Simike blogja

Novella
Simike•  2019. február 16. 17:07

A kék örvény

Simon Roland
A kék örvény
„A szüleim sikeres üzletemberként tevékenykedtek egy nemzetközi cégnél, az ügyfelekkel való személyes találkozások miatt az egész családnak sokat kellett utazni, így egyetlen lehetőségként összekötötték a fárasztó, lélekölő munkát a kellemes, önfeledt nyaralással. Az egyik trópusi üdülés alkalmával úgy döntöttem, hogy felfedezem a dzsungelt, mivel vonzott az ismeretlen. A szüleim és a kistestvérem a másik szobában aludt. A nyaraló a vadon szélén helyezkedett el. Már beesteledett és kövér esőcseppeket érlelt egy trópusi felhő. Néhány száz méterre hagytam el a házikót, amikor valami a lábamba mart. Az egyik munkás talált rám és gyorsan bevitt a városi kórházba. A lázas éjszakákon elképesztő hallucinációk jelentek meg előttem. Az ellenszer és a méreg keményen, elkeseredetten küzdött egymással, miközben én a kórterem ágyán izzadtan lázálmoktól gyötörten forgolódtam. Az élet kezdett lassan kezdett visszatérni a testembe, a második héten már az ágy szélén kuporogtam és a környezetemet tanulmányoztam. Figyeltem a kórház szorgalmas nővéreit, amint a gyógyszereket osztják ki vagy az ágyakat igazítják meg. Az egyik kedves arcú hivatásának élő ápolónő néha meséket olvasott fel a kisfiától kölcsönvett könyvéből, amikor álmatlanul üldögéltem az ágyam szélén a kórterem betegesen sápadt lámpafényénél. A szobatársam, egy velem egykorú kislány folyamatosan beszélt, látszólag jobb állapotban volt, mint én. Pirospozsgás arccal lelkesen mesélt valamiről, de sajnos nem értettem őt, mivel nem beszéltem a helyiek nyelvét. Elhatároztam, hogy naplóba írom le az őrült álmaimat, amelyek úgy tűntek, hogy valósággá válnak. Előre megéreztem a közelgő napokat, a jókat és rosszakat is. Az egyik éjszaka megálmodtam az egyik műtőorvos balesetét, amelyet hiába mondtam el, a fehér köpenyes nem hallgatott rám, az esemény be is következett, amely a doktor karrierjének véget is vetett. Az autójával gyorsan haladt, a kocsi megcsúszott a sikos úton és a fának ütközött, az ujjait már nem tudta ugyanúgy használni, mint előtte, ezért soha többet nem operálhatott."
Egy papír esett ki a naplóból, a foglaló telefonszáma és a címe, rajta egy kecses magabiztos női írás.
A napfény becsusszant a lapok közé, mint egy könyvjelző. Finom női ujjak játszottak az összevissza rohangáló a gyermekkorra oly jellemző őszinte és naív betűkön. Ki gondolná, hogy egyazon személy írása. A napló becsukódott, amikor léptek közeledtek a verandán. Dobogó szívvel rohant a bejárati ajtóhoz. - Hová rohansz? morgolódott a vendégszobában iszogató barátja.

Ahogy fogyott a menekülő nap ereje, úgy növekedtek és kerültek közelebb az üldöző árnyak, amelyek lassan az uralmuk alá hajtották a naplementébe fürdő erdőt.
A madárdal helyét átvette a kutyaugatás és az izgatott kiáltások, amelyek egyre jobban hallatszottak a rémülten szaladó férfi háta mögött.
Egyfolytában csak a nő járt a fejében, akit teljes szívével imádott. Nem bánta meg a tettét.
Egy nap egy vidéki motelben szállt meg. A recepciós lánnyal összebarátkozott, a barátságból szerelem lett. Éktelen harag támadt a lelkében, amikor a nő barátja kezet emelt a szerelmére. Alaposan elverte a részeg agresszort, azonban nem számolt a dühöngő személy befolyásos hatalmával. A vád gyilkossági kísérlet volt. Az ügyész zsebébe csempészett bankók segítették a remélt ítélet meghozatalát, amelyet tovább súlyosbított néhány ravasz módon kitalált vád. A kedvese teljesen letört a szigorú bíró ítéletének meghozatalkor. A nő összeomlott, úgy kellett kikísérni a tárgyalóteremből.
A gyorsfolyású patak gyorsabban szaladt, mint az üldözött férfi. A versenyt a vízfolyam nyerte meg. Amikor egy meredek domboldalhoz ért, az energiája elfogyott. A nap rozsdás fényével vonta be a dombtetőt. Elvonszolta magát a patakhoz. Elővette a bekeretezett fényképet, de olyan elkeseredett, reményvesztett és ügyetlen volt, hogy elejtette. A fotó a vízbe csobbant, amely az idő rövid köreit rajzolta a süllyedő kép köré. Lombok riadt zöldje szállt tova. Madárszárnyon érkeztek az emlékek. A fotón lévő nő mosolyra húzta csókolni való ajkát és teste ijedten hullámzott, amikor több pisztolylövés hallatszott. A patak kinyitotta a szemét. A férfi belezuhant a feneketlen kék örvénybe.

A férfi megakart szólalni, de a nő csókkal fogadta. Még sohasem találkoztak, az idegen kérdezni akart, de a lány csendre intette. A nő szemében egymást követték a romantikus események, amelyben ketten játszották a főszerepet, a történetek számára soha nem történtek meg, de a lány által átélt érzelem és tapasztalat számára is valósággá változott. Képes volt megosztani az élményt. Látta az esti sétát, a csókokat és az öleléseket a tekintetében, miközben a lány kézen fogja és elhagyják a motel környékét. A nő szeme olyan volt, mint egy kék örvény.

Simike•  2019. január 13. 17:44

A szörnyetegek

Simon Roland

A szörnyetegek

A kastély felett átúszó hosszú egyforma napok sötét baljóslatú fellegekké változtak és a hatalmas kőkerítés környékéről fenyegető jeleket küldtek a toronyszoba ablakából vágyakozva bámuló lenyűgöző jelenségre. A jéghideg szél az arcába csapott, hogy észhez térítse - Soha ne próbálj megszökni! - Becsukta az ablakot, de makacs módon továbbra is az erdőt fürkészte a tekintetével, miközben a finom ujjaival a fekete hajával játszott. A legtöbb nő elfogadta volna irigylésre méltó helyzetét, hamarosan gyűrűt tesz az ujjára a legelegánsabb és leggazdagabb férfi és bárónő lesz belőle. Nyugtalan boldogtalanság uralta az elméjét. Az esküvő időpontja vészesen közelített. A nemesnek sem könnyű a helyzete, a magas elvárások olyan dolgokra kényszerítették, amit nem szívesen vállat volna.
Az egyik téli estén nem bírt elaludni. Felült a baldachinos ágyán. A kedvesére gondolt és arra a napra, amikor megismerkedtek. A vágy szétáradt a testében. Egész testében reszketett. Azonban a fejében felvillanó második képet sikertelenül próbálta elűzni. A szomszédos szobában szunyókáló nemes megijesztette, amikor elképzelte, ahogy próbál közeledni felé. Csak önmagát okolhatta a kialakult helyzetért. Önként költözött a kastély vastag falai közé a jobb élet reményében, amit később természetesen megbánt. Felkelt és a fejében kavargó gondolatoktól kísérve magára kapta a ruháját és már odakint is volt. Félhomályos titok költözött a kastélyba. Olyan csend volt, hogy hallotta a gótikus ablakon besurranó hold lépteit. Szaladt volna végig a folyosón, de valaki, akit eddig nem vett észre, berántotta a másik szobába - Tudtam, hogy te is azt akarod - suttogta a férfi miközben a falhoz szorította és megcsókolta a nyakát, a nyakláncon díszelgő ősi címer a lányt testét nyomta. - Engedj el, megakarom kóstolni az italt - Az ellenállás hevességétől meglepődött a szenvedélyes báró. A férfi szót fogadott, engedelmesen és illően töltött a borból mind a kettőjüknek. Az ízletes nedű a család szőlőbirtokáról származott. Amikor a férfi a levert regényeket visszapakolta a polcra, a nő kihasználta a helyzetet és a fiolából öntött egy kevés adagot a férfi alkoholos italába. Mélyen egymás szemébe néztek. Koccintottak. A nő elbúcsúzott a férfitól, aki az ágy szélén üldögélt elmélázva.

