Színház az élet...

Szánon siklik a Mikulás,

nagy hószakállú figurás,

almát, diót osztogat,

virgácsot ő sosem ad.

Gyöngyözik a kacaja,

ettől remeg nagy hasa.

Kedvenc itala meleg tej,

s körötte csüng sok gyerekfej.

       *******

Sok mindenben sántít ez a mese,

télapó nem fehér, hanem kese,

nem pocakos, hanem délceg

s járása sem igen félszeg.

Tejet soha meg nem issza, 

neve nem is Bornemissza,

puttonyában édes helyett,

likőr s pálesz foglal helyet,

ölébe sem gyerekeket vonz,

inkább fehérnépet ostromoz.

Nem is szán a verdája,

neki jaguár járja,

persze nem ez a vadállati,

ahogy ő fest, az az állati.

Csupa izom, mindenhol kőkemény,

agya is van, egy kész főnyeremény.

-Ó, nem mentem ma szentmisére

mert ráültem a szentgyökérre-

ekképp szólt zavartan az apáca,

benne is van jócskán a pácba'.

Sorban múltak el a hónapok,

nyárra eljöttek a fagyok,

zárda főnök mustrálgatja 

mitől lett ekkora a hasa.

Kilenc hónap alatt nem böjtölt?

Csak nem a plébánossal flörtölt?

Eljött a nap s lőn világosság,

gólya döngeti a zárda falát.

Csőrében lapult egy a kisded

kit nemrég az édesanyja szült meg.

Mit lehet tenni, megesett az eset,

azóta is mind visel erényövet.