Lélekbarlang

A nagy készülődés

Hetek teltek el, minden nebuló megkapta a szükséges elméleti ismereteket, 

következhetnek a vizsgák gyakorlatban. 

Miklós bácsi elgondolkodva nézegette a naptárt hétfő reggel, várta Borika nénit

a szokásos heti egyeztetésre, aki lelkendezve meg is érkezett. 

- Jó reggelt! Ezt nevezem serénységnek, és ez a szélesvásznú mosoly, itt valami

nagy ötlet lapul. 

Borika néni bólogatott. 

- kitalálod, vagy mondhatom én?

- mondd csak, de úgyis bólogatni fogok.

Borika néni tettetett szomorúsággal nézett az Ég felé, aztán kinyitotta az ütött-kopott

könyvfüzetét a titkos oldalon. 

Miklós bácsi odasandított a gyöngybetűkre. 

- "Miklós úgyis tudni fogja előbb mint én, hogy.., mert ő maga az ötletek tárháza." 

- Nem puskázunk, ejnye-bejnye, micsoda dolog ez, nézzünk oda, szóval, mi lenne, ha a nagy

felújítás lenne idén a vizsga is? 

- Szóról-szóra erre gondoltam én is, mindenkinek jutna feladat, és az is kiderülne, mennyire 

ügyesek az újoncok. 

- Ebben megegyeztünk, hívhatod a barátaidat! 

- Nem kell hívni őket, jönnek maguktól is, mi már este megbeszéltünk részletesen a munkát, ám 

ők is kitaláltak valamit. 

- Előre félek - sóhajtott Borika néni. 

Kopogtattak, megjelent Szeze és a Fejes ikrek. Szeze éppen telefonált. 

- Most értünk ide, átadom neki a telefont. 

Miklós bácsi értetlenül nézett. 

- halló, Bereczky Miklós vagyok, jó reggelt! 

- itt pedig az Ész, azaz Boglyas, hivatalosan Kovács Tódor. 

- Tódi, ez nem igaz, kinek jutottál eszébe? 

- a Fejeseket kérdezd, ők nyomozták ki a telefon számomat, és kerestek

meg azzal, hogy szükség lesz az eszemre. 

- Mint iskoláskorunkban - szólt közbe Szeze - amikor a Négyek kérték az Eminens segítségét. 

Borika néni hangosan nevetett

- sejtettem én, hogy a sok ötletgazda mellett volt még valaki, aki segít

a megvalósításban. 

- Légyszíves, hangosítsd ki a telefont - kérte Tódi - üdvözlöm Borika, már csak

személyesen nem ismerjük egymást, a fiúk sokat meséltek arról, milyen jól össze tudnak dolgozni 

Miklós barátunkkal. 

- Részemről a szerencse, hogy megismerhettem kedves Tódor, örülök nagyon, és egyben kérdezném, 

a munkálatok idejére lesz itt a közelben szállása, vagy keressünk házikót, mert

költözik hozzánk? 

Tódi meglepődött. 

- ez igazán jó ötlet, úgyis életformát váltok. Hasznosító, amit a sok ötletgazdától lestem el, 

rendezvényszervező leszek, jövő hét végén tudnék is költözni. 

A telefonhívás végetért, a csapat összeállít. 

Költözés meglepetésekkel

Hétfőn egy nagy teherautó állt meg az Állatkert előtt. 

Borika néni és Miklós bácsi éppen a heti tervet nézték át, 

amikor megcsörrent a telefon. 

- Állatkert, Bereczky Miklós

- Állatkert előtt, Szeze.

- Lemegyek érted a portára! 

Borika néni is örült a vendégnek, aki ugye munkatárs

is lesz. 

- Hívom Hümért, fuvarozza ide a két csoportot! 

Míg a segítség megérkezett, volt idő, egy kis beszélgetésre. 

- Tetszik a bolt, és az újságos ötlete, de nem kellene

Neked egy segítség, Szeze? 

- Van-e még egy szolgálati lakásotok valahol a közelben, 

mert én már gondoskodtam segítségről. 

- Ki jön ide, akinek, ismerve Téged, örülni fogok? 

- A kérdés pontatlan, kik jönnek ide? 

- Csak nem... - nevetett Miklós bácsi. 

- Csak de - nevetett Szeze - a másik kulcstartó tulajdonosai. 

Borika néni közbeszólt

- nagyon tetszik ez a rejtvényes beszélgetés, de 

lehetne kicsit világosabban? 

Miklós bácsi mesélni kezdett

- hol volt, hol nem volt, volt egy középiskolai osztály, 

négy osztálytárs, akik jóbarátok is lettek. 

- Egy ideig dolgoztunk egy helyen is - vette át a szót Szeze - 

aztán ők betársultak egy cirkuszhoz, és bohóckodni kezdtek. 

- Mi lett a cirkusszal, nincs már? 

- Van, csak ők álmodtak szólókarriert maguknak, mostanra 

belefáradtak, új életet akarnak kezdeni. 

- Hol találkoztál velük? 

- Felhívtak múlt hétvégén, szombaton, kerestek Téged is, 

de nem értek utol. 

- Akkor takarítottuk a lakásodat. Jut eszembe, kapsz két

segítséget magad mellé. 

- Sokan leszünk nagyon már, vagy egyből üzletházat akarsz? 

- Sok beszédnek sok az alja! - szólt közbe Borika néni - 

egy kis meglepetés lesz. 

Közben kopogtak az ajtón. 

- Megjöttünk - mondta Hümér - és már nagyon kíváncsiak

vagyunk. 

A felnőttek összenéztek - akkor itt nem üzlet és újságos lesz, 

hanem időskorú nebulók otthona - sóhajtott Szeze - jó is, 

hogy jönnek a Fejesek, azaz... 

- Fejes Feri és Fejes Flóri - fejezte be Miklós bácsi. 

Új barátság kezdete

A takarítás hétvégéje életreszóló élményt jelentett. 

A csipet csapat lelkesedésére számítottak a felnőttek, 

de ennél több is történt. 

Elosztották a feladatokat, jól is haladtak. Miklós bácsi

a mackókra, Borika néni a mókusokra figyelt. 

Telt az idő, és egyszer csak Pimpi hangjára lettek 

figyelmesek, mesélni kezdett Csillagocskának, az

egyik szoba sarkában.

- Hát Ti? - kérdezte Borika néni.

- Engem elzavartak az ikrek - panaszkodott Pimpi.

- Engem meg a nagy mackók - sírt Csillagocska -

unatkozni kezdtem, gondoltam körülnézek, de egyedül

maradtam. 

- Meghallottam Csillagocska írását, és utána jöttem -

mondta Pimpi egyszerűen - megbeszéltük együtt, ha

lesz még munka, mi ketten szívesen jövünk. 

A beszélgetésre megjelent Miklós bácsi, egy szemvillanás, 

kész is volt a terv. 

Mikor elkészültek, a Mókus ligetbe mentek, ott

meglepetés várta őket. Borika néni titokban megszerezte

a receptet, és megsüttette a mogyorótortát. Ízlett a

csapatnak, de Hümér és Pimpi értetlenül nézett. 

- Mi a gond? - kérdezte Miklós bácsi.

- Ennyien dolgoztunk... - kezdte Hümér -... de sokkal

többen vagyunk - fejezte be Pimpi.

- Ez így igaz - bólogatott Borika néni - de egy költöztetéshez

ennyien nem lesztek elegen, kell a két egész csoport. 

- és akkor ők is kapnak tortát, gondolom - mondta Hümér

igazi nagy mackósan. 

- Hümér-Hümér, jönnek a mézes vizsgák és Panni néni

megint panaszkodott. 

- Tanulni nem, de kikérdezni segíthetünk - mondta Pimpi

komolyan és Csillagocska bólintott. 

A felnőttek összenéztek - lesz nekünk itt dolgunk egyáltalán?

- Hát persze! - kiáltott a csapat - szeressetek úgy minket,

mint eddig. 

- Nem hittem, hogy ma még sírni fogok - szipogta

Borika néni. 

- Úgy hiszem, fog kelleni egy új munkaterv - gondolkodott

Miklós bácsi hangosan - ígérem nagy-nagy szeretettel

fog készülni - és Szezével, tette hozzá magában. 

A költözés

Napok teltek el, látszólag a megszokott rendben, 

hiszen a nebulóknak ismereteket kell szerezni, és

év végén nekik is van vizsgáljuk, nem is akármilyen. 

Borika néni és Miklós bácsi lassan kezdte tervezgetni, 

kik lehetnek a kiemelt tanuló, akik komoly feladatot

kaphatnak. 

Szépen, sorban eljutottak a mókusokig, szinte

egyszerre mondták: Pimpi, a csoportban az egyetlen,

aki képes lesz erre. 

- Emlékszel, amikor évekkel ezelőtt Hamár Hümért

emeltük ki akkor a nebulók közül? - nosztagiázott

Borika néni. 

- Nagyon jól bevált - helyeselt Miklós bácsi is.

- Kellene valami nagy feladat nekik, lássuk, mi az

eredménye a munkánknak. Ideje lenne megint

kiemelt növendéket avatni. 

- Micsoda kedves ünnepség volt - szedett elő

egy vaskos, kopott fényképalbumot Borika néni. 

Míg a képeket nézegették, és felelevenedett sok

régi szép emlék, egyszer csak megcsörrent a

telefon. 

- Állatkert, Bereczky Miklós, szép napot kívánok!

- Itt Szekrényessy Zebulon, azaz Szeze.

- Drága barátom, már azt hittem, eltűntél újra.

- Dehogy tűntem, csak sok dolgom volt, ma csak

egyetlen kérdésem van, mikor költözhetek?

- Lássuk csak, ma péntek van, hétvégén kitakarítjuk

a lakást, és hétfőn költözhetsz is. 

- Már nagyon várom - sóhajtott Szeze.

- Remélem, jól érzed majd nálunk magad - mondta

Miklós bácsi. 