Másnap este felébredt az éjszaka kellős közepén. Valami elfojtott kiáltást és zajt hallott. A szíve most vadabbul zakatolt. - Újra eljövök érted- Visszhangzott a fülében az ígéret. A kedvesével való első találkozás minden részletét sikerült felidéznie. A testét izzadságcseppek borították.
Nyár volt. Az erdőt járta gyógynövények után kutatva. Az egyik falubeli idős néni súlyosan megbetegedett, de mivel jelentős vagyonnal nem rendelkezett, így nem is álmodhatott volna drága gyógyszerekről. Úgy szerette őt, mint a saját nagymamáját, így hát úgy döntött, hogy segít neki. Az erdei ösvény cipelte magával. A kosara már félig megtelt a különböző növényekkel, amikor öt rabló rátámadt. A lovon érkező megmentője a lány védelmére kelt. Kardok, tőrök és vad szemek szikráztak a vakító napfényben. A lovag is megsérült a küzdelemben, de végül sikerült a túlvilágra küldeni a támadókat. A férfi és a nő között különös lelki elválaszthatatlan kötelék alakult ki, sokat beszélgettek, de ajkukra még nem tapadt csók. Elváltak, mindenki visszatért a saját otthonába. A nő magával vitte a szörny ígéretét.

A tükörből egy másik gyönyörű nő lépett elő. A szemében semmi félelem nem látszódott.
Lenézett az ablakból. Odakint úgy örvénylett a hó, mint a lelkében és testében kavargó őrült szenvedély.
Érezte, hogy a szörny a közelben van. A sietség miatt azonban elfelejtett ruhát ölteni és így meztelenül szaladt végig a folyosón. A mezítlábas lábnyomát árnyak követték. A forró női test hevességét nem befolyásolhatta a padlókövekből áradó a letűnt világokból gomolygó hűvösség és utálat, se az évszázados megalkuvó falakból áradó rideg lehelet. A lelke már nem itt járt. Úgy tűnt a könyvtárszoba mellett őrködő angyalt ábrázoló szobrok is menekülni akarnának erről a helyről - Sok sikert! - az angyali kísérteties sóhajok sokáig követték a kacskaringós folyosón, majd le a lépcsőn. A nő végül ölelő karokba szaladt bele. A bestia felkapta és érezte a nő szívdobogását és a lángoló testét, amely forróbb volt, mint a téli széllel örök küzdelmet folytató diadalmas táncot lejtő, árnyjátékot játszó tűztestű fáklyákénál. A szörny mosolyra húzta a száját, majd a cipőjével számolta meg a lépcsőfokokat. A nemesi kúria előtt néhány fáklya rémülten megrebbent a két halott őr látványától.
A lovon vágtatva még egyszer hátranézett - Irány a szabadság! - A kastély néhány ablakában fény gyulladt. A tornyok elmerültek az éjszaka rejtélyében.

Már messze jártak, vad és ismeretlen tájakon vágtak át.. A folyóparti kunyhóhoz érve megálltak. A hajnal első sugara berámázta az otthonos faházikót. A folyam lágyan csobogott, a fákon énekes madarak nézelődtek. A természet befogadta a szerelmes párt.
A férfi lesegítette a nőt a lóról. A szörny letépte a nyakából a medaliont és elhajította. A csobbanásban egy pillanatra feltűnt az ősi címer, majd a víztakaró ügyesen elsimította és átírta a szimbólumot. A nő felhajtotta az ampulla maradék tartalmát. Most már mind a ketten szabadok voltak. Megcsókolták egymást. A két test egymásba fonódott.


