Simike blogja

Novella
Simike•  2018. szeptember 29. 15:55

A szabadság érzése II. rész

Simon Roland


A szabadság érzése II. rész



Annak ellenére, hogy a horizont bezáródó bíbor kagylóként viselkedett vele szemben, a tenger ritmusos ősi mozgása és illata lenyűgözte, magával ragadta. Akárcsak a különböző térben és időben történő események, az élet vásznán a tenger és az égbolt egybefolyt. A hideg kék szín sós ízzé vált a szájában. Habár most úszott életében először, nem törődött a kilátástalan helyzetével és az ezerféle lehetséges veszéllyel, a felszínre került ösztöneinek engedelmeskedve haladt előre. Folyamatosan járt a lába a víz alatt. Hátra nézett, látta a kopár hegyvonulatot és a terebélyes nagy fa és a szél örök táncát. Az őrök kiáltása a korábban kilőtt nyílvesszők sorsára jutott, elenyészett a múlt dühöngő habjai között. Később már csak a sirályok rikoltása körvonalazta a szárazföldet, majd az is beleveszett a távolság ködös emlékezetébe. Az alacsonyan szálló fellegek baljóslatú figyelmeztetést küldtek. A váratlanul érkezett fémes csörgés miatt ide-oda dobálta, forgatta a fejét- Mi volt ez? -



Az álom olyan könnyen és hirtelen szökött ki az elméjéből, mint a rácsok között besurranó pirkadat első hulláma, amely lágyan ringatta az egész szilárdnak hitt komor zárkát. Tiszta szemmel bámult bele az ismerős alak szemébe, aki újra és újra szórakozottan húzta végig a rozsdás kulcsot a rácsokon, a szája a füléig ért. A szokásosnál hamarabb érkezett a szelídítő. A szomszédos cellában alvó szolgák még az iszonyatosan irritáló zaj hatására sem kapták fel a fejüket. A tegnap esti jutalom bor még uralta az elméjüket, így az ágyon szunyókáltak, az álomvilágban a szökést tervezgetve.

Amikor az idomár kivezette a fekvőhelyéről, megtaposta a gyűlölt mestere groteszk árnyékát.



A trónterem ajtaja még zárva volt, amelyet most már gyönyörű fátyolvirágok kereteztek.

A kastély olyan részére hatoltak most be, ahol még nem járt. A konyha tiltott terület volt számára, ahonnan finom falatok illata indult útnak. Néhány inas a szörny látványa miatt a konyhapulthoz húzódott. Amíg a parancsolója a mesterszakáccsal váltott eszmecserét, addig titokban megevett egy csirkecombot, néhány süteményt is elfogyasztott és belelefetyelt a rumos puncsos tálba.

A konyhából induló titkos átjárón keresztül vitték az ételeket a felszolgálók a trónterembe.

A legügyesebb bűvészt is megszégyenítő szolgálót követtek, aki bravúrosan közlekedett a zsúfolttá vált folyosón, a kezében két megpakolt tálcával egyensúlyozott.



A terembe érve automatikusan felnézett az egyik 30 méter magas oszlopra, amely szédítő magasságokba emelkedett. A hajnalfény kúszónövényként tekeredett a pillér vastag teste köré. - Gyerünk, menj a gazdád elé, ne lustálkodj – noszogatta az idomár az elgondolkodott lényt, aki csak most vette észre az elhízott fejedelmet és a vékony feleségét. - Szörnyecském, ülj ide – mondta atyáskodó hangon. Egy fegyveres érkezett lélekszakadva – Néhány katona fellázadt az elmaradt zsoldok kiosztása miatt. Betörtek a kincseskamrába és elbarikádozták magukat – Minden ember kiviharzott.



