Szonettek, adott rímekre...

Matek alatt lám bónuszt találok,

de hozzá nyúlni ugyan nem merek,

mert mivan akkor, ha csapdát vettetek

nekem, nemkizárt most próbát állok.

Becsület vezérelve bezárok;

mindkét villást vállaimról elvetek,

másképp tudom nyugalmat nem lelek,

de ezesetben... igaz utat járok.

Én a könnyebb úton bizony nem futok,

inkább maradok az aki vagyok,

önnön magam törvényei foglya.

Hazafelé sétálva majd megfagyok,

magamban a záráson kacagok,

lehet más benézné vígan, dalolva.

2020.01.05.

Némely állat ravasz, míg másik naív, 

a természetben biz nincs kétszínűség, 

csupa-csupa ösztönös egyszerűség,

konokul hajtja mindet az edzett szív. 

A cseles lesben vadászat idején,

éh gyomra hajtja, sem mint haragja. Hullt

tetemek fölött dögraj bevonult;

a körforgás értelme égett belém. 

A naív védelméből messze kijár,

mit sem sejtve, jajj ha tudná szegény;

orv támad a halál s lesz legyőzve. Én

nem mozdulok, semmi tétova, bár

tehetnék ellen, visszavet a remény;

ez így van rendjén. Belül mind büszke lény.

2019.12.16.

Bolyongó koldusként várom a csodát, 

remény és hit rajtam tartja szemét. 

Álmaimban látok giccs palotát, 

de valóságban annak csak hűlt helyét. 

S akkor mond ember; az élet csodás, 

testet mint lelket újít a tavasz. 

Ám az élet a létben kirándulás, 

s ki hol teszi? Fentről jön a maraszt. 

Biz eljő a nap, testem mondá: elég, 

kopott vándorélet már nem érdekel, 

mi rögös volt, végén ott a sírhelyem,

melyben pihenve palotámra lelék, 

lelkemmel bolyongok el, égbe fel, 

testem itt hagyom, eme hobó helyen.

2019.12.09. 

Félelemből futni? Balgaság, kár,

rabja leszel, így mit ér

a tett, mi béklyóba zár? 

Nyámnyila óda szele ér. 

Csahol a szív, benne az ér,

ott aurában pániksugár

issza be magát, míg fér,

s vár, csak alkalomra vár. 

Vad pulzus mi fel s lejár, 

inge mint bőre hófehér, 

lohol távolba a szamár. 

Lásd önnön magad mily sivár

ormon át árnyékod kisér, 

néki örök tél a nyár.

2019.12.06.

Gyermek voltam, úgy 10 éves,

mikor első versem alkottam,

egyszerű szavakat rakodtam,

tiszta szeretetről, mi édes.

Édesanyámnak szólt, Szentestén,

ajándékra nem tellett vagyon,

s én akartam, legyen boldog nagyon,

így lett, hogy írásba adtam ezt én.

Mostan, ebben a Krisztusi korban,

hátam mögött megannyi költemény,

vegyesen; versben és zenei terepen.

Bár utamon sok odaveszett a porban,

mit előre nem hirdetett sehol közlemény,

ám ahogy új nap kel, úgy verseim keleten.

2019.12.06.