Nyugdíjba vonulásra

Parafrázis szerűség József Attila után:

Búcsúzásra

 

Mára nyugdíjas lett szegény,

összegzés eme zöngemény

irka

firka,

 

mellyel váratlan meglepem

párul választott kedvesem -

soros

koros.

 

Negyven éve sebesen telt,

kezében cseperedett fel

sereg

gyerek.

 

Naiv kis végzős jelöltként

kezdte nagyváros peremén:

legyen

helye.

 

Tanárrá Zalkán változott,

sikert-sikerre halmozott

lendü-

lete.

 

Mégis mást akart a sorsa

párjával került Makóra,

család -

hazád.

 

Iskolája a Bajza lett,

sok roma gyermeket nevelt

szóval

jóra.

 

Majd tett egy rövid kitérőt,

mikor referensnek kérte őt

város

háza.

 

Ott hagyta azt a világot,

mert csak tanítani vágyott

gyerme-

keket.

 

Kitűnt, mily remek szervező,

Kálvinban lett a vezető

helyet-

tese.

 

Úgy véli nagy elismerés

a Bartók suli vezetés

álom

"járom".

 

Megélhette: "Zene az kell,

körül ölel...” csak azzal lesz:

léted -

élet.

 

 

 

Ez volt a legjobb korszaka

"Nagy lélekkel kis iskola"

mesés

emlék.

 

Hiába jó elképzelés,

mert jött sok-sok átszervezés

indok

nélkül.

 

Előtte egy cél lebegett:

oktatni minden gyermeket

amíg

lehet.

 

Reméli sok szép hagyományt

még sokáig viszik tovább

nagyra

tartva.

 

A búcsú mindig megható,

de mindenki pótolható

előbb

utóbb.

 

Nektek minden jót kívánva,

Dorcit fogja „huncutságra”

taní-

tani.

 

(Mygan: Makó, 2017. szeptember)