Színház az élet...
Mindennek okozója
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Itt a tavasz, hull a hó,
otthon maradni, juj de jó!
Itthon a kamasz, nincs is panasz,
csak az őrület, mit rám akaszt.
Tanulás egy kész öröm vele,
oktatnám én, ha lehetne,
ha meghallaná csengő hangom
és szót fogadna nemcsak random,
inná szavam, mint a colát,
s lelkesen tenné a dolgát,
nyakáról Laci bár leszállna,
hibájából bár okulna...
Oh, te vírus, szaladj, spuri,
nyisson újra ki a suli!
Fanyar humor 🙂
Ma vettem a boltban brokkolit.
Olasz import áru.
Mindmeghalunk!!!
😀
Emberi természet
Tavasz
Virágba boruló szerelmes szív
mosolygós szeme ölelésre hív
ám fagyosan fogad ha zord a kedve
s haragjától azt a jó Isten mentse.
Nyár
Forró s heves, izzik benne a tűz
ő az, ki minden gondot messzire űz
egy fékevesztett vadregényes kaland
s felvillanyozza boldog s boldogtalant.
Ősz
Lehull a lepel, s búskomorba fordul
könnyel áztatja a teret s kedve csorbul
megfakult színekben látja a létet
tekintete már a messzeségbe réved.
Tél
Kőkeményen ellenáll a lágy dalnak,
jéghideg szívét megtartja magának
egyetlen virága az ablakán virít
dermesztő hókásás arca csendre int
Semmi
Úgy írnék valamiről,
de kifogyott a tinta,
írjak tán a semmiről,
arról vajh' ki mit írna?
Nihil ami körbevesz,
egy buborékban élek,
az unalom majd megesz,
de nem is ettől félek.
Nincs nekem semmi bajom,
mégis tele a puttony,
megvan nekem a nyugtom
ám mégsem vagyok nyugton.
Hírek felpaprikáznak,
vagy taszítanak mélybe,
így jobb ha odébbállnak,
és elkerülnek messze.
Homokba a fejemet
sem dughatom be mindig,
ám ha kinyitom szememet,
a hangulatom romlik.
Inkább jobb álmodni ébren,
fényt látni a sötétben,
mintsem búskomoran éljem
lyukacsos üres létem.
Újdonsült :-)
Sejtelmes hangok áskálódnak,
a konyha síkit rémülten,
mintha petárdák durrognának
tombol a zaj a nagy csendben.
Ennyi volt. Kész. Itt a vége.
Zihál a kávéfőző
lelkét elküldte az égbe,
már soha többé nem főz ő.
Úgy hiányzik a fekete lé,
kábán lépkedek nélküle,
nincs mese, pótolni illenék,
s egy újdonsült gép kellene.
Csak hamar az enyém lett egy,
ki fortyogva ontja a zamatot,
minden reggel bennem olvad el,
szebbé téve a borús napot.