Az én nótám...

Poeta2001_•  2020. június 7. 14:46  •  olvasva: 102

Az én nótám nem szakadhat félbe,

mert az egynek kettőkor lesz vége.


Bosszú bimbódzik szürke sziklából,

azután szűk helyeken téblábol...


Sőt szürke lesz eme nóta, mint a

többi és nő és forog a hinta.


Állomások, hogy még jobban, hogy még

jobban; számuk csak nem, csak nem fogy; mért?


Úgy száguld a hinta, mint az élet;

valóságokként jönnek remények-


előre vagy hátra és az utas-

sereg megmondja melyik a ludas...


Melyik a jó, melyik a haláli,

melyiket kellene (nem) csodálni...


Csak én menekülnék a hintából?

Nem menekülnék Főnök Pistától!


Nénik és bácsik keserűsége

menekül végbe, menekül szépbe.


Ez az én nótám, sőt a bánatom

rám ragadt, mint a ronda rágalom;


egyediségtelenségem hozzá

kiált, csinálja, csinálja rommá!


Bátortalan komolytalan vagyok,

viszont vörös folt nékem nem ragyog...


Ez az én nótám, ez az én végem;

nem hiába hal meg éneklésem!?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!