Simike blogja

Simon Roland

A megírt élet



Az idős hölgy reszkető kézzel emelte szájához a forró kávét, lassan belehörpintett. A ráncok fájdalmasan összefutottak. A betegség belülről szorongatta, ezt látni lehetett a lesoványodott alakjáról és a szürke kifejezéstelen szeméről, amely a mérhetetlen szenvedést tükrözték. Az asztal másik végén ülő férfi, vagyis én, az író, a beteg, teljesen legyengült nő aggódó tanulmányozása után újra belemerült a laptop mélyére. A villogó kurzor türelmetlenül használta az írók ősi mantráját – Írj, írj, írj – az ujjak gyorsan futottak ide-oda a billentyűzeten, mint a váltótársak a maratoni táncversenyen – Amikor befejeztem az elméleti és gyakorlati tanulmányaimat nővérként, a titkos álmaim felé fordultam. Elmentem a próbára, ahogy előzetesen megbeszéltük. - Találkozzunk Hétfőn 2 órakor - a fülembe csengett, visszhangzott a markáns, férfias hang. Tíz perccel előbb érkeztem, még volt időm megnézegetni a ruhámat a kitámasztott ajtó tükrében. - Gyerünk, te leány - A kórházban, ápolónőként serénykedve, sokszor éreztem úgy, hogy csak szerepet játszok. Az igazgató éppen a színművet olvasta fel magában, az első sorban. Mindig is éreztem a bennem lévő tehetséget a színészethez, a gátlások, a visszahúzó érzelmek semmivé foszlottak, amikor birtokba vettem a színházat -
Képes voltam lejegyezni minden elhangzott mondatot, a történet minden egyes részletét. A nő nagyon lassan beszélt.

Magabiztosan léptem fel a színpadra és a gyilkos monológjával kezdtem, majd a detektív elcsábításának jelenetét mutattam be.
A depresszióval és az őrjítő magánnyal küzdő direktor érdeklődően követte előadásomat, egyetlen egy pillanatra sem nézett másfelé. Nem is tudott volna másképpen tenni. A művész és a férfi szemén keresztül figyelte a produkciómat. Az előadásomat tapsvihar és egy felajánlott vacsorával egybekötött randevú követte, amit el is fogadtam.
A gyilkos és a hódító szerepét annyira jól sikerült elsajátítanom, hogy megöltem a színházigazgató magányát és az összes lelki baját, végül a képzeletbeli nyomozó után meghódítottam a férfi szívét. Három hét múlva már megkérte a kezemet, az újságok tele voltak a találkozásunkról készített fotókkal – Félbehagytam az olvasást és két pohár vizet ittam meg.

