Szonettek, adott rímekre...
GondolatokMegnemírt napok...
Van, hogy gondolatot gátolnak falak,
érzelmek hevernek lenn a padlón,
sarokban ott az életem, a naplóm,
emlékezést túlélő írott szavak.
Kezemben a toll, most semmi harag,
csak gubbasztok mellette hanyatlón,
kopogtatva egy láthatatlan ajtón,
eszembe jutnak régi ihletnyarak.
Ó a csodás termelő évek - elmúlt,
maradt az élet, színház és dráma,
és egy pohár bor, mi félig kiborult.
Maradjon józan ész, maradjon máma,
elmém úgyis vallatásra szorult -
ablakon át tekintek szivárványra.
Véglátomás
Az Úr szeretete félek lezúdult,e
mberekről, kik rombolnak esztelen,
nem látják a bolygónk hogy lepusztult,
ígérve a szebbet, mi reménytelen.
Mond, a halott föld születik e újjá,
ha rothad már az időkilométer?
Csak a naivak hiszik és fújják,
hogy az emberiség, sosem ég el.
Hisszük, hogy véd a természet korona,
és nem pusztít el semmilyen buzgár,
mutasson bármit is a hozammérő.
Ám odavész léleknek mámora,
mert a tudatlanság mindent rongál,
és Krisztus már nem lesz a megmentő.
Belső béke
Vagyok én olyan, akár a vércse,
gyakran helyben lebegő és szabad,ki nem tesz rosszat, nem ont ki vért se, hiába címzed neki gyilkos szavad.Nem állok be a sorba csakazértse,bízva tovaszárnyalok, hátha akadegy hely vagy valaki, ki megértsea magamfajta tébolyultakat.
Körülöttem mindenség; Adzsna nézz szétkérlek, tán valahol fontos a részvétlétemnek, mi közeleg a vég felé,
de még mindig kivenné saját részétés osztaná szét annak egészét,jóból, rosszból, mert az mindenkié.
2020.01.06.
Szégyen, de hasznos
Igaz embert már nehezen találok,
értük már vágyakozni sem merek - Ó ti hamisak, álarcot vettetekmagatokra - csak kétségekbe állok.Íme, minden ajtót magamra zárok, azok kulcsait szívemből elvetek,oly mélyre, hová utat nem lelek.- Veletek én sorra ekképp járok!
Lelkemmel a romlás elől futok,menekülök - Lehet, gyáva vagyok, de akkor sem leszek Belzebub foglya,
hol örökké lenne nyár - de megfagyoka gondolatba és reszketve kacagokmagamba - Sorsom nem lesz így dalolva!
2020.01.06.
Emlékek 56-ból - Egy elképzelt baka gondolatai.
Hősök vére festi a Pesti mezőt;
históriát írtak értünk, s a dalnak(emlék értük) áhítattal hajoljaktettük, becsületük, virtusuk előtt.Ágyú vert romok közt lángok lobogtak, messzeségből látva mind tűzjelek;mennyi elesett felnőtt, mennyi gyerek, miért nem kár strófázni daloknak.
E rémképeket máig őrzöm, egyre-másra feltörnek; bár itt sisteregneel kandallóm tüzében mind, s vetnék
véget a kínnak, mitől lennék báránya misei, de adnám sorsnak hálám, ha halálom után hős lehetnék.
2019.12.19.