Simike•  2018. szeptember 29. 15:55

A szabadság érzése II. rész

Simon Roland


A szabadság érzése II. rész



Annak ellenére, hogy a horizont bezáródó bíbor kagylóként viselkedett vele szemben, a tenger ritmusos ősi mozgása és illata lenyűgözte, magával ragadta. Akárcsak a különböző térben és időben történő események, az élet vásznán a tenger és az égbolt egybefolyt. A hideg kék szín sós ízzé vált a szájában. Habár most úszott életében először, nem törődött a kilátástalan helyzetével és az ezerféle lehetséges veszéllyel, a felszínre került ösztöneinek engedelmeskedve haladt előre. Folyamatosan járt a lába a víz alatt. Hátra nézett, látta a kopár hegyvonulatot és a terebélyes nagy fa és a szél örök táncát. Az őrök kiáltása a korábban kilőtt nyílvesszők sorsára jutott, elenyészett a múlt dühöngő habjai között. Később már csak a sirályok rikoltása körvonalazta a szárazföldet, majd az is beleveszett a távolság ködös emlékezetébe. Az alacsonyan szálló fellegek baljóslatú figyelmeztetést küldtek. A váratlanul érkezett fémes csörgés miatt ide-oda dobálta, forgatta a fejét- Mi volt ez? -



Az álom olyan könnyen és hirtelen szökött ki az elméjéből, mint a rácsok között besurranó pirkadat első hulláma, amely lágyan ringatta az egész szilárdnak hitt komor zárkát. Tiszta szemmel bámult bele az ismerős alak szemébe, aki újra és újra szórakozottan húzta végig a rozsdás kulcsot a rácsokon, a szája a füléig ért. A szokásosnál hamarabb érkezett a szelídítő. A szomszédos cellában alvó szolgák még az iszonyatosan irritáló zaj hatására sem kapták fel a fejüket. A tegnap esti jutalom bor még uralta az elméjüket, így az ágyon szunyókáltak, az álomvilágban a szökést tervezgetve.

Amikor az idomár kivezette a fekvőhelyéről, megtaposta a gyűlölt mestere groteszk árnyékát.



A trónterem ajtaja még zárva volt, amelyet most már gyönyörű fátyolvirágok kereteztek.

A kastély olyan részére hatoltak most be, ahol még nem járt. A konyha tiltott terület volt számára, ahonnan finom falatok illata indult útnak. Néhány inas a szörny látványa miatt a konyhapulthoz húzódott. Amíg a parancsolója a mesterszakáccsal váltott eszmecserét, addig titokban megevett egy csirkecombot, néhány süteményt is elfogyasztott és belelefetyelt a rumos puncsos tálba.

A konyhából induló titkos átjárón keresztül vitték az ételeket a felszolgálók a trónterembe.

A legügyesebb bűvészt is megszégyenítő szolgálót követtek, aki bravúrosan közlekedett a zsúfolttá vált folyosón, a kezében két megpakolt tálcával egyensúlyozott.



A terembe érve automatikusan felnézett az egyik 30 méter magas oszlopra, amely szédítő magasságokba emelkedett. A hajnalfény kúszónövényként tekeredett a pillér vastag teste köré. - Gyerünk, menj a gazdád elé, ne lustálkodj – noszogatta az idomár az elgondolkodott lényt, aki csak most vette észre az elhízott fejedelmet és a vékony feleségét. - Szörnyecském, ülj ide – mondta atyáskodó hangon. Egy fegyveres érkezett lélekszakadva – Néhány katona fellázadt az elmaradt zsoldok kiosztása miatt. Betörtek a kincseskamrába és elbarikádozták magukat – Minden ember kiviharzott.



A szörny egyedül maradt a trónteremben. - Nincs olyan ember, aki képes lenne felkúszni azon a 30 méteres oszlopok egyikén - Idézte az egyik elkeseredett szolgát - Én szörny vagyok - Határozottan elrugaszkodott és a mancsával átölelte az oszlopot, nagyon erősen kellett kapaszkodnia, mivel az csúszós volt. Semmilyen repedés vagy dísz nem könnyítette meg a feljebbjutását. Minden egyes mozdulat hatalmas energiáját emésztette fel. A lény talán a 30 méteres oszlop feléig jutott, amikor nem bírta tovább, izmai elernyedtek és lassan csúszni kezdett lefelé. A legfelső ablak kacsintásába beleborzongott. Visszhangzó tapsvihar körözött a falak között. Mikor elérte gigantikus pillér alját, fáradtan és megszégyenülve felnézett. A fejedelem elégedett kerek fejét látta. A nagyhatalmú megdicsérte, mivel azt hitte, hogy ez is része a produkciónak.



A lakodalom napján a trónterem megtelt messze földről meghívott vendéggel, katonákkal. Miközben mulatoztak a küzdőtéren verekedő szolgákat figyelték, a győzteseket ünnepelték, a veszteseket kiátkozták. A pap ünnepélyes ceremónia közt összeadta a párt, akik tánccal kezdték a házasság első perceit. A lázadókat még aznap kivégezték.



Egy téli napon indultak el nászútra. Egész nap esett a hó. A hintó nagyon lassan haladt felfelé a hegyi úton, amelyben a fejedelem és a neje utazott, négy elit testőre kíséretében. A mögötte haladó zárt szekéren zötykölődött a szörny és az idomár. A kocsisok is az uraság katonái közül kerültek ki. Az uraság úgy rendelkezett, hogy a kedvenc háziállata is velük tartson a hosszú úton, mivel lenyűgözte a veszélyes produkció. Az állatidomárt viszont bosszantotta a mutatvány, mivel azt ő nem adta utasításba, és elhatározta, hogy az út során pokollá teszi a lény életét. A bestia már nagyon éhes volt, egy napja nem evett és nem ivott. A parancsolója elkezdte kibontani a dobozát, de aztán másképp döntött és kihajította az ablakon az egész hetes étel és ital adagját – Csak nekem szabad engedelmeskedned. Most majd megtanulod, hogy velem nem szórakozhatsz -


A szekér váratlan rohamra indult a gyémánt fejű elérhetetlen csúcsok ellen. Éhes farkasok eredtek a két kocsi nyomába, az ezüst hátúak megjelenése megijesztette őket és iszonyatos gyorsasággal vágtattak a folyamatosan és vészesen keskenyedő úton. A szakadék belevájta farkasfogát a hintóba. A paták egyszerre dörömböltek a mennyek kapuján és a megfagyott remények földjén.


A lény a másik doboz felé nyúlt, mivel már kopogott a szeme az éhségtől– Mit képzelsz? Ez az én adagom. Menj a helyedre! – az idomár az ostoráért nyúlt. A szörny úgy megütötte a szerencsétlent, hogy az azonnal meghalt. Felfalta az összes ételt, amit itt talált. A kocsi a szikláknak vágódott, a repedésen keresztül a tél fagyos arcát dugta be. A bestia felugrott a tetőre és körülnézett. Még sohasem látott ilyen lélegzetelállító látványt. A szakadékban hóborította fenyvesek integettek, a süvöltő szél hullámként vágtázott a hegyormok közt. Az elől haladó hintó belefordult a szakadékba. Az elszabadult lovak folytatták az eszement vágtát. Elrugaszkodott, a levegőbe emelkedve látta a farkasok szemét, a vadság és a szabadság leírhatatlan érzését olvasta ki belőle. Hallotta a fejedelem utolsó üvöltését és a neje drámai sikoltását. Az elit testőröknek sikerült időben kiugraniuk és most a dombról nézték végig az uraság elkerülhetetlen felemelkedését és bukását.