A hosszúra nyújtott felolvasás kiszárítja az előadó torkát. Amikor hangosan olvastam az átírt önéletrajzot, néha a szemem sarkából meglestem a megbízóm arckifejezését. A sovány idős hölgy elkapta a fürkésző tekintetemet -24 éves voltam akkor – elpirult, egy pillanatra élettel telt meg a szeme, amely a múlt kútjának mély vízéből táplálkozott. Amikor az első igazi szerelméről beszélt a ráncok teljesen eltűntek az arcáról és más szemmel volt képes körülnézni. Egy rövid fellobbanó lángként értelmeztem ezt az érzést. Mielőtt az ablakon belopakodó szél elfújná a gyertya lángját. Az utolsó vérvörös tánc az igazán élettel teli, lélekemelő pillanat. Az alkotó elgondolkodott, hogy vajon hogy nézhetett ki fiatalon– Miért nem egy nőt kért fel az önéletrajza megírására? A női lelket, csak egy másik nő értheti meg igazán? – A két kérdés ott lebegett közöttük egy darabig – Az egyértelmű, hogy nem tudnám, úgy megírni a saját életemet, hogy egy kiválasztott sor miatt milliók rohanjanak a könyvesboltokba, elkapkodva az önéletrajzomat. Az orvosom szerint, már csak egy hónapom van hátra. A homokóra utolsó szemei itt peregnek le előttem. Maga a legjobb, a legtehetségesebb, a legnagyobb képzelettel bíró tollforgató ezen a világon. Kérem írja meg az életemet - Nagyon lassan, néha elakadva, de érthetően ejtette ki a szavakat - A tenyerembe nyomott bőséges pénzkötegre, a nő viharos sorsára és az utolsó kívánságára gondoltam – Folytassa – mondta az öreg hölgy egy hatalmas sóhajtás kíséretében lehajtotta a fejét. Az utazás kivette a maradék erejét is. – A közönség meglepően jól fogadta a Gyilkos csók nevű darabot. Úsztunk a sikerben. Az előadáson mindig telt ház volt, a produkció végét tapsorkán fogadta. Egy fanatikus rajongó folyamatos zaklatása árnyékolta be a virágzó kapcsolatunkat és alapjaiban rázta meg a színház életét. Az előadás után szerelmes leveleket találtam az öltözőszekrényemben - Eljövök érted és elviszlek egy gyönyörű helyre. Szerelem vagy halál, nincs más választás – a papíroson ezek a mondatok szerepeltek. Hónapokig folytatódott ez a jelenség, míg végül maga az elmeháborodott rajongó jelent meg pisztollyal a kézben. A sikolyát erős kéz fojtotta el – Választhatsz, velem jössz vagy a halál lesz sorsod? – úgy beszélt, mint egy színész. Amikor a pisztolycső halálos bókkal megcsókolta a homlokomat, a közelgő esküvő napjára gondoltam. Bármit megteszek, csak ne öljön meg – Időt akartam nyerni. A szerelmem éppen akkor nyitott be, amikor a támadóm a vállára kapott, hogy magával vigyen. Habár mind a kettő kezében ott volt revolver és a szándék, de csak az emberrabló fegyvere szólalt meg. A férfi nem akarta kockáztatni a kedvese életét. A színházigazgató, az egyetlen szerelmem ott feküdt a padlón, mozdulatlan hidegséggel. A földre ejtett revolverrel végeztem a gyilkossal, majd összeroppanva feküdtem a teste felett.
A halála annyira lesújtott, hogy kórházba kerültem. Az összes pénzemet kivettem, irány az ősi romokkal, haramiákkal és kincsvadászokkal teli esőerdő. Megbíztam egy tapasztalt helyi túravezetőt, hogy segítsen eligazodni a hosszú utamon. A dzsungel az utóbbi időben a kincsvadászok kedvenc célpontjává vált. Megtaláltam a kincset, amelyet elrejtettem a szivaros szelencében.
Egy csörömpölés szakította meg a felolvasásomat. A misztikus motívumokkal díszített szivaros doboz a földön hevert. - Ms Bernard – A nő haldoklott. Kihívtam a mentőt. A kórházban távozott az élők sorából. A hatóságok értesítettek, hogy a hölgy papírjaival gondok vannak, hamisak. Az igazolványban található cím elvezetett a lakóövezet birtokán álldogáló vadszőlővel befuttatott szürke lakóházhoz, a harmadik emeleten becsöngetve egy három gyerekes házaspár fogadott, akik sosem hallottak MS Bernardról.
Az Interneten sem találtam nyomát a hölgy szerelmének, a híres színházigazgatónak, de bárhol keresgéltem mindig erre az eredményhez jutottam.

Úgy döntöttem, hogy megadom neki a végtisztességet és teljesítem az utolsó kívánságát.

Ms Bernard temetésén a papon kívül, csak én voltam jelen. Egy szál fehér szegfűt vittem a sírjára. A szemerkélő eső és lehullni készülő ősz-sárga lombok közé befurakodott gyenge napfény búcsúztatta az elhunytat. A szertartást vezető szerzetes megható beszédét apró esőcseppek kísérték, amelyek egy ideig elidőztek a virágon, majd a földre hulltak. A csillogó esőcseppben visszatükröződött az őt körülvevő környezet. A temető földes, néhol sáros útján lépkedve rozsdás falevelek hulltak a lábam elé.
Az egyik este álmatlanul üldögéltem a számítógép előtt, próbáltam új ihletet találni, egy újabb novella vagy regény megírásához. Három regényemnek a tornyán ott csücsült a kinyitott üres szivaros doboz.
- Először megírom az önéletrajzot – jelentettem ki határozottan. A betűk olyan gyorsan haladtak, mint a folyón sikló három csónak, amelyet egy bennszülött férfi irányított.
Iszonyatos hőség ereszkedett alá a boltívektől kísért sebes folyamra. A víz alól néha felbukkanó ragadozóhalak bemutatkoztak az erdő mélyére merészkedőknek és félelmetes formájukkal ijesztgették a csónakban utazókat.
A keskeny csónak partnak ütközött, kiszálltak. A kórház, az iskola és egyéb fontos intézmény több ezer mérföldre található. A doktor lépett be először a kunyhóba, megvizsgálta a kisgyereket. - Megtaláltam életem célját és értelmét, a szegény gyerekeknek fogok segíteni egy távoli vidéken. A szerelem meghalt az életemben, de képes vagyok a szeretetemet és gondoskodásomat megosztani a legjobban rászorulókkal – gondoltam miközben injekciót adtam be a síró fiúnak, aki az anyja ölelő karjaiban próbált menedékre lelni. A dzsungel egy folyamatosan változó festményhez hasonlított, a művész folyamatosan gondolta át a szerzeményét. Fura állatok bújtak elő a zöldből. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a legtöbb festőművész a korábbi művére álmodta meg a következőt. A tinta-kék színű sűrű folyó olyan fürgén mozgott, mint a toll a digitális papíron.

