Színház az élet...
SzemélyesTe és Én
Az idő kereke lassan gördült,
ó, mily' lassan, s csak téged vártalak,
s ahogy a rút tél tavaszba perdült
szívem virágot bontott s láttalak.
Víg tavasz s madárkák csicsergése
a hit meleg ruháját adták rám,
s sebes zúgó folyó bizsergése
zúzta szét a torzult kétely szikrám.
Most lebegek, könnyedén osonok
láthatatlan szellemként keringek,
gondolataidban otthon vagyok,
két testben egy lélek, s benned égek.
Emlékszem az első pillanatra
mikor beléptél az életembe,
nevedet tudtam, vágytam arcodra
s belenézni fürkésző szemedbe.
Te kereknek hitt buborékomat
vágyaddal lassan felhasítottad,
s kínok között tartottam magamat
s mit tudnom kellett megtanítottad.
Nem vártalak, s te villámként jöttél
szomjazó földnek bő esőt adtál,
hóviharban menedékre vittél,
s a forróságtól féltőn megóvtál.
Azóta is szemem fel-felragyog
s ajkam széles mosolyra húzódik,
hogy tudom most már a tiéd vagyok
s többé közénk senki nem fúródik.
Idővonat (haiku kupac)
Szirmait bontja
s harmatos cseppben fürdik.
Még szeplőtelen.
Opálos ködben
úszom a negédes lét
tengerkékjében.
Úgy illatozik
drága szíved, mint réten
a legszebb virág.
Éj dúdol nekem...
szüntelen súgja neved.
Csak forgolódom.
Délibáb réten
ringatózik szelíden
a hamis képzet.
Pókháló szőtte
álomruhámat, idő
marcangolja szét.
Némaságod az,
mi fülsüketítő zaj
tépett lelkemnek.
Zajt köpül a csend,
s lefölözi a mérgét.
Már béke ringat.
Elhagyott a hű társam
A mai napon hű társam magamra hagyott ebben a nehéz időben. Sok-sok esztendeje már, hogy egy fedél alatt élt velünk, sokat segített és hetente többször is a kedvemre tett.
Az utóbbi időben ugyan hangosabb volt, mint korábban, gondolom ezt a szomszédok sem vették jó néven. Bizonyára megérezte, megsejtette, hogy le szeretném már cserélni.
Hogy miért is? Úgy szólván berozsdásodtak az alkatrészei, ha értik mire gondolok. Már szinte undorral tekintettem rá. Bár még húzhattuk volna egy kis ideig, nem éppen erre számítottam, hogy a fennforgás ideje alatt mondja be az unalmast. Harag nincs bennem, ennek így kellett lennie. Soha nem fogom elfelejteni azokat a hosszú órákat, mikor levette vállamról a terhet.
Isten egyik ajtót becsuk, de kinyit egy másikat! Szeretettel és hálával gondolok rá.
Most búcsúzom tőle: Isten veled drága whirlpool mosógép!
Mindennek okozója
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Itt a tavasz, hull a hó,
otthon maradni, juj de jó!
Itthon a kamasz, nincs is panasz,
csak az őrület, mit rám akaszt.
Tanulás egy kész öröm vele,
oktatnám én, ha lehetne,
ha meghallaná csengő hangom
és szót fogadna nemcsak random,
inná szavam, mint a colát,
s lelkesen tenné a dolgát,
nyakáról Laci bár leszállna,
hibájából bár okulna...
Oh, te vírus, szaladj, spuri,
nyisson újra ki a suli!
Semmi
Úgy írnék valamiről,
de kifogyott a tinta,
írjak tán a semmiről,
arról vajh' ki mit írna?
Nihil ami körbevesz,
egy buborékban élek,
az unalom majd megesz,
de nem is ettől félek.
Nincs nekem semmi bajom,
mégis tele a puttony,
megvan nekem a nyugtom
ám mégsem vagyok nyugton.
Hírek felpaprikáznak,
vagy taszítanak mélybe,
így jobb ha odébbállnak,
és elkerülnek messze.
Homokba a fejemet
sem dughatom be mindig,
ám ha kinyitom szememet,
a hangulatom romlik.
Inkább jobb álmodni ébren,
fényt látni a sötétben,
mintsem búskomoran éljem
lyukacsos üres létem.