A bestia zuhanását a tél köpönyegét felöltő örökzöld fenyvesek tompították.

A farkasok gyűrűje szorosan körbezárta. Bármerre nézett, összetartó, kegyetlen tekintetű vadállatokat látott. Vicsorgó agyarak sokasága zárta el a menekülési lehetőséget. A csapat a főhadiszállásukként szolgáló barlanghoz kísérték. A kaverna legmélyén a falkavezér meghozta döntését.

Simike•  2018. szeptember 12. 16:57

A szabadság érzése

Simon Roland




A szabadság érzése




A lény felébredt mély álmából, amikor a vihar váratlanul megostromolta az ősi kastélyt és az ordításába beleremegtek a sok titkot rejtegető ódon falak. A tenger megvadult, mikor felfedezte igaz önmagát. A tágra nyílt nagy kíváncsi szemek közül elillant az álom. A villám valahol a közelben csaphatott le. A vastag rácson keresztül a szabadság hideg kék levegőjét szippantotta a tüdejébe. A tudásra szomjazó és a képzeletre érzékeny agya misztikus jeleket olvasott az eltévedt kövér esőcseppek tünékeny formáiból. Távoli fűszálak illatát hozta a nyári jéghideg szél. Az idomár már az ágyában szundikált, az alagsori börtönre ügyelő strázsák az ajtók előtt bóbiskoltak. A kastélyban szabadon mászkálhatott nappal, de estére mindig bezárták. Ő volt a fejedelem szörnye. A rabokat kellett a falon belül tartania.




A szomszédos félhomályos cellában a szolgák izgatottan és felszabadultan beszélgettek a győztes csata jutalmául felajánlott étel és ital felett. A veszteseket az épület másik részében helyezték el, elkerülve a további konfliktus kialakulását. A mennydörgés, a süvítő szél és a leszakadó ágak földöntúli zaja elnyomta a rabok kiáltásait, csak egy-egy beszédfoszlányt lehetett hallani- Én már nem bírom tovább a bezártságot, holnap kitörünk a kapun - Egy erős kéz ragadta meg a ruháját és a falhoz passzírozta az elhamarkodott küzdőt. – Maradj csendben – Betapasztotta a száját, miközben a másik öklével fenyegető mozdulatot tett. Egy újabb villám suhant át, amely táncba hívta a lobogó fáklyát. Az összeolvadó rejtélyes fény kísérteties arcokat és izzó szemeket vonultatott fel, ilyen szereplőket és helyszínt még a rémszínházak legeszesebb igazgatói sem tudtak volna kínálni a szörnyülködni vágyó nézők számára - A kastélyt övező gigászi falon íjász és lándzsás őrök sétálnak. Csak a király nagyterméből van értelme megszökni, először fel kell mászni az egyik oszlopon, majd a torony tetejéről átugrani a fa valamelyik ágára, onnan felmászni a fa csúcsára, ahonnan egy ugrással el lehet érni a sziklafalat és irány a tenger A szörnyeteg nagyon figyelt minden egyes kiejtett szóra – a harcosok feje befejezte a monológját és a ketrecben ücsörgő szörny éber kutakodó szemébe bámult, a fejedelem hűséges bestiája és a harcosok vezetője, valójában mind a ketten szolgaként sínylődtek a kastélyban – Nincs olyan ember, aki képes lenne felkúszni azon a 30 méteres oszlopok egyikén – üvöltötte a képébe az előbb elhallgatatott férfi, megfeledkezve arról, hogy ki is a főnök a csapatban.