Elköszöntek egymástól, néhány percnyi csend, 

megszólalt Borika néni. 

- Akkor kellene egy takarító brigád.

Miklós bácsi felnevetett. 

- Mondtam már, hogy tökéletes, amikor két gondolatolvasó

dolgozik együtt?

- És mit gondoltunk? - kacagott Borika néni.

- Hamár Hümért megkérjük, szervezzen kis csapatot.

Hívták Hümért, a talpraesett mackó már sorolta is

- Málna Bendegúz, Eper Elek, Bokor Piroska és

Csillagocska a legaranyosabb kicsi bocs, a Mogyorós

ikerpár és persze Pimpi. 

- Holnap délelőtt, megkérünk szépen, hozd ide a

csapatot, megyünk, kitakarítjuk az egyik kisházat. 

Jövő héten jóbarát költözik hozzánk. 

Hümér ujjongott - tudhatom, hogy ki?

Borika néni tettetett szigorúsággal nézett rá. 

- Hümér, bocskorodban még nem volt bocskorod, most

már van, de mackó lettél, és tudod, aki kiváncsiskodik...

-... hamar megöregszik - hajtotta le fejét a

csupaszív tányértalpú. 

A nagy meglepetés 

Egy tavasz eleji napon Miklós bácsi gondterhelten ült az irodájában, már korán reggel.

- Jó reggelt! - köszöntötte Borika néni, hogy-hogy itt vagy ilyen korán? Arról volt szó, hogy 

körbe autózod az egész állatkertet, leellenőrzöd, mi mindent kell javítani, pótolni, én

addig a szokásos jelentéseket írom, a jelenlegi létszámról.

- Nem volt kedvem, úgy érzem, valamit ki kellene találni, nagyon jó az egész csapat, 

és látszik, már unják a következő foglalkozásokat.

- Az az igazság, hogy nem csak ők, és teljesen egyetértek, de én sem tudom a

megoldást.

Ekkor csörögni kezdett a telefon.

- Állatkert, Miklós vagyok.....Igen, Bereczky Miklós, de kivel beszélek?

- Szeze, drága barátom, miben lehetek segítségedre?

- Költözködnék, Bemi a közelbe, és lenne egy nagyszabású tervem is.

- Bemi? Hát még emlékszel erre is? Mikor tudsz idejönni?

- Holnap délben találkozhatnánk?

- Természetesen, szeretettel várlak.

Míg beszélt, Miklós bácsi arca teljesen megváltozott.

- Ki jön holnap? Ki az a Szeze? - kiváncsiskodott Borika néni 

- Szeze, azaz Szekrényessy Zebulon, még középiskolában jártunk egy osztályba,

barátok voltunk, csak aztán az élet elsodort minket egymás mellől, néha

telefonon beszélünk.

- Ő mivel foglalkozik?

- Most nem tudom, mikor legutóbb beszéltünk, még egy könyvkiadónál

dolgozott, maga is írt.

- Kíváncsivá tettél, Veled várom a holnapot.

Másnap délben aztán eljött a nagy találkozás.

Borika néni örült a régi barátnak, Zebulon is szívesen beszélgetett vele,

sok közös témájuk akadt elsőre.

- Mi lenne az a terv? - kérdezte Miklós bácsi.

- Mese következik  - mosolygott Zebulon - az úgy volt, hogy Sopronba hívott egy kedves

ismerősöm, nagy társaság volt náluk, ott ismerkedtem meg Csilláékkal.

Persze, szóba kerültetek Ti is, elmeséltem, mi egy iskolába jártunk valamikor, és bár néha

beszélünk telefonon, de jó lenne találkozni újra.

Csilla elmesélte, járt itt nálatok. Mesélt Pimpi kisasszonyról is, csak egyetlen 

dolgot kifogásolt, hogy hiányol egy kis vegyeskereskedést és egy újságos bódét 

Miklós bácsinak és Borika néninek nagyon tetszett az ötlet.

- Szeze, drága barátom, mikor tudnál költözni?

- Hát, ha lenne hová, már a hétvégén.

- Lássuk csak, ma hétfő van, lehet róla szó, megoldjuk.

- Jó, örülök, de hová jövök?

- Hová-hová, hát ide hozzánk!

- Ide? Nagyon szeretem az állatokat, de ..

- Semmi de, a szomszédságban, az a néhány takaros házikó,

szolgálati lakás, éppen a múlt héten lett egy kiadó, mert a

tulajdonos itthagyta az állatkertet is, családostól az ország 

másik felébe költözött. Idős rokont kell ápolni, és úgy tervezte,

idővel ott medve menhelyet alapít.

Zebulon keresni kezdett valamit a zsebében, Miklós bácsi az

íróasztalán kezdett kutatni.

Borika néni felsóhajtott - na, még holnap ilyenkor is itt ülünk.

- Tévedsz nagyon, már meg is van! - nevetett Miklós bácsi.

- Az enyém is! - nevetett Zebulon is.

- Szinte gondoltam - mosolygott Borika néni - de látom, csak a 

két fél bocs lett öregebb, a barátság fiatalos maradt, szerencsére!