Simike blogja

Irodalom
Simike•  2013. január 27. 21:25

A két esemény II

Simon Roland

A két esemény II

A barátság

James felügyelő és a társa már bent voltak a szobában. Átkutatva, fegyverüktől megfosztva, a szerencsére és az akadémián tanultakra hagyatkozva várakoztak. A tisztára porszívózott szőnyegen hevert William érme, egy miniatűr kupa, a céllövő bajnokságon elért eredményét ajándékozta neki, a barátság jeleként. Az előszobában a bejáratot elállta a túszejtő társa, aki a pisztolyával tessékelte beljebb a két szoborrá változott nyomozót. A hall közepén egy széken ült a gúzsba kötött takarítónő. Mozdulni sem bírt, a kezét és a lábát is szorította a többszörösen átkötött vastag kötél. Az elmaszkírozott az ablakpárkánynak támaszkodott, pezsgősüvegből nyakalta a drága italt, valószínűleg nehezen viselte a stresszt, a rá nehezedő nyomást Hiába nem könnyű a gonosztevő élete. A szekrény mellet egy értékes Monet kép függött – William dob el a revolvered – suttogott kétségbeesetten az inspektor, a társa elszánt volt, nem engedte le a fegyverét.  James a lábához helyezte táskát és a parkettán odacsúsztatta csomagját – Hogyan tudta szolgálati fegyverét észrevétlenül bejuttatni? - A bűnöző a lábával állította meg a csomagot, kinyitotta, kivett belőle egy bankót, olyan szenvedéllyel simította egyenesre az összegyűrt papírpénzt, mint a szerető az imádottját – William ne- nem akart hinni a szemének, a kollégája és egyben a legjobb barátja, odament a bankrablóhoz és közvetlenül a gonosztevő fejét célozta meg – Kiszabadítom – a túszejtő megitta a bátorítót, majd elegáns mozdulattal odasétált a székhez és a nőt feloldozta kötelékei alól.  A megviselt fiatal lány pár lépést tett, majd összeesett. Úgy hevert ott, mint egy marionett bábú a frenetikus maratoni hosszúságú előadás után. A kristálycsillár fenyegetően függött felette.
A mögött álló az életét kioltani készülő rendőrtiszttel együtt lépkedett a túszejtő – Nem én fogom őt megölni – a kísértetként közlekedő átnyújtotta a pisztolyát – Tartozol nekem – James a háta mögé rakta a gyilkos eszközt. A pisztoly speciális volt, mindent szabályt megszegve, a barátja átalakította az alap fegyvert, a módosítás még nagyobb tűzerővel áldotta meg a coltot – Én tartottam a hátam érted -Az ajtón belépő másik nem vette észre mozdulatát, úgy fordult, hogy nem látszódjon, hogy mire készül és hogy mit rejteget. Mikor azok ketten nevetve, fesztelenül tervezgették, hogy mire költik el a pénzt, a felügyelő elővette a revolverét, majd az asztal alá bújt. A túszejtő meghúzta a ravaszt, a golyók a szekrénybe fúródtak. James meglőtte a lábát a támadónak, majd az elzuhanó testet fejbe lőtte. Felpattant és a fekvőhöz rohant, a bankrabló társa reszketve gubbasztott a falnál, úgy sírt egy csínytevő iskolásfiú– Nem akartam bántani senkit, csak elegem volt a szállodai munkából, mindig másoknak dolgozni, igen uram, igen asszonyom, én is szeretnék jól élni – James inspektor lehúzta a maszkot a gyerek fejéről. A kölyök fejéhez szorította a hideg csövet – Húzd meg, nincs kegyelem – kiáltotta William – A falon lévő csendélet még tovább fokozta a feszültséget. Az elnyújtott, elmélyített csendet dübörgő léptek váltották fel, az eszméletét visszanyert kommandós parancsnok állt felette, mint egy viking harcos – Az öt évvel ezelőtti akciónak ehhez semmi köze, a bankrabló elraboltatta a feleségedet, de szerencsére a telefon alapján beazonosítottuk, a szabadítás jól sikerült, leterítettük a gazfickót, de sajnos ti erről semmit sem tudtatok mivel te és William a lakosztályban egyezkedtetek a túszejtővel. A gazember úgy gondolta, hogy már nincs szüksége a fogva tartott lányra, lassan a nőre szegezte a revolverét. William a bajban lévő feleségedre gondolt, nem húzta meg a ravaszt. A bankrabló a nővel is és Williammel is végzett. De ez már öt éve történt.   
Én megöltem, megbosszultam, olyan lett, mint a szita. A felügyelő egy pillanatra elfordult, majd visszatért a reszkető kölyökképű fiúhoz – Tedd meg értem, vagy elmegyek örökre - suttogta a kísértet.  James felügyelő homlokáról izzadságcseppek gördült le, jobban reszketett, mint az ártatlan képű, hordár, a kivégzésre és a bosszú beteljesedésére váró fiú. James végül eldobta a fegyverét, az elit egység főnöke kísérte ki az épületből. William pisztolya és az érme nyomtalanul eltűnt, bárhogy keresték, sosem kerül elő.