Simon Roland

Modern mese

A fiú közelebb húzta barátnőjét az ágyon, miközben a laptopot próbálta irányítani a lábával. Úgy tűnt a félhomályos szobában a falak lassan elindultak egymás felé. Kerek rémült szemek a monitorra szegeződtek. Amíg az ágyon fészkelődtek, majdnem kiborították az odakészített pattogatott kukoricát. A természetes fény hiánya és a ház csendje még tovább fokozta a felfokozott hangulatot. A kamasz fiú szülei egy találkozóra mentek, így ketten uralhatták az otthont, élvezhették az egyedüllétet. Az idő és a cselekvés szabadsága a saját kezükbe került.

A végtelen fogalma nevű népszerű videó megosztó oldal egyik legnépszerűbb csatornájának filmjét bámulták, szó szerint a körmüket rágva. A sarokba állított használaton kívüli éjjeli lámpa nyújtogatta zsiráfnyakát. Az élő videón még nem lehetett kivenni sok mindent. Sötét udvaron haladt át a kamerás, a lépteit az őszi falevelek susogása kísérte. Egy kopott Ford fedezékéből nézett be a házba. A kép nagyon remegett, a felvétel és a zihálás pontosan tükrözte a film készítőjének zaklatott lelkiállapotát. Ketten üldögéltek a nappaliban, egy újabb gyilkosság részleteit és az annak az árát tárgyalták. A beszédfoszlány egy elfogott és széttépett szerelmes levélhez hasonlított. A darabokból összelehetett rakni az egész képet. Az egyik rossz-arcú a revolverével játszott szórakozottan, miközben nagyot húzott az üvegből. Az emberek igazi nyomozás folyamatát követhették figyelemmel minden héten a saját karosszékük kényelméből.

- Ma este megmutatom, hogy le tudom győzni a félelmemet és egy igazi oknyomozó lelkesedésével fogom leleplezni egy üzletember és egy bérgyilkos találkozását, az ország legelvetemültebb személyeiről beszélek most – a hangja izgatott volt. Olyan halkan beszélt, ahogyan csak fizikailag lehetséges volt, de próbált érthető is maradni. Egy villanó szempár bámult rá a fa mögül. A szívéhez kapott és a falhoz húzódott. A kamera néhány táncmozdulatot ejtett, mielőtt a földre esett, több nézőpontból bemutatva a helyszínt. Felfedés és elrejtés szavak bűvkörében forgott. A vézna faágak összerezzentek, amint a sápadt hold kiúszott a sötét fellegek közül. A macska puha léptekkel, az éjszaka összes titkával távozott. Amíg a gyilkos a mobiltelefonjával babrált, a mogul hirtelen elhagyta a szobát. A főbejárat ajtaja váratlanul kivágódott. Az önjelölt oknyomozó az utolsó pillanatban tudott elbújni a közeli fészerben, és itt szakadt meg az élő adás, kétségek közt hagyva a felhasználókat.

A sportos vezető már megtankolta a kamiont, amely úgy várakozott a benzinkúton, mint a western filmekben a menekülő gazdára a hűséges hátas. Kialudta magát, megreggelizett. Az elfogyasztott tiszta erős kávé és a bosszúvágy energiaként áramolt a fejében. A monstruma közelében várakozott. Még van egy befejezetlen ügye.

Ketten már a szürke Fordban üldögéltek. A harmadik szendvicsekkel és üdítőkkel egyensúlyozva rohant a kocsihoz.

- Mi lennénk a legnagyobb színészek, ha jelentkeznénk egy stúdióhoz.