A szörny egyedül maradt a trónteremben. - Nincs olyan ember, aki képes lenne felkúszni azon a 30 méteres oszlopok egyikén - Idézte az egyik elkeseredett szolgát - Én szörny vagyok - Határozottan elrugaszkodott és a mancsával átölelte az oszlopot, nagyon erősen kellett kapaszkodnia, mivel az csúszós volt. Semmilyen repedés vagy dísz nem könnyítette meg a feljebbjutását. Minden egyes mozdulat hatalmas energiáját emésztette fel. A lény talán a 30 méteres oszlop feléig jutott, amikor nem bírta tovább, izmai elernyedtek és lassan csúszni kezdett lefelé. A legfelső ablak kacsintásába beleborzongott. Visszhangzó tapsvihar körözött a falak között. Mikor elérte gigantikus pillér alját, fáradtan és megszégyenülve felnézett. A fejedelem elégedett kerek fejét látta. A nagyhatalmú megdicsérte, mivel azt hitte, hogy ez is része a produkciónak.



A lakodalom napján a trónterem megtelt messze földről meghívott vendéggel, katonákkal. Miközben mulatoztak a küzdőtéren verekedő szolgákat figyelték, a győzteseket ünnepelték, a veszteseket kiátkozták. A pap ünnepélyes ceremónia közt összeadta a párt, akik tánccal kezdték a házasság első perceit. A lázadókat még aznap kivégezték.



Egy téli napon indultak el nászútra. Egész nap esett a hó. A hintó nagyon lassan haladt felfelé a hegyi úton, amelyben a fejedelem és a neje utazott, négy elit testőre kíséretében. A mögötte haladó zárt szekéren zötykölődött a szörny és az idomár. A kocsisok is az uraság katonái közül kerültek ki. Az uraság úgy rendelkezett, hogy a kedvenc háziállata is velük tartson a hosszú úton, mivel lenyűgözte a veszélyes produkció. Az állatidomárt viszont bosszantotta a mutatvány, mivel azt ő nem adta utasításba, és elhatározta, hogy az út során pokollá teszi a lény életét. A bestia már nagyon éhes volt, egy napja nem evett és nem ivott. A parancsolója elkezdte kibontani a dobozát, de aztán másképp döntött és kihajította az ablakon az egész hetes étel és ital adagját – Csak nekem szabad engedelmeskedned. Most majd megtanulod, hogy velem nem szórakozhatsz -


A szekér váratlan rohamra indult a gyémánt fejű elérhetetlen csúcsok ellen. Éhes farkasok eredtek a két kocsi nyomába, az ezüst hátúak megjelenése megijesztette őket és iszonyatos gyorsasággal vágtattak a folyamatosan és vészesen keskenyedő úton. A szakadék belevájta farkasfogát a hintóba. A paták egyszerre dörömböltek a mennyek kapuján és a megfagyott remények földjén.


A lény a másik doboz felé nyúlt, mivel már kopogott a szeme az éhségtől– Mit képzelsz? Ez az én adagom. Menj a helyedre! – az idomár az ostoráért nyúlt. A szörny úgy megütötte a szerencsétlent, hogy az azonnal meghalt. Felfalta az összes ételt, amit itt talált. A kocsi a szikláknak vágódott, a repedésen keresztül a tél fagyos arcát dugta be. A bestia felugrott a tetőre és körülnézett. Még sohasem látott ilyen lélegzetelállító látványt. A szakadékban hóborította fenyvesek integettek, a süvöltő szél hullámként vágtázott a hegyormok közt. Az elől haladó hintó belefordult a szakadékba. Az elszabadult lovak folytatták az eszement vágtát. Elrugaszkodott, a levegőbe emelkedve látta a farkasok szemét, a vadság és a szabadság leírhatatlan érzését olvasta ki belőle. Hallotta a fejedelem utolsó üvöltését és a neje drámai sikoltását. Az elit testőröknek sikerült időben kiugraniuk és most a dombról nézték végig az uraság elkerülhetetlen felemelkedését és bukását.

A bestia zuhanását a tél köpönyegét felöltő örökzöld fenyvesek tompították.

A farkasok gyűrűje szorosan körbezárta. Bármerre nézett, összetartó, kegyetlen tekintetű vadállatokat látott. Vicsorgó agyarak sokasága zárta el a menekülési lehetőséget. A csapat a főhadiszállásukként szolgáló barlanghoz kísérték. A kaverna legmélyén a falkavezér meghozta döntését.