Simike•  2010. december 29. 19:11

A pisztolycső IV

Simon Roland

 

A pisztolycső IV

 

A teherautó úgy haladt felfelé a meredek szűk utcán, mint a felbőszült elefánt az emelkedőn. Félelmetesen dübörögve, csikorogva, morogva, tiszteletet és elismerést követelve vette uralma alá a dombot. A házak ravasz szemébe bámult a jármű. A motor felbőgött, amint a sofőr lába még jobban ránehezedett a gázpedálra. Hirtelen jött fényforrás vágta át a sötétség pókhálóját. Az úton villogó smaragd macskaszem megpróbálta megbűvölni a vezetőt, hiábavaló erőfeszítés volt. A magas rangú rendőr egyáltalán nem volt babonás, tisztán, józan logikus módszerrel rakta össze a megtörtént és a lehetséges eseményeket, csak a tudományban és saját magában, az erejében, elszántságában, kitartásában hitt. Az ében kóbor állat ijedten ugrott az utcai lámpa által megvilágított konténerben feltornyozott szeméthalmok közé. A tovahaladó gigantikus jármű után küldte kétségbeesett tekintetét. A főnyomozó a visszapillantóból látta, hogy a cicának egy félig üres tejfelesdoboz lett az új kalapja. Elmosolyodott a mulatságos látványtól. A lecsorduló tejterméket vidáman nyalogatta a macska. A főnyomozó közönyös kifejezéssel vezette az óriási járművet. Az út menti almafák lombja súrolta a ponyvát. Néhány piros gyümölcs lepotyogott és elindult kalandos útjára, lefelé a lejtőn. Az épületek homlokzatán szereplő számokat figyelte – 22, 24, 26 - hirtelen rálépett a fékre. A gumik csikorogtak a betonon. A raktérbe pakolt palackok csilingelve koccintottak a megkötésre váró hasznot hajtó üzletre – Fő a magabiztosság - A szörnyeteg megállt egy koszos jelentéktelennek, kicsinek tűnő kapu előtt. A garázsajtó kinyílott, mint a mesebeli barlang. Tele tolvajokkal és kincsekkel, modern változatba helyezve. A helyiség nagyobb volt, mint ahogy az utcán sétáló kívülálló gondolhatta volna. Az erős fény elvakította. Beállt a garázsba. A teremben tartózkodó overálba öltözött olajfoltos munkások elkezdték kipakolni a csempészárút. Egy megkezdett palackkal és egy előre megtöltött pezsgőspohárral a kezében kiszállt a vezetőfülkéből. A szorgosan pakolászó emberekkel mit sem törődve egyből a szemközti iroda felé vette az irányt. Kinyitotta az ajtót. Az asztalon számlák, térképek, tervek garmadája. Rajta kívül ketten tartózkodtak a meghitt helyiségben. Az egyik vézna volt, öltönyös és nyakkendős, piperkőc figura, az alvilági banda feje a bankókat számolgatta, rendezgette, csókolgatta, mint a szerető a kedvesét, majd az ölébe helyezett táskába pakolta a mosodából származó heti bevételt. A másik napszemüveges, bőrdzsekis fickó a pisztolyát tisztogatta a falnak dőlve – Elhoztam a rendőrség raktárából a lefoglalt csempészárut - köszönés helyett ezzel a mondattal és a díszes palackkal fogadta a két alakot - Az öltönyös felpattant és izgatott arckifejezéssel elhagyta az irodát, ellenőrizte az árut, átcímkézett szeszes italokat, lopott ékszereket hordtak ki a dolgozók a fal mellé.
A csapat vezetője elégedett volt, vigyorgott. Jéghideg mosolyát mutogatta. A buborékos italt kortyolgató detektívre pillantott, kedvet kapott a pezsgőre, nem is sejtve, hogy a palackban másfajta nedű rejtőzik, mint a kehelyben. Átnyújtotta az ellenértéket, a táska pénzt az ősz hajú rendőrnek. A főnyomozó pisztolyt formázva az ujjaival búcsút intett, visszaszállt a teherautóba, a kesztyűtartóból kivette a ma hajnalban a pavilonban vásárolt városi firkász című újságot. Még nem volt ideje olvasni a sajtóterméket. A főcímen sokáig időzött, többször is elolvasta a hírt. Ismeretlen tettes meggyilkolta a feltörekvő rendőrt. A szerelőműhelyként és garázsként is üzemelő teremben a munkások befejezték a kipakolást, visszatértek a korábban elkezdett feladatukhoz, új rendszámtáblákat rögzítettek, új alkatrészeket helyeztek az automobilokba.    