Megnézném a sok felhasználó arcát. Híresek és gazdagok vagyunk. Ha tudnád, hogy mennyi összeget utaltak az ostobák. - Amikor az utolsó kijelölt célszemély is beszállt a járműbe, ő is felkapaszkodott a bestiára és indított. -Elkapjuk őket -

A szerpentinen sikerült beérnie őket, az ujjai őrülten szorították a kormányt, amikor látta az önelégült arcukat, a boldogságukat -Gazemberek, megfizettek mindenért - üvöltötte. A távoli hegyek és a völgy gyönyörűen veszélyes természetű volt. Az óvatlan embereket baleset érheti.
A száz tonnás kamion nekilökte a furgont a sziklafalnak. A jármű belsejéből elkeseredett kiáltás hallatszott volna, ha a száz tonnás dübörgés és a fémek sikolya nem nyomta volna el azt. A szájak és a karok némán csapkodtak a kasztniban, mint a partra vetett hal. A Ford vezetője is rálépett a gázra, a kocsi ajtaja leesett, a szélvédő ripityára tört, kiszabadult ugyan a szorításból, de a kamion maximális sebességre kapcsolt. A bestia olyan volt, mint egy egyszemélyes megvadult csorda. Olyan erővel lökte meg a kocsit, hogy az a levegőbe emelkedett. A kamionosnak gonosz vigyorra húzódott a szája a látványtól.

Több millió néző követhette nyomon élőben, ahogyan egy kamion a feneketlen mélységbe taszítja a szürke Ford furgont. A szakadék aljáról forró tűzfelhő indult a jéghideg felhők közé.

A videó a legjobbak közé küzdötte fel magát, a napi eredménye a következő lett.

625000 like 1200 hozzászólás 32 megosztás.

Simon Roland

A vizsga napján

A hangtalan szürke jármű három utast szállítva szemezett a végtelennel. A férfi sofőr, aki az elöljáró volt, egy csinos női kísérő társaságát választotta ez alkalomból, a monoton utat csak egy női szépség tudta enyhíteni, a férfiszívet felvidítani. Mind a ketten egy kisfiút kísértek haza. Ez így furcsán hallatszott volna első gondolatra egy kívülálló számára. Elmagyarázom a helyzetet a kedves olvasóknak. Nick nem fiatalkorú bűnöző, se lábadozó beteg nem volt. És a legkevésbé nem sorolhattam volna őt a híres politikusok elkényeztetett fiai közé. A széles út a gigantikus hegy között a végtelenbe futott, ahol a hajnal első fény-polipcsápjai kúsztak fel a zöldellő hegyoldalra. A vezető kikapcsolta a reflektorokat és kivonta magát a látványból, amelyet eddig némán tanulmányozott, majd leparkolt a töltőállomásra, hogy energiával lássa el a járművét és friss levegőt szívjon, megmozgassa elzsibbadt végtagjait. A fiút kénytelenek voltak hazakísérni, mivel így szólt az Iskola digitális nagykönyvében, a 23. oldalon a 9. törvény. Előfordult, hogy néhányan a kudarc után visszaszöktek és elrejtőztek az épület tornatermében vagy a raktárban. Valójában senki nem tudott belenyugodni a kudarcba és lemondani a minőségi életről és visszazökkenni a régi unalmas életbe.

Nick lehúzta az ablakot és sértődött arcát mutatta a kiszálló felnőtteknek. – El kell fogadnod a teszt eredményét. Az Iskolának csak a legjobbakra van szüksége. – mondta a férfi, minden egyes szavát kihangsúlyozva, miközben lassan elindult a bejárat felé. A morális és tudományos alapokra fektetett összetett feladatokból álló vizsgán mindenki lehetőséget kapott a bizonyításra. Kizárólag a különleges képességekkel megáldott emberek kaptak lehetőséget, hogy a legkiválóbb, legjobb körülmények között élhessenek. A képesség nélkülieket az intézmény falain kívül tartották. Néhányan tárgyakat mozgattak az akaratukkal, mások hihetetlen szellemi vagy fizikai erővel rendelkeztek.

A bárban leplezetlenül megbámulták a vizsgabizottság két emberét. Az egyenruhájukra tekintve mindegyiküknek a jobb élet villant át az elméjén és elgondolkodva követték a belépők mozgását, figyelmesen hallgatóztak. Szemmé és füllé változott a terem.

