Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az én nótám...
Poeta2001_ 2020. június 7. 14:46 olvasva: 102
Az én nótám nem szakadhat félbe,
mert az egynek kettőkor lesz vége.
Bosszú bimbódzik szürke sziklából,
azután szűk helyeken téblábol...
Sőt szürke lesz eme nóta, mint a
többi és nő és forog a hinta.
Állomások, hogy még jobban, hogy még
jobban; számuk csak nem, csak nem fogy; mért?
Úgy száguld a hinta, mint az élet;
valóságokként jönnek remények-
előre vagy hátra és az utas-
sereg megmondja melyik a ludas...
Melyik a jó, melyik a haláli,
melyiket kellene (nem) csodálni...
Csak én menekülnék a hintából?
Nem menekülnék Főnök Pistától!
Nénik és bácsik keserűsége
menekül végbe, menekül szépbe.
Ez az én nótám, sőt a bánatom
rám ragadt, mint a ronda rágalom;
egyediségtelenségem hozzá
kiált, csinálja, csinálja rommá!
Bátortalan komolytalan vagyok,
viszont vörös folt nékem nem ragyog...
Ez az én nótám, ez az én végem;
nem hiába hal meg éneklésem!?