A lakásában tartott házkutatás megerősítette azt a gyanút, hogy a rendőr az alvilággal tartott kapcsolatot. A rendőr halála és a felderített botrány ügye felkavarta a bűnüldöző szerveket. A mesterdetektív az utas ülésre rakta a táskát és az összehajtogatott újságot, elfordított a kulcsot és elindította a monstrumot. A füléig nem jutott el, hogy miről pusmog az iroda előtt ácsorgó két alvilági figura – Ő nagyon veszélyes, túl sok hatalom összpontosul a kezében, aki az útjában állt az mind halott, a nagyreményű szívtipró sportoló, a botrányairól ismert énekes, a minden lében újságíró, a hatalomra vágyó zöldfülű rendőrtanonc, szerintem azt a listát mi folytatnánk, mi következnénk, Meg kell ölnöd, mielőtt – a mondatot nem tudta befejezni mivel heves szédülés és szorító érzés kerítette hatalmába. A díjbirkózó testőre karjában távozott az élők sorából, miközben a teherautó elhagyta a fényárban úszó garázst.

Simike•  2010. szeptember 28. 17:48

Az üzleti út IV. rész

Simon Roland

Az üzleti út IV.

 

Az igazi szerelem

Sötét fellegek uralták az ország kereskedelmi központjának számító várost.
A település szívének piros háztetőit gonosz esőcseppek foglalták el. A dzsungellakó bennszülöttek dobolásának ütemére hasonlító táncuk elaltatta a kedvességet és felébresztette a félelmet. A fakó lámpák kutakodó fénye és a felhő függöny elől a sötét kapualjba húzódott a titok.
A peremkerületek pompás kastélyait kísérteties hellyé változtatta a késő őszi zápor és a sűrű bársony éj. Az angol kert mintára vágott sövénylabirintusaiban Minotaurusz kóborolt, míg a félelmetes tornyokban kísértetek tanyáztak. Nem a lombok suttogtak, hanem a nyughatatlan szellemek. Az utat borító falevelek helyett mitikus lények lábnyomait viselte a sáros föld. Richard elméjében legalábbis ezek a hasonlatok és burjánzó képek fogalmazódtak és jelentek meg, mikor felkereste az előbb említett helyeken fellelhető épületeket. Gondolatban felidézte az üzleti út viharos és romantikus eseményeit, a pályázat megnyerését, a kollégái rosszindulatú megjegyzéseit, az irigy pillantásokat és a kedvese eltűnését.
A fülig szerelmes férfi a Romantika étteremben a feleség foglalta el a titkárnő előre lefoglalt székét, aki közölte vele, hogy régóta tudott a titkosnak szánt viszonyról és csak azért nem lépett semmit, hogy a bizonyítékokat gyűjtve előnyöket szerezzen a jövőbeli tárgyaláson. Meg akarta kaparintani a legnagyobb értékű tárgyakat és ingatlanokat. Profi magánnyomozót szabadított rá, a megbízott árnyék követte és jegyzetelte a hűtlen férj minden mozdulatát.
A megvádolt kijelentette, hogy beleszeretett Patriciába és el akar válni.
A bosszúra szomjas neje mosolyogva közölte, hogy nem lesz semmi az új kapcsolatból, beszélt a csábítóval és hazugságok áradatával árasztotta el a nőt. Nem létező szeretőkről hadovált neki, meghamísított levelekkel, szállodai számlákkal győzte meg az igazáról.
Richard a hátrahagyott nyomokat követve érkezett meg a történelmi kisvárosba. A helyi lakosokkal szóba elegyedve Pati fényképét felmutatva érdeklődött, kutakodott a kedvese után. Néhányan látták már a feltűnő jelenséget, de azt nem tudták megmondani, hogy hol lakik és mivel foglalkozik. Egy patinás hotelben foglalt szállást, ahol végül a segítőkész recepciós valódi segítséget nyújtott a rejtélyes nő megkeresésében. A recepciós terjengősre sikeredett történetéből kiderült Patricia visszatért a szakmájához, idegenvezetőként helyezkedett el egy turisztikai cégnél. Richard az egyik borongós estén, a zuhogó esőt figyelmen kívül hagyva sétálgatott a legnagyobb parkban. A kocsi lassan befordult a sarkon. A férfi szíve vadul dobogott és remélte, hogy a szőkeség arcát pillantja meg a zárt tetejű hintó ablakában. Nem csalódott. A bérkocsiból kislányos arc nézett ki. Richard izgatottan futni kezdett, most értette és érezte meg, hogy milyen az igazi szerelem, könnyedén utolérte a cammogó járművet, felkapaszkodott rá – Itt jobbra látható a galéria, melyet a település bőkezű adományozója a báró építetett – Patricia az ódon kúriára mutatott a kecses kezével – mennyi báj és kedvesség – gondolta a hívatlan vendég. A mellette ülő nagydarab férfi a látnivalók helyett inkább az idegenvezető bájait tanulmányozta, kigúvadt szemekkel bámulta a formás melleket – Szeretlek Pati – Richard megragadta a szépség karját és meg akarta csókolni a száját, de a nő kiszabadította magát a karok fogságából – Te játszol a nőkkel, csak a kaland kell neked, hogy elszakadj a stresszes munkádtól és néha elbújj a sótlan frigid feleséged elől, nagyot hibáztál, amikor elvetted őt, összekeverted a barátságot a szerelemmel, és soha nem felejtem el a hotel lakosztályában történt durva eseményt, elutasítottál engem, de most visszakapsz minden fájdalmat, mit nekem okoztál és valójában neked nem én hiányzok, hanem a romantika és a szenvedély – Könnyes szemét törölgetve, szipogva lökdöste a férfit – Hagyja békén a hölgyet – Üvöltötte az eddig csendbe burkolózó dromedár – A potyautas nem törődött a nyers modorú fickóval, a titkárnőt győzködte – Nem mondok le rólad, soha nem hagylak békén - Az utas elvesztve türelmét felállt és egy erős ütéssel állon vágta Richardot, aki leesett a kocsiról. Patricia felsikoltott, az óriás megfogta és megszorította a vállát, így nem tudott a hős lovag segítségére sietni. A helybenhagyott feltápászkodott. Vérző szájjal és elszánt tekintettel indult előre, hogy elégtételt vegyen. A kocsis a helyzet eldurvulását megelőzendő, a verekedés elkerülése végett gyorsabb tempóra ösztönözte a hátasokat. Richard mérgesen, csalódottan nézett a távolodó kocsi után.. Tehetetlenül szorította ökölbe a kezét, ekkor idegesítő dudaszó
hallatszott a háta mögött. Megfordult. A taxis dühösen ütötte a műszerfalat és nyomkodta a dudát, miközben szitkokat szórt ki az ablakon. Richardnak jól jött a lehetőség, bepattant a járműbe és kiadta az utasítást – Egy száguldó hintót kell követnie, a Iskola után forduljon jobbra, arra mentek, siessen - A sofőr a mesés borravaló reményében a gázba taposott. Csikorogva pörgött a kerék. Eközben a bérkocsiban drámaivá változott a helyzet, a hústömeg már nem elégedett meg a szolgáltatással, a látnivalóval, a múzeumokkal, a történelemmel és a legendákkal, a városnézésen túl mást is akart, meg akarta kaparintani a csinos idegenvezető kegyét. A bérkocsi eszeveszettül rázkódott a lejtős macskaköves úton. A kocsma teraszán a korsó sör társaságában üldögélő férfi meg volt győződve, hogy villogó szemű pegazusokat látott elsuhanni.
A férfi a nő lábára tette a kezét, Patricia megragadta az óriás mancsát és ellökte, ököllel orrba vágta a túlméretezett ellenfelét. A visszautasított férfi ütötte-vágta a szőkeséget. Patricai minden küzdősportban használt tudását bevetette a titán ellen, miközben az ide- oda ugráló, falhoz, fához, kerítéshez csapódó kocsiban próbált megkapaszkodni, egyensúlyozni.
A sötét főúton száguldó ajtó nélküli ütött kopott jármű félelmetes hatást fejtett ki. A kereszteződésnél, a gyalogátkelő előtt a kosarát eldobva egy hölgy rémülten ugrott hátra a démoni kompánia láttán. A dáma a falhoz lapulva nézett az elvágtató hintó után. Almák gurultak szerteszét. A paták kíméletlenül taposták szét a gyümölcsöket. A taxi végül beérte a kocsit, a sofőr jelzett a bakon ülő férfinak, hogy zabolázza meg a megvadult állatokat. A lovak megnyugodva húzódtak az út mellé.
Richard kipattant a taxiból és megindult előre. A díjbirkózó a vállára kapta Patriciát és a földre dobta – Na gyere –felkiáltással várta az önjelölt megmentő támadását.
Richard a feje elé emelte ökölbe szorított kezét, miközben folyamatosan táncolt az ormótlan izomkolosszus előtt, hol előre, hol hátra ugrándozott. A behemót folyamatosan, de rendszertelenül ütött, vágott, Richard vagy kihajolt, vagy kivédte az ütéseket. Az övéi viszont betaláltak, a behemót néhány foggal kevesebbel, sebes szájjal, szemüvegnek beillő csinos kék monoklival végül megfutamodott.
Richard felsegítette Patriciát. Megsimogatta bájos arcát – nem is gondoltam, hogy ilyen veszélyes a munkád. A vállalatnál én nyertem meg a pályázatot. Előléptetést kaptam – a férfi a nő reakcióját várta – Én is veszélyes vagyok – szőke tincsek mögül kaján szemek villogtak – Van egy kényelmes luxus irodám, de nincs titkárnőm. Felveszlek téged, jól tudsz gépelni, kávét főzni és csókolni – Pati önfeledten nevetett – Szerintem induljunk üzleti útra – suttogta a férfi fülébe – Jó ötlet, de ne ezzel a hintóval – Richard a roncsra mutatott, melyet magára hagyott a két ló és a pánikszerűen elmenekült kocsisa. A hold elzavart egy felhőt, hogy megfigyelhessen egy tökéletesen összeillő párt.
Az összebújó szerelmesek átmentek a parkon, átkeltek a kicsinyke béka kuruttyolástól hangos tavat átívelő hídon és eltűntek az erdő fái között.

Simike•  2010. június 11. 14:49

Szerelmes történet

Simon Roland

Szerelmes történet

A settenkedő alak olyan gyorsan és halkan lépkedett a falépcsőn, hogy egy kívülálló bámészkodó számára csak egy néma elsuhanó árnyéknak tűnt volna. Az íjász ismerte az utat, vállával felnyomta a csapóajtót, a zsongó nyári éj úgy viselkedett, mint egy szemérmetlen vidéki fruska, arcátlanul próbálta elcsábítani. A háztető szélén megállt.
Elővette az íjat, a dölyfösen terpeszkedő palota felé fordult, becélozta a szemközti ablakot, még nem lőtt, a megfelelő pillanatra várt. A kastélyt övező két méter magas kőkerítés előtt egyenruhás, szuronyos őr posztolt. A holdfényben fürdő pazarul berendezett szobában egy meztelen lány fésülte szőke haját. A hódolója felé intett, majd félrehúzódott. A harcos a szerelmes levelet a tegezre tekerte és felkészült, hogy a szokásos módon fegyverrel célba jutassa az üzenetet. Amikor megérezte a háta mögött álló ellenség rosszindulatú jelenlétét, ösztönösen elrántotta a fejét, a husáng nem talált telibe, a harcos nem vesztette el az eszméletét. A fájdalom éberré tette. Kristálytisztán látta a támadóit, hárman voltak, a háttérbe húzódó főnök utasításait követve a két gazember a lábánál és a karjánál megragadva a magasba emelte, összekötötték a kezét és elhurcolták.

 

A lány anyaszült meztelenül várakozott a falhoz lapulva, a nyílvessző bezúgott az ablakon keresztül és a tájképfestmény közvetlen közelébe fúródva megállt. Odarohant, hogy az üzenetet elolvassa, ekkor kopogás hallatszott odakintről.

Simike•  2010. március 14. 20:55

A pince

Simon Roland

A pince

Perzselő nyári nap volt. Szférikus fák szegélyezték a mértani pontossággal meghúzott vonalú járdát. Az égen halvány változó árnyalatú zöld szín jelent meg, a hajladozó lombok folyamatosan festették át a kupolát. A nap merőlegesen és intenzíven szórta sugarait, az utcán sétáló polgár a város házai, parkjai fölé magasodó a klasszikus építészeti stílust hűen követő toronyóra nélkül is sejthette, hogy valójában mennyi az idő. A téglaépület párkányán galamb egyensúlyozott. A modern új építésű lakóépület előtt gyerekek fociztak, kiáltásuk, vidám önfeledt játékuk betöltötte a teret. A harmatos fűben fények táncoltak. A házmester elhaladt a játékba feledkezett fiúk mellett. A labda az egyik földbe szúrt boton irányt változtatott. A laszti a lakóház két első emeleti ablaka közé vágódott. A ház szigorú képviselője először rájuk akart szólni, de eszébe jutott saját gyermekkora, mikor a mezőn szaladt a többiek társaságában, így letett arról, hogy alapos fejmosásban részesítse őket. A lurkók a falról visszapattanó labda megszerzésért küzdöttek, testi épségükkel mit sem törődve, egymás ruhájába kapaszkodva. A mindenes érdeklődve nézett a kapualjban várakozó idegenre – Vár valakit? Segíthetek valamiben? – a rejtélyes alak morgott valamit és a fejét a földre szegezte. A lábával egy kavicsot piszkált. A gondnok magára hagyta a férfit, nem foglakozott vele, de ahogy a bejárat előtti részhez ért, eszébe jutott egy régi emlék és visszatekintett, de az idegennek nyoma veszett. A gondolataival foglalkozva belépett az ajtón. A félhomályos lépcsőházban huzat volt. Vad szél zúgott keresztül. Elindult felfelé.
Finom illat csiklandozta az orrát. Valamelyik lakó az ebédjét készítette éppen.
Amikor a lakása elé ért, a zsebébe nyúlt, hogy elővegye a kulcscsomót, de nem volt a szokásos helyén – Talán a pinceajtó zárjában hagytam? – tette fel magának a kérdést és megnyomta a lift hívógombját, az elevátor zümmögve érkezett meg. Beszállt a liftbe és elindította a szerkezetet. Süllyedni kezdett a sötétségbe és a mélységbe. A személyszállító zökkenve megállt, így jelezte, hogy elérte a pince szintjét. A házmester nagyon megdöbbent a lent található látványtól.
A pince és az emlékek ajtaja nyitva állt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom