Lélekbarlang

Újra otthon

Hétfőn még indulás előtt Rékáék kis útravalóval kedveskedtek a társaságnak. Eljött a búcsú pillanata, nehéz szívvel váltak el egymástól, de örültek is a közeli viszontlátásnak, hiszen néhány hét múlva véget ér a tanév.

Lenne egy nagy kérésünk – mondta Réka, szívesen nyaralnánk mi is a Balaton mellett, még sohasem jártunk arra.

Mi is mennénk örömmel – szólt közbe Csilla is – hiszen – fordult Márti néni felé – a kedves keresztlányod nem pici baba már, lehet vele utazni. 

Meglátjuk, mit tehetünk – ígérte Márti néni, mire meglesznek a bizonyítványok, addigra mi is találunk megoldást. 

Még utolsó ölelések, búcsúszavak és a három autó elindult Pest felé. Hazatérés után Márti néni benézett édesanyjához, de szerencsére semmi baj nem volt, a pici mókus is egyre jobban hozzászokott az új környezethez.

Mártikám, lehet, hogy csodálkozni fogsz, mert én haragudtam Rátok Pimpi miatt, de gondoltam, kellene ide még egy mókus, és talán az unokatestvéremet is meg lehetne keresni, megértettem Ti külön család vagytok, és hálás vagyok Nektek mindenért.

Lánya könnyezve ölelte át édesanyját, és megígérte neki, még a tanév vége előtt időt szakítanak rá, hogy elutazzanak a falujukba, emlékezni és megkeresni a rokont. Lakásukba érve Márti néni még mindig könnyezett, megrettenve nézett rá a család de ő elmosolyodott. 

Semmi baj – nyugtatta őket, most kaptam a legszebb húsvéti ajándékot, Kriszta kicsit értetlenül nézett anyjára, de Béla bácsi megértette és megölelte. Lesz egy kirándulásunk még a tanév vége előtt – szólt kedvesen Márti néni.

A másnap délelőtt pihenéssel, tanulással és készülődéssel telt. Délután pedig a gyerekek és a mókusok fagylaltoztak, volt idejük egy nagy beszélgetésre.

Ha lehet, én is szívesen utaznék Veletek – szólt Alíz elgondolkodva – én sosem éltem falun, szükségem lenne nagyon csendre és békére amit megoszthatok a barátaimmal. Márti néniéknek és Etelkáéknak nagyon jólestek a szavak, már csak az volt a kérdés, egy napot töltsenek ott vagy kettőt.

Jó lenne kettőt – mondta Béla bácsi – felkeresni a régi ismerősöket.

Nem gond, sőt legalább szervezhetek én is valamit – lelkesedett Etelka, írok a szüleimnek, hogy megyünk látogatóba, úgyis régen láttam őket.

Milyen jó lesz megtalálni újra az emlékeinket – merengett Márti néni, itt is jól érzem magam, de a lelkemben őrzöm a falusi kislányt aki Pestre vágyik.

Szavait beszédes csend fogadta.

Újra Sopronban

A viszontlátás öröme óriási volt. Természetesen az összes mókus is ott szorongott már Csilláéknál és a találkozás egyetlen hatalmas zsivajjá alakult, de nem bánták, hiszen ez a szeretet hangja volt, több szólamban. Aznap este megegyeztek, hogy a másnapot a mókusok külön töltik. Vasárnap este Csilla és Péter cinkos mosollyal álltak barátaik elé.

Hétfőn reggel indulunk ám, és csak péntek délután jövünk haza!

Mindenki meglepődve hallgatta őket, és gyermeki izgalommal várta a részleteket.

Hová megyünk?

Jönnek a mókusok is?

Kihez megyünk?

Csilláék tettetett szigorral csóválták fejüket – na csak szóljatok egy rossz szót legközelebb, még Krisztáékat megértjük, de a szülők? Na jó – nézett össze cinkosan a házaspár, hová megyünk…nem áruljuk el, igen, jönnek a mókusok is, mind a három család, és nem kihez megyünk, mert…

Csilla! – szólt Péter haragosan, persze játékból. 

Jól van na – csak én is izgulok – nevetett a párja.

Vasárnap este együtt kisétáltak Mókusfalvára, hogy szóljanak, másnap reggel indulás van. Persze, a kíváncsiság ott is határtalan volt, de ők sem tudtak meg semmi többet. Hétfőn aztán eljött az indulás ideje, akkor derült ki a titok. Sopronhoz közel felépült a régóta várt hatalmas szabadidő központ, éppen a mókus menhely mellett. Csilláék egy vendégházat foglaltak le, és helyet kértek a mókusoknak is, de ők is bármikor átlátogathattak kis barátaikhoz.  Programokkal teli hét, aztán vége-hossza sem volt az élmény-mesének. Még péntek délután Márti néni titokban lebonyolított egy telefont, igen, vasárnap délután várnak mindenkit szeretettel a cukrászdában. Szombaton készültek az ünnepre, sütés-főzéssel és tojásfestéssel telt a nap. Vasárnap délelőtt újra a mókusokkal töltötték együtt az időt, de hogy a délutánt mivel töltsék, nem volt ötlet.  Ekkor Béla bácsi nézett Márti nénire.

Nem kellene bejelentenünk valamit?

De eljött az ideje – mosolygott ő vissza.

Most Csilláék lepődtek meg, és lettek nagyon izgatottak.

Csak lassan-lassan, szépen induláshoz készülődünk…

Kirándulás megint?

Messzire megyünk?

Mit csinálunk?

Nyugalom-nyugalom, ejnye mint a gyerekek!

Nem kirándulás, nem megyünk messze, és az meglepetés, hogy mit csinálunk.

Induljunk már! – szólt Béla bácsi – sose érünk oda.

Te tudod, hová megyünk? – kérdezte Péter meglepetten.

Persze, csak gyertek mindig utánunk!

Elindultak, néhány utcányit autókáztak csak, és máris megérkeztek a Mókuskerék cukrászda elé. – Idejöttünk? – álmélkodtak a többiek. – Itt álltunk meg – mosolygott Márti néni – de induljunk már befelé. – De hát, ünnep van – mondta Csilla – ilyenkor nincsenek nyitva.

Dehogynem – kacagott most már Márti néni.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és Réka szívélyesen invitálta befelé a társaságot. Pillanatra csend lett, a terem közepén hatalmas marcipán nyuszi ült a marcipán füvön, körülötte rengeteg marcipán mókus.

Ezt a meglepetést – mondta Csilla meghatódva – de hát hogyan?

Úgy, hogy Rékát és Istvánt régebbről ismerjük, de miért húzzuk az időt, jó étvágyat mindenkinek!

Nem kellett kétszer mondani, pillanatokon belül mindenki tortát majszolt. Kis idő múlva Márti néniék otthagyták a társaságot, hogy legyen idejük beszélgetni is, egy kicsit felidézni a múltat, elbeszélni a jelent, és megrajzolni a jövőt.

Igaz is -  mondta Réka – nemsokára itt a nyári szünet is, van már tervetek?

Balatonszéplakon szoktunk tölteni két hetet, és Csilláéknál a másik kettőt.

Jó lenne találkozni még – mondta István elgondolkodva, és ebben mindannyian egyetértettek.

Ideje visszamennünk, nagy csend van kint – mondta Márti néni, és valóban a süteményekből egy morzsányi sem maradt, a társaság jóllakottan ült az asztalnál.

Köszönünk mindent – mondta Csilla, nem is tudtam, hogy ismered a cukrászokat – nézett Mártira.

Nekem is lehetnek titkaim – mosolygott barátnője – de most akkor mutatkozzatok be egymásnak, és gondolom – nézett Rékára és Istvánra – a mi barátaink a Ti barátaitok is lesznek.

Persze, és jó lenne egy közös nyaralás…

Nyaralás? – toppantak be az ikrek, akik eddig a nagymamánál voltak.

Talán először be kellene mutatkozni, úgy illendő – szólt az édesapa szigorúan. 

Bocsánatot kérünk, én Kitty vagyok, én pedig Ivett.

Örülünk a találkozásnak – szólt Márti néni – maradnánk még szívesen, de a mókusok már fáradtak és nekünk is korán kell kelni, hiszen várjuk a locsolkodókat.

Kellemes délután volt – mondta Réka – Titeket bármikor szívesen látunk – fordult Csillához, akár a mókusnéppel együtt.

Mártikám, Ti mikor indultok?

Holnap délután?

Már?

Igen, a kedd kell még a pihenésre…és szerdán kezdődik a tanítás.

Elbúcsúztak és hazavitték a mókusnépet..

Nehogy elfelejtsük a kölniket – figyelmeztették egymást a barátnők.

Brrrrrr – rázkódott össze Pimpi, még összeragad a bundám.

Ha akarod, Téged megfürdetünk a nagykádban szívesen – nevettek a fiúk.

Olyan mókustalanok vagytok – szólt panaszosan a mókuska.

Ez tény Pimpikém – nevetett Márti néni.

Készülődés

Másnap reggel Márti néni meghívta Etelkát és Alízt egy kis beszélgetésre. Nekik is tetszett nagyon az ötlet, és míg tartott a tanítás, Márti néni felhívta Rékát, hogy is legyen a meglepetés. Hétvége jött, majd elkezdődött az új hét, izgalommal és várakozással tele.

Sose lesz már péntek délután – sóhajtoztak a gyerekek.

Ennyi vénséget – kesergett játékosan Márti néni – és úgy csinálnak, mintha bizony nekik kellene csomagolni, ne sürgessétek az időt, telik az magától is, és most jut eszembe, lesz még egy fogadóóra is a héten, remélem senki miatt nem kell bemennünk, ugye? – síri csend lett ezekre a szavakra.

Hallgatás az beleegyezés – mondta elgondolkodva Márti néni – de úgyis meglátjuk.

Csütörtökön még megbeszélte az édesanyjával a teendőket, bevásárolt neki a gyerekek segítségével, pénteken pedig Alízzal és Etelkával együtt végeztek nagy bevásárlást, beszereztek mindent, ami az induláshoz kell, és gondoskodtak arról is, hazatéréskor se hiányozzon semmi. Aztán péntek délután eljött végre a csomagolás, utolsó egyeztetések Csillával, Rékával, és szombaton reggel a három autó elindult Sopron felé.Pimpi kíváncsisága határtalan volt – tényleg nem viszünk semmit? .kérdezgette örökké.

Béla bácsi közölte, a következő mérföldkőnél kiteszi, de Márti néni jobbat tudott.

Á, hagyjad, otthagyjuk majd szépen Sopronban, ezúttal elmaradt a szokásos fújtatás, a mókuska miután megtalálta helyét az ülésen, azonnal elaludt.

Nem a ruha teszi a mókust sem!

Másnap reggel, indulás előtt Alíz becsengetett Kovácsékhoz. – Mártikám, ha van időd szeretnék Veled megbeszélni valamit. – Gyere el velünk, elvisszük a népet, addig is tudunk beszélgetni, aztán egy finom kávé mellett folytatjuk. – Rendben, jövök én is Veletek. Szépen elindították az iskolásokat, aztán hazafelé beszélgetni kezdtek, persze a tavaszi szünet volt a téma. – Mártikám, nekünk annyira megható volt, hogy Csilláék a mókusokkal együtt kívántak sok boldogságot szilveszterkor, hogy valami nagy meglepetést vinnék, de nem tudom, mit.

Én is ezen gondolkodom, de most az egyszer nem ruhát, hanem valami mást, pontosabban a keresztlányomnak ruhácskákat is, és néhány játékot.

Azt én megoldom – mondta Alíz lelkesen.

Hirtelen Márti néninek felcsillant a szeme.

Mire gondoltál?

A mókusnépnek viszünk mogyorót, de eszembe jutott egy jó ismerősünk, már nagyon régen találkoztam vele, ő is Sopronban él, de Pestről költözött oda.

Csilláék ismerik?

Biztosan – nevette el magát Márti néni – hiszen nagyon híres a cukrászdájuk.

Alíz elgondolkodott, majd mosolyogni, nevetni kezdett – és arra gondoltál, hogy ők készítenek valami igazán nagy édes meglepetést!

Mivel hogy húsvét lesz, egy hatalmas nyulat marcipánból csokikrémmel, és persze sok-sok apró mókust.

Mikor beszélsz velük? – kíváncsiskodott a barátnője.

Azt hiszem, megkérem Alíz barátnőmet, vigye el Krisztinát a Plázába, szórólapon láttam, van akciós cipő, ami tetszene neki, s ha megtenné, elvihetné a mókusokat is.

Alíz komolyan ráncolta a homlokát – azt hiszem, a kérésnek nincs akadálya, csak az a kérdés, mennyi időre van szükséged?

Egy cipővásárlás fagyizással egybekötve épp elég lesz.