Simike•  2018. szeptember 12. 16:57

A szabadság érzése

Simon Roland




A szabadság érzése




A lény felébredt mély álmából, amikor a vihar váratlanul megostromolta az ősi kastélyt és az ordításába beleremegtek a sok titkot rejtegető ódon falak. A tenger megvadult, mikor felfedezte igaz önmagát. A tágra nyílt nagy kíváncsi szemek közül elillant az álom. A villám valahol a közelben csaphatott le. A vastag rácson keresztül a szabadság hideg kék levegőjét szippantotta a tüdejébe. A tudásra szomjazó és a képzeletre érzékeny agya misztikus jeleket olvasott az eltévedt kövér esőcseppek tünékeny formáiból. Távoli fűszálak illatát hozta a nyári jéghideg szél. Az idomár már az ágyában szundikált, az alagsori börtönre ügyelő strázsák az ajtók előtt bóbiskoltak. A kastélyban szabadon mászkálhatott nappal, de estére mindig bezárták. Ő volt a fejedelem szörnye. A rabokat kellett a falon belül tartania.




A szomszédos félhomályos cellában a szolgák izgatottan és felszabadultan beszélgettek a győztes csata jutalmául felajánlott étel és ital felett. A veszteseket az épület másik részében helyezték el, elkerülve a további konfliktus kialakulását. A mennydörgés, a süvítő szél és a leszakadó ágak földöntúli zaja elnyomta a rabok kiáltásait, csak egy-egy beszédfoszlányt lehetett hallani- Én már nem bírom tovább a bezártságot, holnap kitörünk a kapun - Egy erős kéz ragadta meg a ruháját és a falhoz passzírozta az elhamarkodott küzdőt. – Maradj csendben – Betapasztotta a száját, miközben a másik öklével fenyegető mozdulatot tett. Egy újabb villám suhant át, amely táncba hívta a lobogó fáklyát. Az összeolvadó rejtélyes fény kísérteties arcokat és izzó szemeket vonultatott fel, ilyen szereplőket és helyszínt még a rémszínházak legeszesebb igazgatói sem tudtak volna kínálni a szörnyülködni vágyó nézők számára - A kastélyt övező gigászi falon íjász és lándzsás őrök sétálnak. Csak a király nagyterméből van értelme megszökni, először fel kell mászni az egyik oszlopon, majd a torony tetejéről átugrani a fa valamelyik ágára, onnan felmászni a fa csúcsára, ahonnan egy ugrással el lehet érni a sziklafalat és irány a tenger A szörnyeteg nagyon figyelt minden egyes kiejtett szóra – a harcosok feje befejezte a monológját és a ketrecben ücsörgő szörny éber kutakodó szemébe bámult, a fejedelem hűséges bestiája és a harcosok vezetője, valójában mind a ketten szolgaként sínylődtek a kastélyban – Nincs olyan ember, aki képes lenne felkúszni azon a 30 méteres oszlopok egyikén – üvöltötte a képébe az előbb elhallgatatott férfi, megfeledkezve arról, hogy ki is a főnök a csapatban.




– Ez igaz – ismerte el az elöljáró, de meg kell próbálnunk a lehetetlent - majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megfogott egy csirkecombot, egy egész kenyeret és a többiek megrökönyödött pillantásától kísérve átdobta az ételt a lénynek – Lehet, hogy elenged minket a megfelelő pillanatban – mutatott a falatozó óriási lényre, a lehetséges megmentőjükre. Annak ellenére, hogy rácsok választották el őket a halálos veszedelemtől, a felvillanó karmok és a fogak látványa megborzongatta a szolgákat és a falhoz hátráltak, - lehet, hogy darabokra fog tépni minket az őrült uraság lakodalmán, amikor szökni próbálunk - futott át a fején egy aggasztó gondolat. - Egy hetünk maradt felkészülni a nagy napra - A csapat továbbra is győztesként került ki a verekedésekből, így a legízletesebb ételekkel táplálhatták a bestiát. A szabadság lehetőségének a gondolatára szívesen feláldozták a kulináris élvezetek teljességét. Csak a létezéshez és az elvégzendő feladathoz szükséges minimális ételeket fogyasztották.




A hajnal első sugara könnyedén átbújt a szűk ablakon keresztül és megsimogatta a bundáját.

A szolgák megválasztott parancsnoka észrevette a lény szemében a szabadságra való vágyat, hiába született fogságban, ez az érzés napról napra erősebbé vált benne. A fejedelem szigorú idomárjától való félelem fokozatosan halványodott. A szökés tervezgetése és a készülődés a levegőben izzott, mint a kandallóban a parázs. A trónterem ajtaján ronda lakat éktelenkedett, a helyiség még zárva volt a nagyközönség számára, de belül már a készülődés kiszűrődő zaját hallhatták a folyosón sétálók. A nyári vihar elvonult és így a fejedelem és a neje kirándulásra indulhatott a közeli erdőbe. Vadászattal töltötték a szabadidejüket. Az esküvő napja vészesen közeledett, mint az ellenség felé hajított dárdák.




A kulcs megcsörrent a zárban, és a kinyíló ajtón keresztül elviselhetetlenül tömény fénynyaláb lépett be a szelídítő kíséretében. Összehúzta a szemét.

Felidézte az első emlékeit, amikor az idomár kivezette a fekvőhelyéről és felmentek a lépcsőn, majd a folyosón keresztül kijutottak az udvarra. Az őrök ösztönösen elhúzódtak előle, amikor a mestere vezetésével elhaladt a folyosón.




Négy évesen megmakacsolta magát, megtagadta a parancsokat, majd elrejtőzött az egyik bölcs mágust ábrázoló szobor mögé, A kőből készült varázskönyv mögött két napig sikerült észrevétlenül meghúzódnia. Az egyik takarító szolga leplezte le a lapozni készülő mágus védelmét élvező cseperedő szörnyeteget.




Az öt méter magas falon éppen váltották egymást a fegyveresek. Egy madárpár veszekedett a reszkető ágon. Megkezdődött a szokásos felkészítés, futás a falak mentén, kövek átugrálása. A madarak befejezték a civakodást és elrepültek a falon túli világba.

Simike•  2018. augusztus 23. 07:02

Az utazók

Simon Roland


Az utazók


A hatalmas kiterjedésű ültetvényen egy férfi dolgozott. A nyári nap milliónyi sugarai nem kímélték a tűző napon tevékenykedő munkást. Egy pillanatra megállt, megigazította a szalmakalapját, megtörölte a homlokát, majd folytatta a munkáját.


A szemével kereste a hűséges háziállatát, a drótszőrű kedvencét végül a ház előtt burjánzó bokorban látta meg. Először arra gondolt, hogy az eb a nyomasztó nyári hőség miatt menekült be a sűrű zöldbe. A szokatlan viselkedés azonban egészen más kiindulópontot adott. Nem pihent a sűrű zöldben, hanem feszülten kuporgott és elfojtottan morgott. Az élesre csiszolt őseitől örökölt vadászösztönei újra felszínre törtek, hogy figyelmeztessék a közelgő veszélyre. A tudományos magazinok cikkeiben lehetett olvasni az állatok különleges képességeiről. Minden állat képes megérezni a veszélyes eseményt, mielőtt az bekövetkezne. Az eb gazdája az egyszerű emberek életét élte, így nem forgatta a tudományos magazinok és fantasztikus regények lapjait. A szabadidejében a csend ölelte könyvtár helyett szívesen üldögélt a kocsmában egy korsó sör mellett, a barátai társaságában vagy egyedül.


Az idénymunkás jéghideg leheletet érzett a háta mögött, ösztönszerűen megfordult volna, ha a teste végrehajtotta volna a központi idegrendszer parancsát, azonban képtelen volt megmozdulnia. A lába felemelkedett a földről és egy hullámzó formát látott a feje felett. A levegőbe emelkedett, a pipacs-piros cserepek és a lombok fölé. Az univerzum szövetein keresztül utazó dimenzió szörny elnyelte őt. A napszámos nem halt meg a lény gyomrában, de a bestia fogságába került. Hiába hunyta be a szemét, a dimenzió vándora által látott és megtapasztalt információ elektromos áramként átfutott az elméjén, ha akarta, ha nem. Mire a szalmakalap elérte a száraz földet, már varázslatos démoni helyeken, homokszemként lepergő évszázadokon át suhant tova, a világ magasságát és mélységét érintve. A másodpercek töredéke alatt felépülő felhőkarcoló látvány megdöbbentette, úgy nőtt ki a földből, mint a felgyorsított dokumentumfilmben egy virág. Egy középkori települést látott, amelyet úgy építettek, hogy felülről nézve egy kulcsot formáljon. A messzi távolból látta a rémülten csaholó kutyáját és a tűzpiros tetős házat. Szegény négylábú még mindig a megmagyarázhatatlan esemény hatása alatt állt. Ijedt ugatása sokáig kísérte a férfit, aki ugyan túlélte az utazást és visszakerült a mezőre, azonban az átélt élmény hatására megváltozott az egyszerű élete.