A helybeliek igazán szegény sorsúak voltak, a mezőgazdasági munkások embert próbáló életét élték, egyik napról a másikra.

A vizsgán megbukott fiú szülei is a helyi közösség tagjai közé tartoztak. A gyermeket is befogták a munkába. Hajnalban kellett felkelni, megetetni, megitatni az állatokat, délután kitakarítani az istállót, segédkezni a szüretnél. A fiú az éjjeli lámpa fényénél tanult. Gyakran így szenderült álomba, ilyenkor az édesanyja oltotta el a világítást és nyomott gyengéd puszit az arcára.

A középkorú üzlettulajdonos pénzt ajánlott fel az Oktatási Intézményt vasmarokkal vezető férfinak, hogy előnyökhöz jusson a testületnél, hamis dokumentum készítésére próbálta rávenni, de a hivatalos ember rá sem nézett – barátom még találkozunk – egy halk, de hallható fenyegetést küldött a főnöknek, amikor a hivatalos munkatárs kifelé ballagott. A legtöbben tisztességesen nevelték fel a gyermeküket és egyszerű hagyományos módon, kemény munkával, de boldogan élték a mindenapjaikat. A nehéz körülmények hatására és a tapintható igazságtalanságok láttán néhányan megkeseredtek és feladták ősi elveiket. Az illegalitás nagy kockázattal és még hatalmasabb jövedelemmel járt. A fiatal boltossegéd a zöldség és gyümölcs kipakolása közben, fenyegető szempillantással méregette a távozó férfit. A tüske túl sok embernek fúródott mélyen a lelkébe. Ha a tüske már nem volt ott, de a fájdalom megmaradt.

A nő visszaszaladt az autóhoz, hogy vacsorával és olvasnivalóval lássa el a gyereket - . Nemsokára a saját szobádban leszel – a fiú kelletlenül elvette a képregényt, miközben elhúzta száját.

Alig hagyták el a pihenőhelyet, a fiú ideges mozgása miatt meg kellett állniuk. Félre kellet húzódni a kis dolog miatt. A sofőr arca vörössé vált a dühtől – A mosdóban elmehetett volna - A nő hiába próbálta megnyugtatni – és ha megszökik? – folyamatos gyanakvásra gyengédesn a nő lelkek érzékenységével válaszolt – Jó fiú -

Nick egy gyanakvó izgága szempár kereszttűzében haladt a kukoricaföld belseje felé. Mind a ketten kipattantak a járműből, amikor a fiú váratlanul eltűnt a sűrűben.

- Állj - A férfi megragadta a nő kezét és megállásra késztette, alig tudott beszélni. Mind a ketten kifulladtak – délről a sebes folyó, keletről a hegyek állják útját - és ha valami baj történt vele?- a főnök erős kézzel húzta vissza engedetlen beosztottját – egy szitakötőt szeretnék kérni – szólt be a kommunikációs eszközén ellentmondást nem tűrő hanghordozással - A kémlelő szemek elől nincs menekvés -

Egyedül volt az egész világon a saját szívdobogásával. Lélekszakadva futott, de mindenhol csak saját magába botlott. A kukorica boltívként hajolt át a feje felett. Nem akarta folytatni a régi életét. Az Iskola nagy szimbolikus ajtaja bezáródott mögötte. A lépcsőfokokat soha többé nem számolhatja meg. A szobrok közé már soha többé nem bújhat el a többi barátai elől. A pedagógusoknak soha többé nem felesehet vissza, soha többé nem oszthatja meg a szendvicsét a világ legszebb lányával.

Mikor visszaértek a kocsihoz, már egy jelentős társaság fogadta őket - Egy utolsó ajánlatot teszek – a jól ismert boltvezető furakodott át a tömegen és a fegyverét a főnök fejéhez szegezte – Minden lehetőséget megmozgatok, hogy a fiam a jövőben ki tudjon törni a nyomorúságból – valami közeledett feléjük a nyári széllel

Lövések dörrenő hangja és a kék csendet elragadó madárszárnyak késztették Nicket, hogy megnézze, hogy mi történt velük. Vérfagyasztó látvány fogadta, amitől összeszorult a torka. A kedves nő akivel idáig utazott nyöszörögve feküdt a lábai előtt, rátette a kezét a szívére, amely véres volt. Nick arcáról őszinte fájdalmas könnycseppek hulltak.

A férfi a kommunikációs eszközbe ordibált, sürgette a többieket., miközben a boltvezető holtestét átlépte. Az orvosi műszerekkel felszerelkezett mini helikopter közeledett az égen. Az elöljáró kiborult, teljesen elvesztette az uralmát, magában szitkozódott, mint egy veszélyes őrült. A helikopter leszállt. Mikor visszafordult a megdöbbenéstől elejtette a telefonját. A nő akit a szíve alatt talált el egy lövedék fél órával ezelőtt, most ott sétált a kisfiúval, kéz a kézben - A fiú egy gyógyító - mondta a teljesen felépült nő. Az élet ott lüktetett benne. Az arca pirospozsgás volt. – Ez volt a vizsga napja és neked jól sikerült - kiáltotta elcsukló hangon a férfi és fürge tempóval megfordult a kocsival. Átölte mindkettőjüket. A vakító nap sem tudta elrejteni a főnök megindult könnyeit. Elindultak vissza a városba - Az első dolgom az lesz, hogy átírjam az Iskola digitális nagykönyvét – olyan határozottan és olyan erővel csapott a kormányra, hogy az egész géprendszer beleremegett, a mellette ülő női alkalmazott helyeslően mosolygott.

A nyári napfény elkísérte őket. A város felé, Nick barátságosan integetve kiabált a földön dolgozóknak, aki felismerték és jókívánságaikat küldték a fiúnak – Sok sikert -

Nick fizikai értelemben már a tanteremben üldögélt, de lelkileg még az átélt események hatása alatt állt. Egyszer a meggyógyított nő hálás mosolyát, máskor a falusiak búcsúszavait hallotta. A hegyek felemelő vonulatait rajzolva a füzetébe. A tanár már türelmetlenül dobbantott a lábával, mivel már harmadszor tette fel ugyanazt kérdést. Az osztályteremben kuncogás hullámzott. Mindeközben egy gyönyörű kislány egy szerelmes levelet írt és a borítékot ügyesen a fiú hátzsákjába csúsztatta észrevétlenül. A szigorú pedagógus szerencsére az elkalandozott fiú nevelésével volt elfoglalva.

Simon Roland

Modern Ms Dalloway



Ms Dalloway virágot vett a helyi népszerű szupermarketben, amely a metropolisz szélén helyezkedett el, egy hegyoldalban. Hazafelé még beugrott néhány helyre, hogy az online meghívó mellé a fizikai megfelelőjét, a kézzelfoghatót is átadja. A személytelent próbálta személyessé változtatni.
Ms Dalloway a szokásos céges összejövetelre készült. Férje, Nelson a SmallCore nevű nanorészecskékkel foglalkozó mamut vállalat vezérigazgatói pozícióját foglalta el. A város egyetlen felhőkarcolójának a legfelső emeletén, a 825. szinten laktak, az elérhetetlen felhőkastélyban, a szédítő magányban. Az egyik nap az ország legbefolyásosabb üzletembere kecsegtető ajánlattal kereste fel, amit más azonnal, második gondolat nélkül fogadott volna el. Azonban a szerelmét más fából faragták, a részvények többségét uraló büszke cégtulajdonos durván visszautasította a fúziót. A higgadt hangnemű vita felfokozott veszekedéssé fajult. A végén mind a ketten üvöltöztek egymással. A verekedést a határozott kollégái akadályozták meg. Az erőszakos, mindenen és mindenkin átgázoló milliárdos nem szokott hozzá az elutasításhoz. Néhány erős fenyegető mondat hagyta el a száját mielőtt elhagyta volna az irodát.
Az incidens után a kedvese csak fegyverrel, egy mini pisztollyal mert az utcára lépni, amelyet a kabátja alá rejtett. A felfogadott profi két testőr jelentősen növelte a meggyengült biztonságérzetét.
Ms Dalloway a gyümölcsökkel, zöldséggel, hússal és virágokkal megrakott kosarával beszállt a felvonóba. - A felhőkastély - A nő hangjára engedelmesen sziszegve csukódott be a fémajtó, majd suhanva haladt célja felé. A félhomályos szűk helyen a tükörből egy másik nő nézett vissza rá. A lehetne és a létező között egy vékony hajszál húzódott. Amíg az ultramodern lift haladt felfelé, suhanva, mint egy hőlégballon. a nő lélek-lépcsőn haladt lefelé. A tér beszűkölt és saját magával kellett megküzdenie.
A lakás ajtajához érve elhúzta a kártyát.
Az arcfelismerő rendszer próbálta leolvasni a gondolatait, de a rendszer csak a személyisége külső falaiba ütközött. A test és a lélek két különböző helyen járt. Már odabent is volt, ahol Eva a bájos számítógépes program üdvözölte - Szép napot, a vendégek délután érkeznek - és már sorolta is fel a teendőit, mint egy szigorú tanár a kréta illatú ódon hagyományos iskolában.
Az otthonuk egy része, a nappali és a hálószoba úgy volt berendezve, hogy elfeledtesse az emberrel, hogy a felhők között van. A letűnt századok családi házaiban érezhette magát a vendég.
Miközben sütött, főzött, takarított elgondolkodott a világ alakulásán és a saját helyzetén.
Az otthona jég-melegében elcsodálkozott, azon hogy a bevásároló központ parkolójából nézve, a csomagtartóba pakolás közben, csodálatosnak, lenyűgözőnek találta a délelőtti napfényben sziporkázó torony csúcsát. Habár az apartman a legmodernebb technológiával és a legegyedibb, legvarázslatosabb, kézzel faragott bútorokkal dicsekedhetett, ő mégis üresnek találta otthonát.
Először a szerelme lépte át a küszöböt, közömbös arcon és hangtónussal köszöntötte, majd elvonult a külön számára fenntartott szobájába, amely az ő szentélye volt. Mindeni másnak tilos volt a belépés.
Sorban érkeztek a meghívottak, a tágas nappali megtelt emberekkel, ott hullámzott a különböző formájú és mélységű nevetés és csevegés. A házimunka közben néha elcsípett egy-egy beszélgetésfoszlányt. Egy újabb tálca gyümölcskoktélt helyezett el a rózsák közé. Végignézett az érzelemmentes arcokon.
Miközben a túlsúlyos idős polgármester a legfinomabb sütemények összegyűjtésével foglalatoskodott, a legújabb divatot követő fiatal felesége egy másik prominens nővel beszélgetett.
A változást nem vette és nem is vehette észre, az egymást váltó napok olyan egyformák voltak, semmi nem törte meg a mindennapok rutinját. Olajozottan gördült minden tovább, mint egy tökéletesen megalkotott masina. A kedvese az ország prominens üzletemberével beszélgetett a fúzióról. A testbeszédükből arra következhetett, hogy végre megegyezésre jutottak. Pezsgőspohár koccintással ünnepelték a létrejött sikeres üzletkötést. A kupákban az ital olajos sárgás-zöld színben csillogott. A tapsorkán körülfogta a jelenlévőket. A mogul nem elégedett meg a torta egy részével, neki az egész kellett. Ms Dalloway férjét egy bérgyilkos ölte meg. Nelson golyókkal átlyuggatott teste a csatornarendszerben feküdt békésen és némán. Az a férfi aki a partin vidáman parolázott a város krémjeivel, egy engedelmes robot humanoid hasonmás volt, akit azért hoztak létre, hogy helyettesítse Nelsont és mindenben kérdésben hajtson fejet a mogul előtt.
Ms Dalloway nem talált semmi különbséget a feltelepített mézédes, de gépies Eva, a számítógépes program és a Cég dolgozói között. Mindegyiküknek gép lelke volt. Ms Dalloway elhatározásra jutott. - Holnap megszököm és soha senki nem fog megtalálni -

Simon Roland

Egy Utazó naplója

A zsúfolásig megtelt auditóriumban őrjítő hangzavar hullámzott ide-oda. Az elviselhetetlen zajnak csak a pulpituson lévő középkorú férfi jelenléte vetett véget. A tudós beállította a mikrofont, ráérősen igazította a szürke mocskos zakóját. Miközben lelkileg felkészült az előadásra, beleolvasott a magával hozott diáriumba, amelyet a nézőközönség soraiban ülők nem láthattak. Úgy helyezte el az olvasmány, hogy a közelben a dupla szárnyú ajtóban őrt álló egyenruhás se vegye észre, hogy mit olvas. A hirtelen keletkezett csendben ott lapult a várakozás izgalma. Amikor az ujjak visszalapoztak a naplóban, ez olyan volt, mint a fantasztikus regényben egy időutazás. A képkockák elevenen rohangáltak, mint a nyári szünet idején a gyerekek. Megtörölte izzadságtól nedves homlokát, majd belekezdett – Az expedíció Júniusban kezdődött, és amikor a repülő fedélzetén utaztunk még nem is sejthettük, hogy milyen fantasztikus kaland vár ránk -

Kedves naplóm

31. nap

Már egy hónapja élvezzük az elszigetelt törzs vendégszeretetét. Nem így terveztük, de ez az új tapasztalat új küldetéstudatot ébresztett bennünk. Nem könnyű nőként élni a dzsungelben, de a nehéz körülmények megerősítik az embert.