Annak rendje-módja szerint is alakultak a dolgok, Márti néni izgatottan várta az alkalmas pillanatot, közben gondolatban felidézte, mikor találkozott legutóbb Rékával. – Istenem, de régen is volt…Kriszta akkor járt óvodába… Alighogy becsukódott az ajtó Alízék után, már hívta is a telefonszámot, mert bár nagy lett a távolság, Réka meghagyta az elérhetőségét.

Mókuskerék cukrászda – hallotta Réka kedves-vidám hangját.

Szia! Márti vagyok, Kovácsné Pestről.

Mártikám! De nagyon örülök Neked olyan sokszor gondoltam Rátok, írni is, telefonálni is akartam, de a két gyerek, a házimunka és félműszakban a cuki, minden időmet lefoglalja.

Két gyerek?

Igen, ikrek, két kislány, most másodikosok, Kriszta akkor hatodikos most, ugye?

Mindig is irigyeltem a csodálatos memőriádat – sóhajtott Márti néni.

Én pedig a kitartásodat – szólt Réka huncutkodva.

Minden rendben már, sőt…de nem tudom, most van-e időd egy mesére?

Most nincs, de még mindig nem tudom, miért is kerestél, ha jól sejtem, valami cukrászati oka van.

Igen! – mondta Márti néni, és előadta elképzelését, mire végére ért, Réka is lelkesedett nagyon.

Ha itt lesztek, majd szakítunk időt egy nagy beszélgetésre, szeretném megismerni a családot is, és a mókusokat mi is szeretjük.

Éppen letette Márti néni a telefont, mikor Alízék visszaértek, Gyors szemvillanás, amolyan „minden rendben” tekintet. Kriszta és a mókusok nem győztek mesélni,.Pimpi fontoskodva nézett Márti nénire – Min töprengsz annyira, mókuskám?

Márti néni…viszünk megint ruhát a családomnak?

Mi is lesz azzal, aki kíváncsiskodik?

Tudom, de azt hittem…görbült a mókuska szája.

Na figyelj, nehogy kifúrja az oldaladat, elmondom, csak hívd ki Krisztát is.

Persze a kislány is kíváncsi volt.

Ennyi öreget egy családban – csóválta fejét Márti néni szomorúan – annyit tudhattok, hogy lesz ajándék, csak nem innen visszük.

Záporoztak volna a kérdések, de Márti néni hajthatatlan volt.

Holnap iskola, lassan menjetek aludni…és Pimpi nem a ruha teszi az embert, és a mókust sem!

Aztán este mikor minden elcsendesedett, a szülők megbeszélték a dolgokat. Béla bácsi is örült nagyon.

István? De rég láttam, jó lesz beszélgetni velük, hogy Neked milyen jó ötleteid vannak – nézett szeretettel a feleségére.

Ennyi idő alatt megszokhattad volna már! – nevetett Márti néni.

Ki kap új leckét?

Márti néni hétfőn elkezdte a szokásos szervezést. – Érdekes, egy folyosón lakunk most már mindnyájan, még is nehéz összehangolni a dolgokat. Már éppen ideje egy újabb közös kirándulásnak. Etelkához átment, ő is éppúgy vélekedett, és megígérte, párjával egyeztetik az időpontot, lesz-e idejük nekik is akkor. Bizonyítvány dolgában ugyanúgy gondolkodott, mint Márti néni, Zolinak is volt mit javítania. Kicsit elbeszélgettek, aztán ideje volt ebédet készíteni, és elmenni az iskolásokért. Pimpi meglepő módon már kint állt az ajtó előtt, mit állt, fújtatott-morgott-hisztizett. Márti néni döbbenten figyelte, és ahogy közelebb ért, egyre indulatosabb lett. Nem is nézett a mókusra, csak belépett a terembe, ahol síri csend uralkodott. A tanító néni karjában babusgatott egy picike mókust, a többiek csendben figyeltek.

Mi történik itt? – kérdezte Márti néni.

Új mókus érkezett hozzánk, Pumpi egyből megszerette, játszott vele és mivel sokkal kisebb dajkálta. Pimpinek nem tetszett, és megtépte a picit. 

A picike hüppögve nézett fel, riadt szemecskéiből látszott, még mindig nagyon fél.

Nem is tudom, mi legyen – kesergett a tanító néni. Neki évvégéig itt kell maradnia, utána pedig sürgősen gazdát kell keresni.

