Párhuzamos világ

Simike•  2022. szeptember 21. 19:54  •  olvasva: 26

Simon Roland

Párhuzamos világ


A luxusautó monoton tempóval rótta az országutat. A volán mögött ülő férfi szokás szerint elegáns ruhát viselt. A fehér kesztyűs kezét a kormányon pihentette, ahogy a metropolis lassan felfedte félelmetes titán testét. Az urbánus világ jellemző sziluettjei, az elhagyatott gyár épületkomplexum a szürke tornyaival lassan kirajzolódott a szeme előtt. Ugyanúgy, mint az elsuhanó táj, a hátsó ülésen kuporgó fiú is némaságba burkolózott. Az arcára varázsolt közömbösséggel legtöbbször megtévesztette, összezavarta tanárait és a szüleit, de a prominens család úrvezetője átlátott rajta. Saját magát látta ennyi idősen, amikor a fiúra tekintett. Érezte, hogy várja a kalandot a társaival, az igazi barátaival. Az iskolatáskát úgy ölelte át, mint a régész a ritka tárgyat. Amikor a jármű elérte a város határát, a fiú előredőlt és izgatottá vált. Ha akarta volna sem tudta volna elrejteni a szíve mélyéből jövő lelkesedést. Az egyik osztálytársa születésnapi ünnepségén kellett volna lennie, ehelyett a külváros szegénynegyed gyermekeivel fog játszani a poros utcán. Habár a társadalom felső rétegébe tartozó családfő szigorúan szabályozta a gyerkőc mindennapjait, bőségesen akadtak rések a társadalom különböző rétegit elválasztó tömör kerítésén, amivel átélhette a rövid és lopott felhőtlen szabadságot és ebben a sofőr és a házvezetőnő személyében meglepő szövetségesre talált. Amikor a jármű megállt az egyik szepia színű bérház előtt, a gyermek azonnal kipattant a járműből és csatlakozott a sarkon gyülekező csapathoz. Az úrvezető az órájára nézett, de még nem noszogatta indulásra a család drága öszvérét. Lehajtotta az ablakot – Érezd jól magad! – addig várakozott, amíg a fiú a látóterében tartózkodott. Labdapattogtatás, kiáltás és vadvirág és fűillat keveredett össze egy távoli emlékkel. A gyerkőc búcsúzásképpen hálásan intett a jó-lelkű és hűséges sofőrnek, mielőtt az egyik szűk utcában eltűnt a társai védőgyűrűjében. A férfi egy őszinte sóhaj kíséretében elindult.
Sosem gondolta volna, hogy egy bezárt bánya izgalmas lehetett volna. Az apja rengeteg tulajdonnal és hatalmas részesedéssel rendelkezett, a vagyona mellett eltörpültek a politikusok, sportsztárok, mogulok mesés grandiózus villái, álomszép vitorlásai. A munkások által megtermelt profitot nem számítva semmi érdekeset nem talált a bányákban és az üzemekben. Óvatosan körülnéztek, majd egy gyors mozdulattal átmásztak a kőfalon. Vérszomjas kutyák és mogorva egyenruhások nem őrizték a telepet. Egy sikító szél reménytelenül próbálta elűzni őket. Az oszlop tetejére szerelt kamera észrevétlenül rögzítette a mozgásukat. Az elméjén átvillanó emlékfoszlányt összehasonlította a mostanival és már meg tudta mondani, hogy már járt itt a hivatalos átadáson, az apja lábánál hallgatta az egyik szakértő előadását, de ez az élmény teljesen új volt számára. – Hol van a szörny? - Bárhonnan megtámadhat - A fantázia és a valóság összemosódott. A hozzájuk legközelebb eső házikóból motoszkálás hallatszott. Minden szempár a zaj forrását kereste, miközben betódultak az elevátorba. A rácsos ajtó olyan hangerővel záródott be mögöttük, mint a leengedett várkapu. Találomra nyomkodták a panelen lévő gombokat, végül a kék égbolt távolodni kezdett. - Meg kell találnunk a kincset –entrópia állt szemben az anyagi biztonsággal.
A fiú felébredt, kinézett a tankönyve mögül, amelyet párnának használt. A képzelete már megelőzte a valós eseményt, a rituális családi ebédnél már ott ültek a szülei a hatalmas tölgyfaasztalnál Gyorsan összeszedte magát, felkészült a hétvégi ebédhez. megmosta az arcát és kezét és már a lépcsőfokokat számolta. Az ebéd illata és a hallból kiszüremkedő csalogatta őt. Összefutott a nyál a szájában, éhes volt. Lesütött szemmel lépett be az ebédlőbe és a korholó tekintetek kereszttüzében elfoglalta a helyét az asztal másik végén, amely most sokkal hosszabbnak bizonyult. A fiú érezte, hogy valamit mondani akarnak. - Már délután elhagytad
az ünnepséget- A lezárt bányában játszottál - Az igazi barátaimmal voltam, de ők nem a mi köreinkből valók, szegényebbek nálunk. A kés és a villa megállt a családfő kezében – A kamerafelvétel szerint egyedül voltál - ügyelt arra, hogy az egyedülre helyezze a hangsúlyt.
Azt hittem, hogy elfelejtetted a képzeletbeli barátokat. jegyezte meg az anyja halkan. A fiú kanál és tányér csörömpöléssel válaszolt a vallatói további kérdések özöneire.
Végül eljött a megfelelő alkalom. A fiú felkészült, hogy bemutassa a szegénynegyedben élő barátait. - Mikor jönnek a társaid? - kérdezte másodszor az anyja, a két kérdés között fél óra telt el. - Már itt kellene lenniük, nem értem mi történt velük? - mondta a fiú. A fesztivál idején rengetegen tartózkodtak, a legtöbben az elegáns standok környékén tolongtak, ahol ékszereket lehetett vásárolni. Az édesapja végig futtatta a tekintetét. Egy méltán híres Michaelin csillagos étterem előtt álldogáló makulátlan szmokingot hordó felszolgáló szólította le és átnyújtotta neki az éppen aktuális esti étlapot. Felismerte a Piros Garnéla legelőkelőbb törzsvendégét. A gyerkőc makacsul megállt. Az apa ismerte ezt a nézést és a kifejezést - Vegyél valamit és később csatlakozz hozzánk - egy ösztönös mozdulattal átnyújtott egy számolatlanul összegyűrt bankót, amelyet a gyerkőc zsebre vágott. A szülei kézen fogva vonultak be az étterem bejáratán. Amikor a fiú kedvenc rágcsálnivalójával és italkülönlegességével visszatért nem találta sem az étterem helyét sem a pávázó pingvint. - Eltévedtem vagy a téridő színpadát átrendezték? – Ahogy tanácstalanul és elgondolkodva ott állt a standok között a lökdösődő tömeg között, észrevette a kincskereső játszópajtásait a megvilágított óriáskerék közelében, amely úgy nézett ki, mint egy hanyag töretlen mozdulattal megrajzolt nyitott enso kör. Határozott léptekkel haladt az áramló embertömeg folyamának irányával szemben.






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Simike2022. szeptember 24. 20:56

@Perzsi.: Köszönöm szépen, nagyon sok világ létezik. Mindenki a saját világában él, de vannak átjárók is.

Perzsi.2022. szeptember 22. 12:16

Remekül megírt történet. Átérzem a fiú lelkivilágát. Néha én is elvetődnék egy olyan forgószinpadra, mely más helyen, más időben tesz le.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom