Lélekbarlang

a hamu és a lencse elfogyott,a galambok elköltöztek,

"Tündérkeresztanyám" azt mondta,

csak maradj így mesésen magadnak,

merjek én ellenkezni???

Stílusom lett a nyugalom,nem leszek többé hős,

durva szó-várfalakon.

Bezárkózok én is, mert akarom,

csendfátylaimat magamra 

kapcsolom.

Csendfátylaimat magamra kapcsolom,

és, mint ejtőernyősruhát viselve,

fejest ugrok a saját életembe.

Magányom kizárom, 

leülök az út végén, társam a béke.

Magammal magamat teljesen belakhatom.

Olyan jó lenni, létezni, lélegezni,

magamért is, nem csak másokért.

Isten megadott nekem egy

régen volt, új esélyt, láncot

szívemtől Éghez, ezt erő nem tépheti szét.