Valamit kitalálok – szólt Márti néni csendesen – óvatosan megsimogatta a picit.

Kilépett a teremből, ahogy várta Pimpi még mindig ott dühöngött. Márti néni egyszerűen megfogta farkánál fogva és jó erősen megrázta.

Abbahagyod most már Asztalossy Pimpacs, Sopronból?

De…

Szóltál valamit? Nem hallottam! Esetleg bocsánatot akarsz kérni?

Igen Márti néni! – szégyellte el Pimpi magát.

Visszamegyünk a terembe és szépen bocsánatot kérsz!

Ez meg is történt, Márti néni hazament Krisztával és a két mókussal, közben persze azon tanakodott, hová lehetne a picit elhelyezni. A megoldás váratlanul érkezett. Estefelé megjelent Vilma néni, kicsit sértődötten, kicsit várakozva, hátha mégis megengedik neki, hogy ő is utazzon.

Anya, erről szó nem lehet – megmondtam már, értsd meg ők a barátaink, fontosak vagyunk egymás számára, nem akarok kellemetlenséget okozni nekik – miattad!

Miattam? Hogy-hogy miattam? De hát, mit tettem én?

Márti néni mélyen édesanyja szemébe nézett – tényleg nem tu-dod? Segítek emlékezni, ha akarod!

Ekkor valami olyasmi történt, ami még soha, Vilma néni zokogva borult lánya vállára,. és jó ideig meg sem bírt szólalni. Amikor elapadtak a könnyei, csendesen csak így szólt – megváltoztatni semmit nem tudok, de tehetek-e érted valamit?

Valamit tehetnél, de ha jól tudom, Te nem szereted a mókusokat.

Tévedtem ebben is, nagyon aranyos kis állatok, belátom már.

Komolyan mondja, Vilma néni? – ugrált ki boldogan Pimpi Kriszta szobájából.

Komolyan mókuskám! Megbántam én mindent, bár lehetne egy ilyen szőrmók mellettem is, nem lennék annyira egyedül.

Ami azt illeti – szólt lánya elgondolkodva – lenne egy mókuska, akinek kellene egy jó gazdi

Márti néni, csak nem…? – nézett rá Pimpi kíváncsian.

De bizony ám! Megbeszéljük a tanító nénivel, hogy ne évvégén kerüljön új otthonába a pici, hanem már most.

Akkor nekem is lesz egy mókusom! – kiáltott fel boldogan Vilma néni.

Így történt, hogy a reggeli megbeszélés után, a pici délután már Kovácsékhoz érkezett haza. Márti néni először Etelkának szólt, majd Alízt hívta fel, ha nekik is jó, estefelé meg kellene beszélni valamit. Mikor mindenki ott ült a nagyszobában, a mókusokat is beleértve persze, Márti néni titokzatos mosollyal ennyit mondott – Hozok egy kis meglepetést, majd óvatosan karjába vette a picit és Kriszta szobájából átvitte a nagyszobába. Nagy volt az öröm, csak Pimpi nézett azzal a „nagyon mókustalan voltam”-tekintettel. Márti néni megértette és őt is a karjába vette.

Semmi baj sincs, csak a mókusok nem irigyek egymásra, ugye?

Nem Márti néni, ne haragudjon..

Nem haragszom már, de tanulj ebből a leckéből! – mosolygott a mókuskára – most pedig az összes kedves kópé, Te jó Ég, már mind a hét, átvonul Kriszta szobájába, ha jól sejtem van ott valami csemege is.

Mikor elvonult a csipet csapat, elmesélte, hogyan került hozzájuk a picike, és hogy édesanyja lesz a gazdája. Ennek főleg örültek a barátok, titokban reménykedtek, hogy Márti néni ki tud békülni édesanyjával. Ezek után sor került a megbeszélésre, mindenkinek jó volt az időpont. 

Akkor most felhívom Csillát – mondta Márti néni.

Csilla nagyon örült a hívásnak – már azt hittem nélkületek töltjük a húsvéti ünnepeket – mondta kedves-szemrehányóan.

Csak nem gondoltad, hogy ez a jó szokásunk elmarad, különben is, régen láttam a keresztlányomat!

Ha jöttök, hallhatod is – nevetett Csilla. Akkor jövő héten várunk benneteket!