Az új főorvos még egyszer megnézte magát a tükörben és csatlakozott a folyosón várakozó doktornő, az ápolónők és a gyakornokok társaságához.

Megkezdődött a szokásos kórházi vizit. A csinos orvosnő vezette a csapatot, az öt éves tapasztalat magabiztossá tette lépteit. Beléptek az első kórterembe. Az első beteg az ágy szélén üldögélt és a megmaradt levesét kanalazgatta, a másik az ablak felé fordulva szunyókált. - Amikor egy héttel ezelőtt a belgyógyászati osztályra került, a kommunikáció teljesen lehetetlen volt. Hallucinált és teljesen legyengült - A szépséges gyógyító a főorvosnak ecsetelte a páciens történetét, miközben az egyik gyakornok, egy kíváncsi tekintetű lány szorgalmasan jegyzetelt a füzetébe. A páciens asztalán két klasszikus könyv várakozott - A kezelések hatására a beteg állapota folyamatosan javult, holnap elbocsájtjuk – ezzel a mondattal búcsúzott el tőle, majd a doktornő odalépett a szomszédos ágyhoz és a tekintetek a másik betegre fókuszáltak.


Az utazó befejezte az ebédet és az ablak előtt állókat figyelte. A doktornő részletesen vázolta a szükséges kezeléseket az új főorvosnak, aki lelkesen, elgondolkodva bólogatott. – Hamarosan hazamegyek – a kutyájára gondolt. A tanulólány a füzetébe gyűjtötte az elhangzott latin szavakat, a lelkes jegyzetelés közben a könyvéből egy papír fecni hullt ki.

A vándor megfeledkezett a gyengeségéről és felvette a papírt, mely egy rajzzal büszkélkedett.

A jól sikerült remekmű egy megdöbbentően ismerős emlékképet hozott elő az emlékeiből. Az alkotó művész tehetségét nem lehetett kétségbe vonni.

A felülről látszó épületek összessége egy kulcsot formázott.

Simike•  2018. augusztus 5. 06:56

A próbatétel

Simon Roland


A próbatétel



A kunyhó nyitott ajtajából nézelődő rövidnadrágot és könnyű pólót viselő orvos a négy marcona lándzsás között elhaladó törzsfőnököt figyelte, amint eltűnt a féltve becézett ismeretlenben. A díszes tollak még sokáig kacagva integettek a távolból. - A növények szüretelését és a gyógyszer elkészítését csak éjfél idején lehet elkészíteni, amikor a betegség démona alszik – az orvos megmosolyogta az elöljáró szavait. Az őrök szertartásszerűen járták a szokásos útjukat a falu határában. A kihegyezett dárdák olyanok voltak, mint az ég oszlopai. A legmagasabb felhő sötét toronyablakából kihajoló holdarc olyan beteg és sápadt volt, mint a doktor közelében pihenő fiú. Az óriási páfrányon elidőzött egy kövér esőcsepp, majd a zavaros tócsába zuhant, pont úgy, mint egy felhizlalt remény. - Halálos beteg - sóhajtott az orvos és megtörölte a fiú izzadságcseppekkel borított homlokát. A diagnózisát megerősítette a nyomasztó monszun évszak. Az éjszakai csendet néha vadállatok sikolya törte meg, amely felkúszott a csillagok gerincén.


