Szonettek, adott rímekre...

Szerelem
smoke86•  2020. január 8. 18:09

Lélekszonett - Álomszerelem

Hol az én lelkem régi, igaz álma? 

Mit befalazott hajdan bús márvány,

mert naívan, bízva mindnek kitárván

remélt, szebbik párját megtalálja


és imádhatja. "Lett volna ő bálvány,

kiért tesz, legyen bármi nagy vágya,

ha kell, akkor saját szívét kivájja

bizonyítékul. Még most is kívánnám,


óvnám és égbe emelném szerelmem,

legyen bármily rögös sorskeménység

az ára. Megteszem, legyen akármi


az, csak pihenhessek majd szívedben,

hol boldogság honol." Álmok, reménység.

Félek Lelkem, nem fogom megtalálni...


2020.01.08.

smoke86•  2020. január 8. 17:02

Széttört álom

Kergetem, hátha elérem az álmot,

az álmot, hol a magány nem emészt,

ott csak boldogság van, no meg lányok,

erről álmodni nem is oly nehéz.


Majd ha megérint újra a szerelem - 

bár őszintén szólva, bevallom srácok

nem tudom, hogy jár e még ez nekem,

az első óta csak foszforeszkálok.


Tudom, nem kéne ellene küzdenem,

s akkor talán boldog lenne szellemem,

ki a szeretetben ifjún kiakadt.


Szép szavak, gesztusok már nem hatol

szívembe, mit rég elástam valahol,

ha jól rémlik, lenn a pokol alatt.


2019.12.27.

smoke86•  2020. január 8. 16:34

Suttogó emlék

Kedvesen szólítom, lágyan becézem,

bár néha-néha úgy érzem hasztalan,

a szó, s tükörben emlékem úgy nézem, 

benne sehol nem lelem önnön magam. 


Pillanatok, illatok még az ágyon

ott, kínozva heverésznek tunyán,

vár hanyag szellőt, vigye óceánon,

tova el, és kössön ki más zátonyán. 


Ó feledném, törölném a képet,

mind az összes rosszat, és a szépet,

némán pendülne tovább szíven a húr. 


Bár ne lennék szerelemnek lovagja,

reménytelen vágynak űzött, bús vadja,

szerelmes, mi lényemben elvirul.


2019.12.16.