Simike blogja

Simike•  2019. szeptember 2. 19:21

A megfestett rejtély I. rész

Simon Roland


A megfestett rejtély I. rész


Az égbolt kék bársonytakarója és az őszi falevélhullás teljesen elrejtette a kunyhót a kandi szemek elől, amely képes volt menedéket biztosítani az új tulajdonosnőjének. A közeli tó sűrűn pislogva nézett át felette, az erdő mélyébe vezető földút kígyózó mozgását követve. A lány kávét és tejet öntött a csészébe. A kiürült kancsót a kikapcsolt mobiltelefon mellé rakta. Vajas, lekváros pirítós képezte a reggelijét.


A nő nem bánta meg, hogy megvásárolta ezt a bájos hétvégi tóparti házat. A hétvégét szerette itt eltölteni, mivel a szenvedélyének hódolhatott, távol a világ zajától. A csend és a természet közelsége ihletet adott neki. A magazinok közül kiválasztott egyet és beleolvasott.


A nézelődésnek, az olvasgatásnak hamar vége szakadt a szomorúan csepergő eső miatt. Úgy döntött, hogy bemegy. Folytatni akarta a félbehagyott festmény kibontását. A zsebébe süllyesztette a telefont. Tálcára rakta a csészéket és elindult a bejárati ajtó felé. A felerősödött szél találomra belelapozott az újságokba. A hordóban összegyűlt esővíz olyan rozsdás és áttekinthetetlen volt, mint a ház sarkait átszövő suttogó titkok.


Amikor a kilincsre rakta a kezét, valakinek vagy valaminek az elsuhanó alakját kapta el az ablaktükörben, ijedten hátrafordult – Csak képzelődtem – próbálta megnyugtatni magát, de hiába erőltette a nyugodt viselkedést, a szíve a torkában dobogott. A műterembe belépve a fölbe gyökerezett a lába. Valaki befejezte a festményét. A tó misztikus ködös képe helyett, egy fényképszerű kép fogadta, a móló alatt egy csónak himbálózott, amely különösen erős színekkel lett megfestve.


A lélekvesztő oldalára ez volt felírva. Keress meg!


A nő végigjárta az összes helyiséget, a kertet és végül a tó környékét, de nem találta meg az elkövetőt. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívta a hódolóját, mivel abban a tudatban volt, hogy a visszautasított férfi kicsinyes bosszújáról szólt ez az egész incidens.


Elmondanád, hogy hol bujkálsz? - ostorként csattogtak a mondatok - Miről van szó? Elmagyaráznád, hogy miért hívtál fel? – a másik szavai őszintének tűntek, amely még jobban feldühítette.


Miközben a nő telefonált, kíváncsian szemrevételezte a mólót. Eddig még nem is nézte meg különösebben. A stég egyik oldalsó részét eltakarták. Kibújt a cipőjéből és már bent is volt a sekély vízben – Vége a játéknak, barátom - könnyedén elmozdította az egyik korhadt deszkát és bebújt a résen. Az elfogyasztott kávé, a jéghideg víz és az elméjében dolgozó kíváncsiság ébren tartotta és hajtotta előre a rejtélyes ügy felgöngyölítésében.


A férfi az étteremben üldögélt a kollégái társaságában, miközben a telefont bámulta kétségbeesetten. - Nem értem, hogy miről is beszélt a szépségem, de meg kell tudnom, hogy miről is van szó - A női csevegés helyét bugyogó hang vette át, ami rendkívül aggasztotta - Nem tudok elmenni a találkozóra, légy szíves találj ki valamit – a legjobb barátja mérges tekintetét elkerülve, a férfi otthagyta a társait és a frissen sült ételt- Remélem nem történt nem baj - Habár fájt neki az elutasítás, azért még a szíve mélyén reménykedett, abban, hogy elnyerheti a nő szívét. - Itt az idő a hercegnő megmentésére és a nő elcsábítására, a nők szeretik a határozott férfiakat - Kocsiba ült és elindult a tóparti ház felé.

Simike•  2019. augusztus 28. 20:16

A portál

Simon Roland

A portál

A száj hideg volt és néma. A szer nagyon lassan, de hatásosan terült szét az emberi szervezet véráramába, a csapdába csalt elme elfogadta a színes képeket. A vastag üveg mögött pislogó szemek igazán mélyről próbáltak felmászni, de az erőtlen próbálkozást természetes kudarc fogadta. Az agy számára a valóság örökre megismerhetetlenné vált. Az elme és az űr titka elválaszthatatlanul összegabalyodott.

