Pimpi mókus története 99. fejezet

Hurrá nyaralunk!

Véget ért a tanév, megvolt a bizonyítványosztás, a szülők nagy  elégedettségüknek adtak hangot, mivel mind a három gyerek kitűnőt kapott, Pimpi és Pumpi is ügyeskedett.

Közben Ágiék is sikerrel intézték a dolgokat, Szabolcsnak is jó lett a bizonyítványa, úgyhogy kedvvel néztek a költözés elé. Június utolsó hetében le is zajlott az egész, bebizonyosodott megint, hogy sok kéz hamar kész. Etelka és Márti a gyerekekkel kitakarította a negyedik lakást, addig a mókusok a néniket szórakoztatták. 

Csilla telefonált, július első hetében szívesen látják a társaságot. Ágiék nagyon örültek, ők még sosem jártak ott. 

Akkor legalább kit tudtok jönni Mókusfalvára is – örvendezett Pimpi.

Mókusfalva? – aranyos név – de az hol van – kíváncsiskodott Szabolcs.

Az a tölgyerdő Sopron végén – annak idején Pimpi ott esett ki az egyik odúból,  Kriszta vette észre, és kérlelt minket hadd jöjjön velünk, apja egy ideig berzenkedett, de változott ő is, még pedig nagyot.

S milyen jól tettem – látta be Béla.

Bevásárlás, csomagolás, elköszönés Márti néni édesanyjától.

Mi most sem mehetünk veletek? – kesergett ő.

a Te munkád nyáron sem állhat meg – és hová is mennél? vagy már ez sem tetszik, most már nem is vagy egyedül, mi a baj?

Lenke néni elképedten hallgatta mindezt.

Vilma! Az én házam még nincs eladva, ne felejtsd el! Ha megkérem Mártiékat, biztosan hazaköltöztetnek, Te tényleg nagyon kiállhatatlan vagy, nem is hittem 

volna! Mi kell még? a munkában nem szakadsz meg, ellátnak, figyelnek Rád, én is idejöttem, ez mind nem e-lég Neked? Sok öregnek ennyi sem adatik.

Van öt perced rá, döntsél, mert bár nem szívesen, hiszen látom örömmel indulnának már, de megkérem csúsztassanak egy-két napot, hogy fognak örülni szegények…de én hazaköltözök, megszerettem a családot a baráti kört is, Te miért vagy ilyen?

Vilma néni sírni kezdett, Márti megijedt erre, de Lenke néni megnyugtatta, nyugodtan induljanak csak, majd befejezi.

Szerencsésen megérkeztek Sopronba, az egy hét elrepült, a mókusok az egészet családjaiknál töltötték. Közben Szabolcs elintézte a formaságokat is, és semmi akadálya sem volt a balatoni nyaralásnak, a munkahelyre pedig csak augusztus közepén

 kell bemenni.

Mindenki élvezte a nyaralást, Márti néni félelme alaptalan volt, szívesen fogadták a mókusokat is. 

Ide máskor is eljövünk – döntötték el Csilláék és Ágiék. 

Sajnos, ebbe az üdülőbe már nem – mondta Szabolcs.

Két családnak én is tudok beutalót szerezni – szólt közbe Béla, mi többiek pedig megoldjuk valahogy. 

Mártikám – ha hazaértünk beszélhetnél Zsuzsa nénivel, biztos tudnak egy nagyobb hétvégi házról is valahol, ami kiadó hosszú időre, de ez tényleg a jövő zenéje. 

Azt hiszem – mondta Csilla sejtelmesen, nemsokára születésnapot is tartunk. Úgyhogy jó lenne, ha most, az utolsó délutánon, gyerekek-mókusok elmennének fagyizni, hogy tudjunk

beszélgetni.

Kinek lesz születésnapja? – kiváncsiskodtak Ágiék.

Pimpi mókusnak, a harmadik – mondta Márti néni

Na akkor mi is vásárolunk neki valamit – szólt közbe Szabolcs – mit szeretne szerintetek?

Az hiszem egy ő méretére tervezett mókushinta, mókuskerék, még valami, tehát

egy apró játszótér megfelelne, fából készülne és nem is lenne nagy – mondta Péter – olvastam erről, és van is asztalos barátom, aki szívesen elvállalná.