– Ez igaz – ismerte el az elöljáró, de meg kell próbálnunk a lehetetlent - majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megfogott egy csirkecombot, egy egész kenyeret és a többiek megrökönyödött pillantásától kísérve átdobta az ételt a lénynek – Lehet, hogy elenged minket a megfelelő pillanatban – mutatott a falatozó óriási lényre, a lehetséges megmentőjükre. Annak ellenére, hogy rácsok választották el őket a halálos veszedelemtől, a felvillanó karmok és a fogak látványa megborzongatta a szolgákat és a falhoz hátráltak, - lehet, hogy darabokra fog tépni minket az őrült uraság lakodalmán, amikor szökni próbálunk - futott át a fején egy aggasztó gondolat. - Egy hetünk maradt felkészülni a nagy napra - A csapat továbbra is győztesként került ki a verekedésekből, így a legízletesebb ételekkel táplálhatták a bestiát. A szabadság lehetőségének a gondolatára szívesen feláldozták a kulináris élvezetek teljességét. Csak a létezéshez és az elvégzendő feladathoz szükséges minimális ételeket fogyasztották.




A hajnal első sugara könnyedén átbújt a szűk ablakon keresztül és megsimogatta a bundáját.

A szolgák megválasztott parancsnoka észrevette a lény szemében a szabadságra való vágyat, hiába született fogságban, ez az érzés napról napra erősebbé vált benne. A fejedelem szigorú idomárjától való félelem fokozatosan halványodott. A szökés tervezgetése és a készülődés a levegőben izzott, mint a kandallóban a parázs. A trónterem ajtaján ronda lakat éktelenkedett, a helyiség még zárva volt a nagyközönség számára, de belül már a készülődés kiszűrődő zaját hallhatták a folyosón sétálók. A nyári vihar elvonult és így a fejedelem és a neje kirándulásra indulhatott a közeli erdőbe. Vadászattal töltötték a szabadidejüket. Az esküvő napja vészesen közeledett, mint az ellenség felé hajított dárdák.




A kulcs megcsörrent a zárban, és a kinyíló ajtón keresztül elviselhetetlenül tömény fénynyaláb lépett be a szelídítő kíséretében. Összehúzta a szemét.

Felidézte az első emlékeit, amikor az idomár kivezette a fekvőhelyéről és felmentek a lépcsőn, majd a folyosón keresztül kijutottak az udvarra. Az őrök ösztönösen elhúzódtak előle, amikor a mestere vezetésével elhaladt a folyosón.




Négy évesen megmakacsolta magát, megtagadta a parancsokat, majd elrejtőzött az egyik bölcs mágust ábrázoló szobor mögé, A kőből készült varázskönyv mögött két napig sikerült észrevétlenül meghúzódnia. Az egyik takarító szolga leplezte le a lapozni készülő mágus védelmét élvező cseperedő szörnyeteget.




Az öt méter magas falon éppen váltották egymást a fegyveresek. Egy madárpár veszekedett a reszkető ágon. Megkezdődött a szokásos felkészítés, futás a falak mentén, kövek átugrálása. A madarak befejezték a civakodást és elrepültek a falon túli világba.

Simike•  2018. augusztus 23. 07:02

Az utazók

Simon Roland


Az utazók


A hatalmas kiterjedésű ültetvényen egy férfi dolgozott. A nyári nap milliónyi sugarai nem kímélték a tűző napon tevékenykedő munkást. Egy pillanatra megállt, megigazította a szalmakalapját, megtörölte a homlokát, majd folytatta a munkáját.


A szemével kereste a hűséges háziállatát, a drótszőrű kedvencét végül a ház előtt burjánzó bokorban látta meg. Először arra gondolt, hogy az eb a nyomasztó nyári hőség miatt menekült be a sűrű zöldbe. A szokatlan viselkedés azonban egészen más kiindulópontot adott. Nem pihent a sűrű zöldben, hanem feszülten kuporgott és elfojtottan morgott. Az élesre csiszolt őseitől örökölt vadászösztönei újra felszínre törtek, hogy figyelmeztessék a közelgő veszélyre. A tudományos magazinok cikkeiben lehetett olvasni az állatok különleges képességeiről. Minden állat képes megérezni a veszélyes eseményt, mielőtt az bekövetkezne. Az eb gazdája az egyszerű emberek életét élte, így nem forgatta a tudományos magazinok és fantasztikus regények lapjait. A szabadidejében a csend ölelte könyvtár helyett szívesen üldögélt a kocsmában egy korsó sör mellett, a barátai társaságában vagy egyedül.


