Színház az élet...

Személyes
Olga75•  2020. május 21. 10:28

Te és Én

Az idő kereke lassan gördült,

ó, mily' lassan, s csak téged vártalak,

s ahogy a rút tél tavaszba perdült

szívem virágot bontott s láttalak.


Víg tavasz s madárkák csicsergése

a hit meleg ruháját adták rám,

s sebes zúgó folyó bizsergése

zúzta szét a torzult kétely szikrám.


Most lebegek, könnyedén osonok

láthatatlan szellemként keringek,

gondolataidban otthon vagyok,

két testben egy lélek, s benned égek.


Emlékszem az első pillanatra

mikor beléptél az életembe,

nevedet tudtam, vágytam arcodra

s belenézni fürkésző szemedbe.


Te kereknek hitt buborékomat

vágyaddal lassan felhasítottad,

s kínok között tartottam magamat

s mit tudnom kellett megtanítottad.


Nem vártalak, s te villámként jöttél

szomjazó földnek bő esőt adtál,

hóviharban menedékre vittél,

s a forróságtól féltőn megóvtál.


Azóta is szemem fel-felragyog 

s ajkam széles mosolyra húzódik,

hogy tudom most már a tiéd vagyok

s többé közénk senki nem fúródik.



Olga75•  2020. április 16. 10:16

Idővonat (haiku kupac)

Szirmait bontja

s harmatos cseppben fürdik.

Még szeplőtelen.

 

Opálos ködben

úszom a negédes lét

tengerkékjében.

 

Úgy illatozik

drága szíved, mint réten

a legszebb virág.

 

Éj dúdol nekem...

szüntelen súgja neved.

Csak forgolódom.

 

Délibáb réten

ringatózik szelíden

a hamis képzet.

 

Pókháló szőtte

álomruhámat, idő

marcangolja szét.

 

Némaságod az,

mi fülsüketítő zaj

tépett lelkemnek.

 

Zajt köpül a csend,

s lefölözi a mérgét.

Már béke ringat.

Olga75•  2020. március 27. 11:14

Elhagyott a hű társam

A mai napon hű társam magamra hagyott ebben a nehéz időben. Sok-sok esztendeje már, hogy egy fedél alatt élt velünk, sokat segített és hetente többször is a kedvemre tett.

Az utóbbi időben ugyan hangosabb volt, mint korábban, gondolom ezt a szomszédok sem vették jó néven. Bizonyára megérezte, megsejtette, hogy le szeretném már cserélni.

Hogy miért is? Úgy szólván berozsdásodtak az alkatrészei, ha értik mire gondolok. Már szinte undorral tekintettem rá. Bár még húzhattuk volna egy kis ideig, nem éppen erre számítottam, hogy a fennforgás ideje alatt mondja be az unalmast. Harag nincs bennem, ennek így kellett lennie. Soha nem fogom elfelejteni azokat a hosszú órákat, mikor levette vállamról a terhet.

Isten egyik ajtót becsuk, de kinyit egy másikat! Szeretettel és hálával gondolok rá. 

Most búcsúzom tőle: Isten veled drága whirlpool mosógép! 

Olga75•  2020. március 23. 19:41

Mindennek okozója

Itt a tavasz, hull a hó, 

otthon maradni, juj de jó!

Itthon a kamasz, nincs is panasz,

csak az őrület, mit rám akaszt.

Tanulás egy kész öröm vele,

oktatnám én, ha lehetne,

ha meghallaná csengő hangom

és szót fogadna nemcsak random,

inná szavam, mint a colát,

s lelkesen tenné a dolgát,

nyakáról Laci bár leszállna,

hibájából bár okulna...

Oh, te vírus, szaladj, spuri,

nyisson újra ki a suli!


Olga75•  2020. március 9. 09:36

Semmi

Úgy írnék valamiről, 

de kifogyott a tinta,

írjak tán a semmiről,

arról vajh' ki mit írna?


Nihil ami körbevesz,

egy buborékban élek,

az unalom majd megesz,

de nem is ettől félek.


Nincs nekem semmi bajom,

mégis tele a puttony,

megvan nekem a nyugtom

ám mégsem vagyok nyugton.


Hírek felpaprikáznak,

vagy taszítanak mélybe,

így jobb ha odébbállnak,

és elkerülnek messze.


Homokba a fejemet

sem dughatom be mindig,

ám ha kinyitom szememet,

a hangulatom romlik.


Inkább jobb álmodni ébren,

fényt látni a sötétben,

mintsem búskomoran éljem

lyukacsos üres létem.