A gyógyításra esküdött férfi még mindig nem szokta meg a város folyamatos zajának hiányát, lüktetését és megborzongott a dzsungel kísérteties hangjain. A cserepeken és az ablaküvegen kopogó esőcseppek másképpen szóltak, mint a gallyakkal és a falevelekkel borított tetőkön táncolók. A gyógyító a jelen halálos betegségeinek kezelésére szentelte idejét. A kormány által pénzügyileg és erkölcsileg támogatott laboratóriumában ugyan néha sikerült eredményeket produkálni egy-két kísérlet során, de a várt áttörés mégis elmaradt. A kémcsövek és a legmodernebb orvosi berendezések között rájött, hogy új lehetőségek után kell néznie. Bejárta a világ ismeretlen sarkait. Csatlakozott egy nemzetközi tagokból álló expedícióhoz. A tábort elhagyva, a dzsungel mélyén egyedül kóborolva talált rá a vadonban érintetlenül élő törzsre, amely évezredek óta változatlanul, háboríthatatlanul élte mindennapjait. A törzs hamar befogadta őt, mivel a modern felszerelése miatt varázslónak vélték. A helyiek halászatból és vadászatból tartották fenn magukat. A nyelvüket meglepően gyorsan elsajátította.



A felfedezés ugyan felrázta volna a világ közönyét, de amikor belegondolt abba, hogy az újságírók, riporterek, végül a turisták hada hogyan változtatná meg az itt élő emberek életét inkább más véleményre jutott.



Valaki bejött a kunyhóba. Kinyitotta a szemét. A törzsfőnök állt előtte, megfogta a gyerek fejét és egy fakorsóból egy sűrű állapotú folyadékot itatott meg vele. A vezető csak akkor engedte el, amikor az utolsó cseppet is lenyelte a fiú. A magasan járó hold belezuhant az álmokat vizionáló tócsába.
A kisfiú a démonaival küzdött, ide-oda dobálta magát.


Az orvos szeme előtt csodálatos gyógyulás játszódott le, a napok során a gyerek állapota lassan javult, fokozatosan megjött az étvágya is köszönhetően a mágikus italnak. Rengeteg húst és gyümölcsöt evett, sokat folyadékot ivott. A fizikai állóképessége is fokozatosan javult. Sokat sétált, az egyik nap már kíséret nélkül ment a távoli patakhoz, a szülei beleegyező tudta nélkül, ezért nem is kapott dicséretet.



A doktor könyörgött a vezetőnek, hogy árulja el a gyógyszer titkos összetevőit. A törzsfőnök hosszas tépelődés után úgy döntött, hogy próbatételhez köti a kérés teljesítését. A kívülálló kapott egy lehetőséget, hogy bizonyíthassa a bátorságát.



A harcosok elállták a kifelé igyekvő férfit és elvették a pisztolyát, a könyvét és a fényképezőgépet. - Eljött a próbatétel napja - fegyver nélkül kellett útra kelnie. A törzs a fényképezőgépet veszélyes fegyvernek tartotta. Testileg és lelkileg is felkészült a kihívásra. - Ezt az utat, még a legnagyobb harcosok sem tették meg egyedül fegyvertelenül - A hajnal első sugara előtt hozd vissza a tőrt és akkor beavatlak a gyógyítás rejtelmébe- közölte a törzsfőnök.



Éjszaka volt, kísérteties kiáltás ugrándozott ágról ágra. Felnézett a sápadt teliholdra, amely egy vadállat nyelvén üvöltött. A vadon összes növénye próbálta útját állni a szapora lépteknek. A szíve a torkában dobogott.

Felvillant egy ragadozó szempár, amely folyamatosan követte. Köveken és sebes patakokon küzdötte át magát. Az óriás szobor láttán megkönnyebbülten felsóhajtott. Amikor a kezébe vette a tőrt, akkor érezte a szörny szándékát - Támadni fog - Néma léptek, állkapocs és éles karmok készültek lecsapni.