- Megérkeztek – a hang olyan lelkesen vibrált, mint az előttük pulzáló hatalmas ultra-ibolyaszínű portál. A határvidék kolónia parancsnoka izgatottan követte a monitoron megjelenő a Rejtély névre keresztelt siklót, amely az impozáns gályarabok által hajtott ókori járműre emlékeztette a kapitányt. – Üdvözlöm, a legénység készen áll az ellenőrzésre -. A siklót irányító mesterséges intelligencia csábos női hangja köszöntötte őket. A lelkesedés átterjedt a többiekre is, és a kolónia irányítófülkéje vidámsággal és emelkedett hangulattal telt meg. A két jármű gyorsan összekapcsolódott. A perceken belül létrehozott átkelőn keresztül a szigorú előírásokat követve, az elöljáró két fegyveres embere kíséretében átsétált a siklóba.

Az ajtó sziszegve tárult fel, mint egy barlang sötétjében bujkáló, lecsapni készülő veszedelmes kígyó. A félhomályos csendben üresen ásítoztak a hibernáló kabinok. A Rejtély idős pilótája szinte a semmiből rohant előre, zihálva fogadta a határvidék parancsnokát és a beosztottjait. Ünnepélyesen kezet fogtak. - Jól aludtak a hosszú út alatt? - Nem volt semmi gond – a tapasztalt róka somolyogva morgott. A szavait alaposan megrágta. Körbejárták a Rejtélyt. A parancsnok kutakodó pillantásaira válaszolt az idősebb úr - Az egyetlen űrhajó, amely képes épségben áthatolni a portálon, úgy tervezték, hogy elviselje az óriási nyomást - büszkén húzta ki a mellkasát. - Itt csak a legbátrabbak utaznak -

- Hamarosan több is készül és még több jelentkező fogja vállalni ezt a kockázatot – tette hozzá a másik. Megnézték a gyártósort, a takarítószobát, a tornatermet, az éttermet, a karbantartót és a pilótafülkét. - Minden rendben van. – A főnök és a kísérete elhagyták a siklót. A híd visszahúzódott a mezsgye járművéhez. Amikor a hálózati kapcsolat megszűnt és figyelő szemek a portálra tapadtak, a jó utazás kívánságát kivető holografikus szimbólum megjelenésekor már nem késlekedtek tovább, a lények lassan visszanyerték eredeti alakjukat.

A határvidék parancsnoka nem akart hinni a szemének. A jármű beleveszett az örvénybe, majd a szemtanúk legnagyobb megdöbbenésére a portál is eltűnt.

Az egyik lény felnyitotta a kabint, amelyben a legénység egyik prominens tagja szunyókált, Láttam az álmaidat és úgy gondolom, hogy nem vagy méltó, hogy beléphess a mi világunkba- Szép álmokat – suttogta a saját nyelvén, amelyet egyetlen földi halandó sem értett volna meg. A szoborszerű arc fölött becsukódott az üvegajtó.

Simike•  2019. augusztus 28. 18:21

Az utazás definíciója

Simon Roland




Az utazás definíciója




Egy vándor,

lábnyomán,

gyors jármű,

egy út száz arca.




Az idő és a tér.

egy csalóka,

álom szőtte,

pókháló.


Simike•  2019. augusztus 10. 14:26

A Vámpír tükör

Simon Roland

A Vámpír tükör

Néma szoba,

titkán merengő

végtelenség

ezüst holdvihar.


Szemei előtt,

színes tárgyak

csak önmagát

nem látja.


Simike•  2019. július 24. 14:38

A valós történet

Simon Roland

A valós történet

A belváros egyik nyüzsgő útkereszteződésén egy ponttá sűrűsödött össze a forgalom a bekövetkezett baleset miatt. A tér különböző oldala, a múlt, a jelen és a jövő egyetlen pillanattá változott. A sietős rendőrautó is kénytelen volt beparkolni a feltorlódott sor végére.

Az egyik egyenruhás morogva kiszállt, hogy közelebbről is szemügyre vegye az esetet. A másik a helyén maradt és a visszapillantó tükörben ellenőrizte a két letartóztatott jómadarat.
Az egyenruhás nem mehetett elég közel a balesethez, de így is jól látta az útját elálló négy tagbaszakadt helyszínelő mögött a két roncsolt motorháztetejű jármű közé beszorult motorkerékpárt, a két hevesen vitatkozót és mentőautóba berakott sérültet.

A rendőrautó hátsó ülésen tartózkodó két megbilincselt férfi úgy tűnt belenyugodott a sorsába. Amíg az egyik a kiszabadulásán ügyködött észrevétlen, a másik bóbiskolt, az álom mélységes világát járva.

Egy könnyű vidám zongorafutam járta át a bár félhomályos részeit. A megszólaló hang furcsa játékot játszott a vendégekkel, emlékek egész sorát volt képes feleleveníteni a nyitott fülek számára. A magánnyomozó gondolatban visszament az első megbízásáig - Milyen lelkes voltam és magabiztos - Mélyen belenézett a nő szemébe, miközben átnyújtotta a gyémántokat - Visszaszereztem az örökségét – De milyen áron? – kérdezte a nő. Az igaz, hogy alaposan helybenhagytam az enyves kezű bűnözőt, mivel rám támadt, de a bűnös él és virul – A halottkém szerint a tolvajt valaki tegnapelőtt agyonverte – suttogta a nő. A férfi meg sem tudott szólalni a meglepetéstől. A pult mögül előbukkanó három egyenruhás alak vette körbe a magánnyomozót és a keze máris béklyóban volt. A nő elrakta a gyémántokat és távozott. A bár zongoristája megérezhette a drámai eseményeket, mivel szomorúbb dalokat kezdett játszani. A vak férfi szívszorító hangja kikísérte az ajtón, egészen a rendőrautóig. A dalt még a cellájában is hallotta, mikor éberen feküdt az ágyon. A holdfény zongorafuma földöntúli és hátborzongató volt. Egy másik dimenzióból érkezett egy üzenet.

Az elcsigázott férfi a hirtelen fékezés miatt felébredt és kinyitotta a szemét. A valóság rángatta meg a testét és a lelkét, nagy jóstehetség nem kellet hozzá, hogy bárki kijelenthesse azt a nyilvánvaló dolgot, hogy a magánynyomozói karrierje dicstelen véget ért, az elkövetkező börtönévek fenyegetően szorongatták. A mentőautó színes fénye táncot lejtett a várakozó autók között. A sorstársa keze szabad volt, a bilincs lehullt. Az ujjai között forgatott miniatűr eszköz segítségével a kopót is megszabadította béklyóitól. A műszerfalon hagyott fánk mellett a csészében ott hullámzott a kávé, a hirtelen fékezés, a váratlan események veszélyes örvénye ott kavargott sötéten, zavarosan. A elítélt előreugrott és a sofőrt leütötte, majd az ajtót kinyitva, társát magával cipelve. Odakint voltak. A közelben tartózkodó összes rendőrök a menekülők után vetették magukat. A szökevények áttörtek a tömegen. Egy órás őrült szívdobogtató rohanás után, egy óriási épület biztosított menedéket számukra. A zárban lévő kulccsal kizárták a külvilágot. A félhomályos raktárban a magándetektív az ajtónak támaszkodva figyelte a kinti zajokat, míg a másik lerogyott egy liszteszsákra és a történetét kezdte mesélni, rablás és gyilkosság. A mesélő történetét egy eldőlő seprű zavarta meg. Odarohant és – Mindent hallott - a kék ruhás fiatal takarítót a földre lökte és a pisztoly kibiztosítva felkészült a végzetes műveletre. A fiú becsukta a szemét. Meghúzta a ravaszt.
A magándetektív éppen időben ért oda, a kezét elrántotta, az egyik golyó a közelben landolt, a másik a mennyezetben fúródott bele. A fiú életét sikeresen megmentette, aki ijedten ugrott be a zsákok mögé. Az arca olyan fehér volt, mint a kiömlő liszt. A hős a szeme sarkából vette észre a feléje száguldó deszkát, a két kezével védte ki az alattomos támadást - Ne merj szembe szállni velem - kiáltotta dühösen, szemrehányóan a gátlástalan bűnöző.


A laboratórium legnagyobb és legjobban felszerelt termében csend honolt, mely kiváló táptalaja a produktív munkának és a kísérletnek.
A doktor folyamatosan jegyezte az élettani funkciókat és lankadatlan figyelemmel követte a monitoron felbukkanó eseményeket - Így legalább betekintést nyerhettünk az ügy perdöntős valós történetébe, nem ő ölte meg a gyémánt tolvajt - A nyomozó először a képernyőn megjelenő történéseket bámulta, miközben a maradék szendvicsét majszolta, majd hirtelen valami más ragadta meg az érdeklődését. Szapora léptekkel rohand oda a tartály sűrű masszájában úszó ügyfélhez, akinek vérzett a könyöke. Elképedve vakargatta az állát és saját magát kérdezte, hogy hogyan lehetséges ez. A computer előtt serénykedő orvos mosolyra húzta száját, amint megpillantotta a megdöbbent gyermeki kíváncsisággal bámészkodó főrendőrt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom