Poeta2001_ blogja

Nem mondom, hogy szeretlek,
sikerért nem verlek meg.
De szép, szent szeretetet
jogosan követelted!

Nem is írtál hiába.
Nekem valami fájna,
hogyha az egész népem
reám kurvára kába.

Jogosan pörlekedtél,
jogosan harcra keltél,
jogosan hű halálba
nagy-menekülve mentél.

Bárcsak hallgattak volna,
bárcsak boldogság szólna,
bárcsak bolondság volna
és nem igazság gongja.

Ne bántsd bolondságodat,
ne bántsd halott másodat,
ne bízztasd bánatodat,
hirdess okosságokat.

Szükség szikla eltalált,
hogy nem gőgös Góliát?
Voltál egyszerű, voltál
furcsa, együgyű nyitány.

Nem mondom, hogy jobb vagyok
és énem másképp ragyog
és, hogy rosszabb helyzetben
már halottként rothadok.

Nem mondom érdemtelen,
nem mondom érdektelen,
de kimondom; nincs bennem
helyzetedre értelem.

Vagy maradj meg magadnak,
kései-bús dagadtnak,
istenverte, megáldott
óriási alaknak,

Mi, igazság keresők elfogadtuk azt,
hogy az igazság létezik és így
megtalalálható.
Aki viszont nem keresi vagy felelőtlen
és lusta vagy bizonyítani kívánja
az igazság nem létét.
Ám az utóbbi emberek elfogadják
a másik ember igazság kereső szándékát,
másképp nem emberek, hanem zsarnokok.
Azt a kérdést viszont ez nem tisztázza
létezik-e univerzális tudás
és nevezhető-e igazságnak?
Vagy a felismerés pillanatától valaki igazságosnak?
Sőt, a nem-tudás is lehet igazság?
A nem-tudás felismerése maga az igazság?
Magyarán nem juthatunk el az igazságra,
ám ez az apória észrevehető?
Vagy egy momentum tartalmaz-e
univerzális igazságot,
márha az emberek az élet pillanataikban
külön-külön és más-más időben megélik
az adott pillanatot és ugyanazt vonják le?
Ez kivitelezhetetlen.
Az emberi különbséget nincs, ami feloldja.
De akkor mi egyenlíti ki ezt, hanem az igazság?
Mi az, ami az emberi sorsokat egyenlővé teszi?

Az emberi sorsok kiegyenlithetőek
és ezt kötelező is megtennünk?
Vagy így az igazság háttérbe szorul?
Lehet az ember igazság nélkül is teljes, boldog, elégedett vagy egyszerűen szeretetteli?
Az igazság bizonyítékon nyugszik, tudáson?
A tudás bölcsességet takar,
a bölcsesség pedig gondolkodást?
A gondolkodás maga a keresés!
De a keresés feltételezi a létét,
ám a nem keresés nem jelenti a nemlétét.
Így a keresés becsületesebb cselekedet. 

Viszont ez a keresés feltételezheti-e azt,
hogy meg is leljük az igazságot?
Tehát a keresés hitre épít és reményre,
hogy megtaláljuk és annak elfogadására,
hogy a becsület ezt kívánja.
Ez önmagában az igazság?
Az az igazság, amit a hit takar és,
ami elfogadható a számunkra.
Ám, mivel az igazság nem nyugodhat feltételezéseken, 

azaz hiten vagy bizalmon,
hanem a szó alapján
(legalábbis én biztosan bizonyosságot várok),

így további kutatást kíván.
A kutatás pedig fejlesztést is takar,
legyen módszerem az igazság keresésére,
legyek becsületes, vagyis
fejlődjön az erkölcsi ítéletem.
Ha kutatok szállhatok az égbe
és fúrhatok a mélybe,
egy a lényeg; csináljam.
Te mit kívánsz most tenni drága olvasóm?

Ez a hiány mutogatni való,
Pedig nem rakományt váró hajó.

Kedvesem most az újba hajózott,
Megtanulni a tengert, a sorsot.

És néha hírt hoz felőle a szél,
Innen tudom tanul és néha fél.

Innen tudom, hogy hiányzom neki,
Hogy a szíve a szívem keresi.

Versem hiánypótló, mint rakodás
És öntörvényű akár a lopás.

De versem nem pótol sem engem, sem
Téged, de mint spiritisztaesten

Felidéz, előhív emlékerdő
Mélyéből és megáld, hogy nincs kettő

Belőled és jobban vágyakozik
Utánad, ahogyan áradozik

Rólad, de nem parancsolhat neked
És nem csünghet rajtad, hogyha szeret

És nem adhat ilyen rendezetlen
Csokrot neked, mint amilyen versem.

Hiányzik szád, füled és az orrod,
Csókolt emlőd s a szeméremdombod.

Hiányzik hangod, a szívverésed,
A könnyed, haragod, nevetésed

És, hogy láthassam rajtad a zavart,
Mert versem, mint vadóc szél felkavart.

Nem, mint kenyér, kokain, mint a tűz
A jég fölé s a fagy, mi odafűz.

Nem, mint a vers, mint dalnak a madár,
Úgy, mint az élet úgy, mint a halál.

Úgy hiányzol legdrágább Édua,
Mert jó így is, de veled jobb vala.

Ezért írtam versem, ezért vagyok
Hiányom mutatója, ha ragyog

Nem bánom, nem bántom, megmutatom
Mindenkinek mennyit érek vakon.

Mennyit érünk, mennyit érünk vakon;
Nem tudom szerelmem, nem tagadom.

Hiányzol, akár a hiány vége,
Akár a viharnak az ég kékje!

Ki a valót szépnek látja,
Annak minek az álom?
Ki tudatával kibékült,
Álomországba szálljon?

A békénél többet mi ér?
- rögtönzött, gyenge kérdés-
Látsz a sok cafrang nélkül is?
Csoda a sok nem értés!

Ki a valót szépnek látja,
Arról írja a versét
És a hazugság trónját és
A bűnt a tűzre vessék!

A békénél többet mi ér?
Ez nem egy gyenge kérdés!
Cafrang nélkül mit látsz rajtam?
Jaj-jaj, micsoda késés!

Ki a valót szépnek látja,
Annak való az álom.
Mert az álom viszi át száz
És száz, szabad határon!

El kell feledni,
El kell temetni,
Nem kell szeretni,
Nem kell felelni,
Nem kell szerelni,
Nem kell keresni,
Nem kell tekerni,
Ki kell heverni,
Meg kell eredni,
El kell terelni,
Meg kell teremni,
De nem teremti!