Mókusmama biztosan csinál tortát,  Csilla, Alíz elkészíthetné az ünnepi ebédet – gondolkodott hangosan Márti néni.

És Te –tőlem nagy-nagy meglepetést kap majd, de a részleteket még nem ismerem,

és csak szeptemberben lehet belőle valami.

Az egy hét Sopronban, ismét nagyon jól telt, Pimpi szülinapja is kellemes emlékű ünneppé vált, nagyon örült az ebédnek, a tortáknak, a játszótérnek.

Pimpikém, én is tartogatok számodra meglepetést, de arra még kicsit várni kell.

Mennyi az a kicsiiii – görbült volna a szája.

Ezegyszer Mókusmama szólt rá – mi is lesz azzal aki kíváncsiskodik?

tudom, megöregszik, ez a kifejezés…és amikor Márti néni megígéri hazaküld postán – olyan igazán mókustalan és unalmas – affektált a mókuska.

Miket hallok? – én nem ígérgetném már megtettem volna – dörgött Mókuspapa hangja.

Várj, csak jómadár, úgyis a két következő testvéretek készülne fel, sőt még egy családból is menne még mókus, Te pedig jönnél haza.

Pumpi is, ugye?

Ő nem, vele nincs baj.

De hát, én, én csak rossz lehetek – görbült a mókuska szája, de a következő pillanatban már fújtatott és toporzékolt.

Asztalossy Pimpacs Sopronból, mi szégyelljük magunkat helyetted, tényleg nélküled mennek haza.

Hát ami igaz, az igaz ez egyáltalán nem szép viselkedés, de akkor itt az ideje, hogy elmondjam az ajándékomat – mondta Márti néni.

Pimpi idén elbúcsúzik az iskolájától, hiszen ők csak két évig járnak, és mivel nagyon nehéz szívvel engedném vissza, a tanító néninek támadt egy jó ötlete, van még egy iskola, de az bentlakásos, csak egy év, de azalatt megtanítják rendesen viselkedni, és kaphat maciszitter állást, úgyhogy ha a szülők beleegyeznek, én segítek és szeptemberben kezdhet is.

Nagyon-nagyon jó, aztán ha neki tetszik, mehetne Pumpi is, okos az én lányom –húzta ki magát mókusmama.

S rólam nem beszél, senkiiii? – hogy én mit szeretnék visított Pimpi.

Erre mindenki nevetni kezdett…hát eddig is rólad volt szó!!!

Tudom mi a baj, mókuskám a bentlakásos csak azt jelenti, hogy hétköznap iskolában vagy, hétvégenként, és ünnepen jössz haza hozzánk, és természetesen a következő nyári szünet még a Tiéd.

Így már tetszik nagyon – köszönöm szépen Márti néni.

Igazán nincs mit – aztán ha már dolgozol, ugyanúgy vigyázunk Rád, és a szüleidnek is tudsz segíteni.

Hogyan? 

Hát Neked fizetésed lesz, butus! Mogyoró, makk, toboz, sok csuda finom eleség.

Pimpi erre már igazán nem tudott mit mondani, először szüleit ölelgette meg, majd Márti néni karjába bújt.

Még néhány napig maradtak,  a költöző mókusok is csomagoltak.

Márti néni, ki hová kerül? 

A Te testvéred Pumpi mellé, úgy lesznek ketten, Etelkáéknál két testvér van, Alízéknál is, tudom Szabolcs is szeretne, közben megbeszéltem a szüleivel, ők is megengedik a testvérpárt, és Vilma néniék a picike mellé is kapnak egy testvérpárt.

Az annyi mint – kezdte számolni Béla bácsi – 11 mókus, akár focicsapat is lehetne.

Eljött az ideje a búcsúzásnak megint, de az emlékek mindig megmaradnak, s persze a barátság-

kincs addig törhetetlen még a lélek fénye el nem lobban.

Ezzel befejezem a mesét, de  még nem búcsúzunk egymástól hiszen Pimpi mókus és a többiek története a későbbiekben folytatódik.