Erős fájdalom mart a karjába, homályos szeme előtt két alak bontakozott ki. A dzsungel képe átalakult kórteremmé. A szorgalmas nővér megigazította a kanült, majd kikészítette a gyógyszereket. A munkatársa a széken ült, egy kosár gyümölccsel - Mi történt? - kérdezte a lábadozó. Elhagytad a tábort és eltévedtél a dzsungelben. Egy csapatot állítottunk össze és elindultunk a keresésedre. Az infúzió folyamatosan csöpögött. Ájultan találtunk rád, egy érdekes formájú tőrről beszéltél, amelyet az óriás szobornál szereztél a küldetésed teljesítése során. Gondolom, hogy hallucináltál a kiszáradás miatt.
A rekkenő hőség a legvadabb képzelgéseket hozza elő az ember elméjéből

– A munkatársa elköszönt, letelt a látogatási idő. Az est lassan leszállt, egy ideig nézte a TV-t de hamar elunta és lekapcsolta a készüléket és elaludt. A sötét dzsungelben találta magát. A törzsfőnök hátát látta, amint az ösvényt tisztította meg a késével. A magasba tartott fáklya fénye félelmetes formára rajzolta meg az árnyaikat.  Az ismeretlen a fülükbe súgott, megosztotta velük az ősi tudás titkát.


Simike•  2018. július 11. 16:07

Szürke napok rejtélye

Simon Roland




Szürke napok rejtélye I

A kód





A férfi meghúzta az üveget, majd a kis pihenő után folytatta a tevékenységét. A friss és hideg víz enyhítette a szomjúságát.

A kórház új szárnyának hosszú folyosóját betöltő takarítógép monoton zúgása jelentette az unalmas Hétfői napot. Ha minden a tervek szerint halad, ezt az épületrészt a következő hónapban vehetik igénybe. Elképzelte, amint a doktorok egy beteget tolnak be egy lengőajtón, a nővérek kíséretében. A folyosón elhelyezett padokon azonban a hozzátartózók helyett lusta fények ültek mozdulatlan, még a tudományos fantasztikus filmek világát idéző automata tisztítógép fürge és ellenséges viselkedése sem rémisztette el őket.




Amikor egy vastag ajtó előtt haladt el, kandi tekintetek simogató érintését érezte a vállán. Leállította az automata gépet és kíváncsian belesett az üvegablakon. Felcímkézett üvegekkel felhalmozott polc mellett egy ajtó ásítozott. A hét első napja senki és semmi számára nem volt könnyű feladat, még az élettelen tárgyaknak sem. A résnyire nyitott ajtóban egy ismerő női szempár jelent az orvosi maszk mögül, a csillogó szempár viszonozta a férfi tekintetét, majd a nő egy fiolával távozott. Habár még soha életében nem látta őt, mégis ismerősként fogadták az érzései.





Délután befejezte a takarítást és jelezte a főnökének, hogy mit látott - Mutassa meg azt a helyet - a takarító pontosan ugyanoda vezette, ahol az eset történt. A vastag ajtó ez alkalommal ki volt támasztva és nem volt ott egyetlen polc sem. A falon próbálta kitapogatni az ajtót, de a falak makacsul verték vissza a tolakodó, kuatkodó kezeket - Túl sokat dolgozott mostanában, egy hét szabadságot adok önnek. Csak a képzelet játszik csúf tréfát - ismételte meg a főnöke, látva a beosztottja görcsös ragaszkodását.




A férfi éjszaka visszatért, hogy bebizonyítsa igazát. Egy zseblámpával és egy fényképezőgéppel felszerelkezve indult a kalandjára. Az épületet szerencsére nem őrizte senki. Az új kórház távol helyezkedett a belvárostól, ezért a hajléktalanok sem látogatták. Egy rövid pillanatra megállt a bejáratnál, a porta előtt. A felhők eltakarták a holdat, ezért a folyosó sötétbe burkolózott. Elindult az ismeretlenbe. A saját szívdobbanása és a léptei jelentették az érzékelhető valóságot. Felkapcsolta a zseblámpát. Az elemlámpa ultraibolya fénye kötélként feszült az épületszárny két pontja között. Végül megérkezett ahhoz az ajtóhoz. Megpróbálta feloldani az ajtó néma titkát, de a bejutás de csak kód segítésével volt lehetséges. Az ujját ráhelyezte és csendben várt - 5403 - suttogta egy női hang

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom