Mygan

Szereted-e még az igazi piát?

Keresed-e még az ivócimborád?

Emlékszel-e még a múltkor mit gajdolt

füledbe, mikor úgy bebaszott?

 

Szeretnék berúgni már tevéled!

Ezt te is így gondolod, remélem!

Mert a szép emlékek elmosódnak

mámor után!

Azért, mert irtottuk az agysejtünk,

utána másnaposan felejtünk,

azért még bepiálhatunk,

és együtt hányhatunk talán!

 

Szereted-e még a szilvapálinkát?

Nem adod vissza, ha valaki kínál?

A másnapos gyomor orvossága az,

harapást szőrrel gyógyít a paraszt!

 

Szeretnék berúgni már tevéled!

Ezt te is így gondolod, remélem!

Mert a szép emlékek elmosódnak

mámor után!

Azért mert irtottuk az agysejtünk,

utána másnaposan felejtünk,

azért még bepiálhatunk,

és együtt hányhatunk talán!

 

Szereted-e még a szilvapálinkát?

Nem adod vissza, ha valaki kínál?

Ivócimborám egy szabad szellem és

fél tucat feles: az nem ellenfél!

Az nem ellenfél!

Nem ellenfél!

 

Esti kolompszó

 Távoli kolompszó, közelít a csorda,

hazafelé vonul szürkülő alkonyba’.

Hintázó léptekkel baktatnak békésen,

bandából kiválnak, mikor hazaérnek.

Városi emberek csudájára járnak,

ahogy a főutcán végig poroszkálnak.

 

Elől egy öreg megy, nyakában kolomppal,

követi a többi nem ösztönzik bottal.

Kora reggel hajtják legelni a rétre,

nyáron hazaérnek úgy este félhétre.

Ki kocsival jár és sietős a dolga,

kerülje az utcát ilyen időpontba’.

 

Van fekete-fehér és vöröses fajta,

világos zsemleszín, no meg magyar tarka.

Velük tart a sorban négy fekete bivaly,

ezek is jámborak egyikük sem szilaj,

szelíd lelket rejt az ijesztő kinézet,

ezért aztán tőlük gyermekek sem félnek.

 

Némelyik meg-megáll az útest szélében,

még egy falat füvet árokpartról tépjen.

A csordás csak füttyent egyet kutyájának

- nem érünk rá erre, már mindenkit várnak!

Borzas, loncsos puli lesi a parancsot,

rohan a helyszínre, dolga rendet tartson.

 

Egyet-kettőt vakkant renitens marhára,

fürgén odébb ugrik, el ne érje lába.

Megrettent kismacska felszalad a fára,

annak ágán érzi magát biztonságba’.

Riadtan meglapul, a szemét forgatja,

amíg a sok barom elhalad alatta.

 

Egyik tehén bement egy üres telekre,

a csábító zöldet ott is lelegelje.

Nagy gumicsizmában ottan hajkurássza,

a csordás segédje, szurtos cigány lányka.

Piros mackónadrág, szalag a hajában,

inkább lenne helye, most az iskolában.

 

Tárt kapuval várják gazdák a tehenet,

saját istállóba szabadon bemehet.

Búcsúként elbődül még a fordulóban,

társaktól köszön el marhához méltóan.

Gazduram napközben rendbe tette almát,

alája terített friss ropogós szalmát.

 

Sajtárral kezében készül a gazdasszony

tehene tőgyéből friss tejet fakasszon.

Cirmos macska nyalja száját jászol alatt,

kivárja a jussát, ami neki marad.

Előjön házából az öreg komondor,

tudja, része lehet neki is a jóból.

 

A kisebbik gyermekek türelmetlenek,

azonnal kortyolnák a tőgy meleg tejet,

kötőjét rángatják, szipognak, nyafognak,

a szoknyája mellől el nem maradoznak.

De az édesanyjuk nyugalommal tűri,

miközben a tejet egy vásznon átszűri.

 

Nagy karéj kalácsot szel le mindegyiknek

- persze először ad enni a kicsiknek -

azután a nagyok kerülhetnek sorra,

nyújtja nekik féltő, szerető mosollyal.

Nem marad egy csepp se a csupor aljába.

boldogságtól ragyog mindegyik orcája.

 

Most az urán a sor, kész a vacsorája,

tudja, elfáradt rendesen a párja.

Kendőjét leveszi, haját igazítja,

ezzel azonnal jobb kedvre vidítja.

Hálásan pillant rá, megsimítja térdét,

sokáig megőrzik ezt a csendes békét.