Pimpi mókus története 2. 2. fejezet

Nem könnyű az indulás

Amilyen boldogan indult haza Pimpi

az iskolából, olyan csendesen ballagott

az úton Márti néni. Lopva könnyeit nyelte,

és már tudta előre, milyen fájdalmas

lesz az elválás.

Este elmondta a történteket. Kriszta

elsírta magát, de Béla bácsi is szomorúnak

látszott nagyon.

Másnap Márti néni Csillával is beszélt.

- Miklóst ismerem, nem lesz könnyű, de

nyugodtan engedjétek el vele Pimpit.

Jót fog tenni neki az állatkerti élet. -

- Szerinted mi jöjjünk fel a szüleivel és a

családjával, vagy Ti látogattok ide? -

- Megbeszélem Bélával és Krisztivel,

azt hiszem, mi megyünk Hozzátok

egy hosszú hétvégére, lesz ideje

elbúcsúzni a családjától is.

- Én pedig kisétálok Mogyorófalvára,

beszélek Pimpi szüleivel - ígérte Csilla.

Elköszöntek egymástól, megegyeztek,

másnap beszélnek majd a továbbiakról.

A család beleegyezett, rég találkoztak

Csilláékkal is. A hírre Pimpi szülei

elszomorodtak nagyon, de a közeli

találkozás kicsit megvigasztalta őket.

Nem is tiltakoztak nagyon, hiszen Pimpi

már rég nem lakott velük. Aggodalmukat

eloszlatta Csilla, elmesélte, régóta ismeri

Miklós bácsit, és mókuskájuk jó helyre

kerül.

A másnapi telefonbeszélgetés már a

konkrét dátumról szólt. Két hét múlva

Sopronban találkoznak. A napok

gyorsan teltek, öröm volt a viszontlátás.

Pimpi több időt töltött a családjával.

Nehéz volt a búcsú, de már izgatott

volt az indulás miatt. Hazafelé úton nem

győzte kérdezgetni, mennyi a két hét?,

mennyi a két hét?

Ezúttal Kriszta unta meg, és felajánlotta

Pimpinek, ha másnap úgyis ő kíséri

az iskolába, megkéri az igazgatónénit,

hívja fel Miklós bácsit, hogy ne jöjjön egy

ilyen tudálékos mókusért, nincs értelme.

Most elmaradt a szokásos fújtatás, csak

egy halk, ez már aztán mókustalanság

hallatszott, aztán az ismerős szuszogás.

Az út hátralévő része nyugodtan telt,

mindannyian gondolataikba merültek.