús márvány,mert naívan, bízva mindnek kitárvánremélt, szebbik párját megtaláljaés imádhatja. "Lett volna ő bálvány,kiért tesz, legyen bármi nagy vágya,ha kell, akkor saját szívét kivájjabizonyítékul. Még most is kívánnám,
óvnám és égbe emelném szerelmem,legyen bármily rögös sorskeménységaz ára. Megteszem, legyen akármi
az, csak pihenhessek majd szívedben,hol boldogság honol." Álmok, reménység.Félek Lelkem, nem fogom megtalálni...
2020.01.08.
Belső béke
Vagyok én olyan, akár a vércse,
gyakran helyben lebegő és szabad,ki nem tesz rosszat, nem ont ki vért se, hiába címzed neki gyilkos szavad.Nem állok be a sorba csakazértse,bízva tovaszárnyalok, hátha akadegy hely vagy valaki, ki megértsea magamfajta tébolyultakat.
Körülöttem mindenség; Adzsna nézz szétkérlek, tán valahol fontos a részvétlétemnek, mi közeleg a vég felé,
de még mindig kivenné saját részétés osztaná szét annak egészét,jóból, rosszból, mert az mindenkié.
2020.01.06.
Szégyen, de hasznos
Igaz embert már nehezen találok,
értük már vágyakozni sem merek - Ó ti hamisak, álarcot vettetekmagatokra - csak kétségekbe állok.Íme, minden ajtót magamra zárok, azok kulcsait szívemből elvetek,oly mélyre, hová utat nem lelek.- Veletek én sorra ekképp járok!
Lelkemmel a romlás elől futok,menekülök - Lehet, gyáva vagyok, de akkor sem leszek Belzebub foglya,
hol örökké lenne nyár - de megfagyoka gondolatba és reszketve kacagokmagamba - Sorsom nem lesz így dalolva!
2020.01.06.