A trópusi nyár minden egyes nappal képes fokozni intenzitását. A színek, a formák és a hőség egyre vadabb arcát mutatja. A forróság egyre elviselhetetlenebbül kínozza testünket és lelkünket.

A megérkezésünk napján egy súlyosan beteg gyereket vizsgáltunk. - Már csak napjai vannak hátra - A közösen felállított diagnózisunk így szólt.

A fejlett országok legképzettebb orvosainak képviselőjeként döbbent szemtanúvá váltunk a fiú folyamatos látványos javulásának. A gyógyulás a szemünk előtt zajlott le – Halásos beteg volt és meggyógyult -

Dr Harris az expedíció vezetője teljesen az ügy megszállottjává vált. A szeme izgatottan csillogott, amikor elképzelte magát az emberiség megmentőjeként. A törzsfőnököt hiába faggatta. A primitív törzs elöljárója nem volt hajlandó senkivel sem megosztania titkát. Minden hajnalban indult útnak a főzet elkészítéséhez szükséges növények beszerzésére, természetesen a lándzsás harcosai kíséretében. Többször előfordult, hogy Dr Harris megpróbált a nyomukba szegődni, de néhány erős katona visszakergette.

32.) Üvöltésre riadtam fel, a revolveremmel kirohantam a sátramból. Még sosem hallottam ilyen földöntúli sikítást. A törzsfőnök odakint álldogált a bozótos fürkészve. Gyengéden, de határozottan visszaküldött a sátramba - A lény megköszönte a kedvességünket -

33. nap

Így utólag is elég nehéz pontosan leírni az események pontos részletét.

A szívem még most is hevesen ver, a kezem reszket, mint a viharba került falevél

Az éjszaka közepén Dr Harris berontott a sátramba és a hálóköntösömet megragadva talpra parancsolt. Az álom kiszökött a szememből. Az udvariasságról, az alapvető emberi normákról és a nők iránti tisztelet teljes hiányáról tett tanúbizonyságot – Megöljük őket és megszerezzük a gyógyszert, majd felgyújtjuk a falut. A milliomos beteg emberek sorban állnak majd a lábunk előtt, hogy gyógyítsuk meg őket – A törzsfőnök döntését tiszteletben kell tartanod- sikoltottam. – Elfogyott a türelmem, vége a gyerekes játszadozásnak, gyerünk – Még mielőtt kirángatott volna a sátramból, még magamhoz tudtam venni az apró miniatűr fegyveremet. Villám cikázott át a fák felett, a tócsákban megjelenő lombkoronák elektromosságtól izzottak. A vezető összefont lábbal üldögélt a tűz előtt, meditált. A közveszélyessé vált tudós a karomat folyamatosan szorította, miközben a földön található növényeket pakolta bele a hátizsákjába. A törzsfőnök kinyitotta a szemét. Nyugodtan bámult az előtte hadonászó férfi szemébe. Élete során számtalanszor nézett lecsapni készülő vadállatok szemébe. Az orvos megdöbbent és összezavarodott a szempár láttán. Ezt az alkalmat használtam ki. Teljes súlyommal ellöktem a kezét, fülsiketítő mennydörgés hallatszott, amely elnyomta a pisztolylövés hangját. A golyó a földön üldögélő vénember feje mellett süvített el. Mind a ketten a földre kerültünk. A mindennapi fizikai edzés, futás, fekve nyomás, vadászaton való részvétel most hasznosnak bizonyult. A földön gurulva sikerült kiszabadítani kezemet és a szívéhez irányítottam a csövét és lőttem. Megöltem őt. Az öreg törzsfőnök a kezét a vállamra helyezte. Mielőtt álomra hajthattam volna a fejem, a tapasztalt bennszülött egy mesét mondott nekem egy különleges alakról, akinek különleges képessége volt, alakváltás.

34. nap Szinte hihetetlen, de Dr Harris hiányát senki nem vette észre. A csapat a repülővel visszatért a civilizációba. Én maradtam. Ki kell állnom a próbákat, hogy méltóvá válhassak a rejtély megismerésének.