Az idénymunkás jéghideg leheletet érzett a háta mögött, ösztönszerűen megfordult volna, ha a teste végrehajtotta volna a központi idegrendszer parancsát, azonban képtelen volt megmozdulnia. A lába felemelkedett a földről és egy hullámzó formát látott a feje felett. A levegőbe emelkedett, a pipacs-piros cserepek és a lombok fölé. Az univerzum szövetein keresztül utazó dimenzió szörny elnyelte őt. A napszámos nem halt meg a lény gyomrában, de a bestia fogságába került. Hiába hunyta be a szemét, a dimenzió vándora által látott és megtapasztalt információ elektromos áramként átfutott az elméjén, ha akarta, ha nem. Mire a szalmakalap elérte a száraz földet, már varázslatos démoni helyeken, homokszemként lepergő évszázadokon át suhant tova, a világ magasságát és mélységét érintve. A másodpercek töredéke alatt felépülő felhőkarcoló látvány megdöbbentette, úgy nőtt ki a földből, mint a felgyorsított dokumentumfilmben egy virág. Egy középkori települést látott, amelyet úgy építettek, hogy felülről nézve egy kulcsot formáljon. A messzi távolból látta a rémülten csaholó kutyáját és a tűzpiros tetős házat. Szegény négylábú még mindig a megmagyarázhatatlan esemény hatása alatt állt. Ijedt ugatása sokáig kísérte a férfit, aki ugyan túlélte az utazást és visszakerült a mezőre, azonban az átélt élmény hatására megváltozott az egyszerű élete.


Az új főorvos még egyszer megnézte magát a tükörben és csatlakozott a folyosón várakozó doktornő, az ápolónők és a gyakornokok társaságához.

Megkezdődött a szokásos kórházi vizit. A csinos orvosnő vezette a csapatot, az öt éves tapasztalat magabiztossá tette lépteit. Beléptek az első kórterembe. Az első beteg az ágy szélén üldögélt és a megmaradt levesét kanalazgatta, a másik az ablak felé fordulva szunyókált. - Amikor egy héttel ezelőtt a belgyógyászati osztályra került, a kommunikáció teljesen lehetetlen volt. Hallucinált és teljesen legyengült - A szépséges gyógyító a főorvosnak ecsetelte a páciens történetét, miközben az egyik gyakornok, egy kíváncsi tekintetű lány szorgalmasan jegyzetelt a füzetébe. A páciens asztalán két klasszikus könyv várakozott - A kezelések hatására a beteg állapota folyamatosan javult, holnap elbocsájtjuk – ezzel a mondattal búcsúzott el tőle, majd a doktornő odalépett a szomszédos ágyhoz és a tekintetek a másik betegre fókuszáltak.


Az utazó befejezte az ebédet és az ablak előtt állókat figyelte. A doktornő részletesen vázolta a szükséges kezeléseket az új főorvosnak, aki lelkesen, elgondolkodva bólogatott. – Hamarosan hazamegyek – a kutyájára gondolt. A tanulólány a füzetébe gyűjtötte az elhangzott latin szavakat, a lelkes jegyzetelés közben a könyvéből egy papír fecni hullt ki.

A vándor megfeledkezett a gyengeségéről és felvette a papírt, mely egy rajzzal büszkélkedett.

A jól sikerült remekmű egy megdöbbentően ismerős emlékképet hozott elő az emlékeiből. Az alkotó művész tehetségét nem lehetett kétségbe vonni.

A felülről látszó épületek összessége egy kulcsot formázott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom