Lélekbarlang

Micsoda cirkusz!

Lassan befejeződtek a munkás napok, minden a terv szerint haladt, kivéve, hogy Pimpi sípja naponta többször is jelzett, és mindig valahogy Morci maci került veszélybe, közben szépen össze is barátkoztak. Aztán, az utolsó hét előtti szombaton váratlan dolog történt. A felnőttek már a tanévzáró ünnepély szervezési feladatait egyeztették, amikor Hümér kopogott bátortalanul. Elmaradhatatlan sapkája mancsában, szemében könnyek.

Borika néni aggódva kérdezte

- Hümér, mi történt, csak nincs valami baj?

- Igazatok volt a medve bőrével kapcsolatban.

Miklós bácsi szigorúan nézett. 

- Szóval, valami gond van a szervezésben.

- Nem valami - hajtotta le fejét a mackó búsan - minden, Mókaficek úr megmakacsolta magát, és csak úgy hajlandó jönni, ha hozhatja barátját magával, Banános Leandert, a beszélő majmot!

- Mi a gond ezzel?

A Fejes-ikrek kétségbeesve néztek. 

- Nagyon ügyes, volt hogy előadást mentett meg, de

- a Földön nincs annyi banán, ami neki elég lenne - fejezte be Tádé. 

Csend lett, gondolataikba merültek, egyszer csak Szeze szeme felcsillant. 

-Megoldjuk Hümér, fel a fejjel, menjél pihenni, nehéz hét van még előttünk! 

A mackó megnyugodva elköszönt. 

- Mi jutott eszedbe? - faggatták a többiek. 

- Hol volt, hol nem volt egy iskolai ünnepély, pontosabban, csak lett volna, mert elmaradt, 

de összeállt egy kis csapat, cirkuszolni akartak. 

- Sok év telt el azóta - csóválta fejét Miklós bácsi. 

- Artista szám nem lesz, mi nem felejtettünk el bohóckodni, a nótákat frissítjük - mondták az ikrek. 

- Szerzek egy cilindert, a bűvészkészlet megvan - tette hozzá Tádé. 

- Nagyszerű - lelkendezett Borika néni - én már most tapsolok Nektek! 

Jut eszembe, felhívom kedvenc unokatestvéremet, megkérem, készítsen az

ünnepélyről felvételt. 

- De ügyesek vagyunk - állapította meg Szeze - pont úgy, mint akkor, csak az évek

teltek el közben! 

Ezzel mindenki egyetértett. 

Együttes erővel

Hétfő reggel egy utolsó megbeszélés a terepen. 

-Felosztottuk a feladatokat - kezdte Miklós bácsi -

elefánt, zsiráf, tigris csoport betonozás, falat emel, 

a Fejes-ikrek figyelnek. Mackók, ahol kell, segítenek,

Szeze felügyeletével. Mókusok üzeneteket hoznak-visznek,

én vigyázok rájuk, kivéve Pimpi, neki más feladata lesz. 

Ő kap egy sípot, és egész idő alatt azt figyeli, hol van

veszély, és belefúj, ha kell. 

Egyedül a Mogyorós-ikrek elleneztek.

- persze, megint Pimpi, és mi megint nem számítunk!

Borika néni közbeszólt

- adok én Nektek feladatot, ha akarjátok. Az irodában

és a foglalkoztató teremben leszek, takarítok, és fogadom

a telefonhívásokat, nekem is kellene segítség. 

A két kis kópé egyszerre némult el. 

- És én? - görbült Hümér szája.

Borika néni ránézett

- Hát Te jössz velem, mégis, mit gondoltál?

- Persze, akkor én maradok ki mindenből?

Miklós bácsi mosolygott 

- Hát, ha akarsz, de mi úgy gondoltuk, Te kezdhetnéd

az autóval a beszerzéseket az ünnephez, de ha inkább 

a játékokat számolnád Borika nénivel, semmi akadálya, 

de akkor keresnünk kell mást. 

Hümérnek sem maradt szava. 

Napközben szépen haladt a munka, egyetlen egyszer szólalt

meg Pimpi sípja. Morci mackó majdnem beleesett a betonba. 

Miklós bácsi összehívott mindenkit

- Most mi legyen? Valaki kellene Morci mellé, nehogy

baja essen. 

Csend lett hirtelen. 

- Majd én vigyázok rá - szólalt meg Pimpi - jön velem,

sípolni közben is tudok, ha kell. 

" Síppal, dobbal nádi hegedűvel"

Lassan befejeződött a szervezés. Borika néni töprengve nézett a többiekre.

- Valamit elfelejtettünk, de nagyon...

- Ugyan mit? - kérdezték a többiek.

- A büfé, az üzlet kínálata megbeszélve, eldöntve, de emellett a sok munka mellett enni is kellene, szerintem.

Miklós bácsi bólogatott

- Nekem is eszembe jutott már, Szeze barátunk éppen mára ígérte a megoldást.

- Ígértem, nemsokára válaszolok is, várok egy telefonhívást, vagy...

Ebben a pillanatban kopogtak

- Jó napot kívánok! - köszönt illendően a vendég.

- Neked is jó napot, Fagyis Lali.

- Ennyire emlékeztek rám, ez kedves.

- Arról volt szó, hogy felhívsz - kezdte Szeze - hogy-hogy

mégis itt vagy?

- Elfelejtettem volna mondani? De nagyon sajnálom, tavaly költöztem ide, talán

hallottátok a nevét, enyém a Fogadó a kék csibéhez. 

- Dehát, Te cukrász vagy - csodálkozott Szeze.

- Ez igaz is, és nekem is van jó barátom, aki osztálytársam volt,

ő szakács lett, Tálas Dénes. 

- Tálas Dénes? - kiáltottak a Fejes-ikrek, - Tádé?

- Ismeritek? - kérdezte Miklós bácsi.

- Hát hogyne, évekig dolgoztunk együtt, ő is bohóc volt.

Ebben a pillanatban megszólalt egy gyerekdal Fagyis 

Lali telefonján, "... Síppal, dobbal, nádi hegedűvel"

- Tádé?

- Ki mást vártál? 

- Hol vagy most? 

- Itt a kapuban! 

- Gyere fel! 

- Nem lehet, haza kell mennem, tele van a teherautóm. 

- Hová megy haza? - kérdezte Szeze közben. 

- Ahová én, majdnem - kacagott Fagyis Lali - szomszédok 

vagyunk, segítek neki, és reggel jövünk! 

- Van még valami? - kérdezte fáradtan Miklós bácsi. 

- Lett volna, de közben megoldódott - szólt Borika néni - 

azon gondolkodtam, Pimpi hogyan jelezzen, ha valahol

baj van? 

Pillanatnyi csend

- Dobbal, nádi hegedűvel? - tréfáltak a Fejes-ikrek. 

- Határeset - nevetett Szeze - tehát akkor, még gyorsan venni kell egy sípot! 

Indul a munka

Tódi jelentkezése óta eltelt néhány hét, azóta ő is költözött, és kezdődött a nagy szervezés. Sok-sok megbeszélés egymás után, minden nagyobb feladat, és apróságnak tűnő részlet terítékre került. Persze, híre ment a dolognak, állatkertek érdeklődtek, egyre nőtt a kíváncsiság.

Miklós bácsi hajthatatlan maradt, a nagyon sokadik "nem árulunk el semmit, csak majd a sajtótájékoztatón" mondat után a barátai megjegyezték:

- Bemi, nem véletlenül hívtunk Kősziklának a hátad mögött! 

Borika néni halkan felnevetett. 

- Ha rá is szolgált a névre, de azóta sok-sok év meglágyította már a szívét, inkább mészkőből van már az a szikla. 

- Most majd meglátjuk - mondta Szeze - hiszen, ha jól meggondoljuk, az igazgató úr is vizsgát fog tenni ebben a nagy munkában. 

A csend szinte látható volt, a barátság csendje. Ebben a pillanatban Hümér kopogott az ajtón, nyakában fényképezőgép, mancsában notesz. Miklós bácsin és Borika nénin kívül mindenki csodálkozott. 

- A fényképezőgép rendben, de a notesz? - törte meg a csendet Tódi. 

- Hajjaj, hosszú időbe, és rengeteg mézbe került, mire megtanítottuk neki, hogyan írjon jeleket - sóhajtott Borika néni. 

- De azt hiszem, hasznos volt - nevetett Miklós bácsi - igen, kérünk fényképeket magunkról

Hümér, majd beragasztjuk a nagy könyvbe, aztán áruld el a tervedet. 

- Mi lenne, ha tartanánk nagy ünnepet, ha készen leszünk?

- Hümér, már megint előre iszol a bőrödre! - pirongatta Borika néni.

- Azt hiszem, most az egyszer nem - szólt közbe Miklós bácsi - idehívnád Bendzsót és lenne meglepetés előadás, rég láttad a barátodat.

A Fejes-ikrek egyszerre kiáltottak fel

- Ti ismeritek Bendzsót?

- Szégyen lenne, ha nem ismernénk - kacagott Miklós bácsi - mivel a mi diákunk volt valamikor.

Hümér bólogatott - igen, így van, de jönne még valaki, ha szabad.

- Jól gondold meg, már lassan egy egér se fér el nálunk - szólt közbe Borika néni.

- Egérnél azért nagyobb... - kezdte a mackó.

- Várjunk csak, Bendzsón kívül még egy nagyon régi barátod van, furcsa a neve - törte a fejét Miklós bácsi - Mókaficek úr, a nevettető mókus, őt is meghívnád?

- Még hívtam, nem biztosra - hajtotta le fejét Hümér - csak most már nagyon kellene pontosítani.

- Hümér, hátra kötöm a sarkad, na várj csak, gyorsan számoljunk - mondta Miklós bácsi - mire előszeded a méretes zsebéből a picurka grafitot, meg lesz a megoldás.

- Gyere a foglalkoztató terembe - hívta Borika néni.

- Nekünk sem kell látni a kincseidet, és ha meg lesz a dátum, csak a noteszod, és a mókus tudhatják, ugye tudod?

A mackó már sértődött volna

- Ha sikerül a terved, meghívlak egy jó mézes rétesre - ígérte Szeze.

Ajtó csukódott, a barátok meglepődtek. 

- Nem hisszük, hogy megtanultál sütni - kezdték az ikrek.

A barátságnak nem hátára az osztálytermek fala - bölcselkedett Tódi - egyidős velünk, de nem a mi osztályunkba járt,

a szomszédotok volt valamikor.

- és máig jó barátom ő is, csak másképp, vele csak légvárakat tudok építeni, de híres cukrász lett, mennyei a fagyi, amit ő készít.

- Lali, a fagyi király? - kiáltott Borika néni.

- Akkor meg van a dátum is - hajtogatta előre Miklós bácsi a naptárt -

július első hétvégéje a tanév vége, évzáró, most is így lesz. 

Hümér érkezett vissza. 

- írhatod szépen - mondta Borika néni - július 4-5., szólhatsz annak az ú

rnak!

- Van még egy mézes rétesed - mondta Szeze.

- De jó, de miért? - derült fel a mackó.

- Eszembe jutott nekem is valami, de ez már tényleg titok.

- Hümér, ma szombat van, jól pihend ki magad, hétfőn találkozunk, még a két képet

kérjük gyorsan!

Mikor becsukódott az ajtó, a többiek várakozva néztek Szezére. 

- Az jutott eszembe, kellene egy kis csoport, akik üzeneteket hoznak-visznek, ott vannak

mindenhol, hogy Hümér említette a mókust, összeállt a kép. 

A legügyesebb mókusok. 

- Akkor én papírt veszek elő - mondta Borika néni, összeírjuk a neveket, de

az első név felől kétségem sincs!

- Hát persze, hogy Pimpi - kiáltották a barátok is. 

A nagy készülődés

Hetek teltek el, minden nebuló megkapta a szükséges elméleti ismereteket, 

következhetnek a vizsgák gyakorlatban. 

Miklós bácsi elgondolkodva nézegette a naptárt hétfő reggel, várta Borika nénit

a szokásos heti egyeztetésre, aki lelkendezve meg is érkezett. 

- Jó reggelt! Ezt nevezem serénységnek, és ez a szélesvásznú mosoly, itt valami

nagy ötlet lapul. 

Borika néni bólogatott. 

- kitalálod, vagy mondhatom én?

- mondd csak, de úgyis bólogatni fogok.

Borika néni tettetett szomorúsággal nézett az Ég felé, aztán kinyitotta az ütött-kopott

könyvfüzetét a titkos oldalon. 

Miklós bácsi odasandított a gyöngybetűkre. 

- "Miklós úgyis tudni fogja előbb mint én, hogy.., mert ő maga az ötletek tárháza." 

- Nem puskázunk, ejnye-bejnye, micsoda dolog ez, nézzünk oda, szóval, mi lenne, ha a nagy

felújítás lenne idén a vizsga is? 

- Szóról-szóra erre gondoltam én is, mindenkinek jutna feladat, és az is kiderülne, mennyire 

ügyesek az újoncok. 

- Ebben megegyeztünk, hívhatod a barátaidat! 

- Nem kell hívni őket, jönnek maguktól is, mi már este megbeszéltünk részletesen a munkát, ám 

ők is kitaláltak valamit. 

- Előre félek - sóhajtott Borika néni. 

Kopogtattak, megjelent Szeze és a Fejes ikrek. Szeze éppen telefonált. 

- Most értünk ide, átadom neki a telefont. 

Miklós bácsi értetlenül nézett. 

- halló, Bereczky Miklós vagyok, jó reggelt! 

- itt pedig az Ész, azaz Boglyas, hivatalosan Kovács Tódor. 

- Tódi, ez nem igaz, kinek jutottál eszébe? 

- a Fejeseket kérdezd, ők nyomozták ki a telefon számomat, és kerestek

meg azzal, hogy szükség lesz az eszemre. 

- Mint iskoláskorunkban - szólt közbe Szeze - amikor a Négyek kérték az Eminens segítségét. 

Borika néni hangosan nevetett

- sejtettem én, hogy a sok ötletgazda mellett volt még valaki, aki segít

a megvalósításban. 

- Légyszíves, hangosítsd ki a telefont - kérte Tódi - üdvözlöm Borika, már csak

személyesen nem ismerjük egymást, a fiúk sokat meséltek arról, milyen jól össze tudnak dolgozni 

Miklós barátunkkal. 

- Részemről a szerencse, hogy megismerhettem kedves Tódor, örülök nagyon, és egyben kérdezném, 

a munkálatok idejére lesz itt a közelben szállása, vagy keressünk házikót, mert

költözik hozzánk? 

Tódi meglepődött. 

- ez igazán jó ötlet, úgyis életformát váltok. Hasznosító, amit a sok ötletgazdától lestem el, 

rendezvényszervező leszek, jövő hét végén tudnék is költözni. 

A telefonhívás végetért, a csapat összeállít.