Mygan

Ágica 2

(Kis barátnőm emlékére)

 

Mikor a gyermekek felmennek a dombra,

vadvirágot szednek anyjuknak csokorba.

Pilléket kergetnek lelkesen nagy hittel,

fülelnek, a tücsök vajon hol ciripel.

 

Mikor a gyermekek felmennek a dombra,

gondtalan kacagva, boldogan dalolva,

játszanak mókáznak készen minden csínyre,

hallgatják, valahol fecskehad csivitel.

 

Ágicát meghívták angyalok karába,

Jézus fon koszorút aranyló hajába.

 

Mikor a gyermekek felmennek a dombra,

nyulacskát keresnek minden kis bokorba’,

kíváncsin bámulják, a hangya mit cipel,

nézi a nap őket féltéssel, szeliden.

 

…………

 

Mikor a gyermekek felmennek a dombra,

koszorút fejükre vadvirágból fonnak.

A rétre millió virág van terítve,

mindenkit megrendít a baleset híre.

 

Mikor a gyermekek felmennek a dombra,

pajtásuk Ágica hiányzik már onnan,

vadvirág koszorút többé már nem visel,

emlékét őrizzük megkérgesült szívvel.

 

Ágicát meghívták angyalok karába,

Jézus fon koszorút aranyló hajába.

 

Mikor a gyermekek felmennek a dombra,

égre tekintenek társukra gondolva:

Isten hívta Őt az angyalok karába,

Jézus fon koszorút aranyló hajába.

 

(Mygan: Makó, 2013. június 20.)

 

megfilmesítve:

http://www.youtube.com/watch?v=pajRIWa_eiM&feature=youtu.be

 

Veritas et vita

 

Minden érte van és általa,

ő a kezdet és a vég:

betölt mindent, mint a levegő,

beléje ütközöl, ha megmozdulsz,

előtte hajolsz meg, ha meghajolsz,

Ő az út, az igazság, az élet.

Aki megmarad őbenne,
csakis az tud teremni,

mert rajta kívül képtelenek vagyunk

bármit is cselekedni.

Ez itt az ő országa,
és az ő akarata:

mindennapi kenyerünket
Ő adja meg nékünk,
de nem bocsátja meg vétkeinket,
mert övé a hatalom és a dicsőség,
ítél élőket és holtakat;

csak az övé minden dicsőség örökké.

Ö az Út, amelyen járni kell,

az Igazság, akinek hittel tartozni kell,

az Élet, amelyben reménykedni kell,

ő az Alfa és az Ómega,

az első és az utolsó, a kezdet és a vég

és nála vannak a halál és a pokol kulcsai,

mert ő az öntelt, féltékeny, kicsinyes,

irigy, rosszindulatú, bosszúálló,

igazságtalan,: főnök.

Pogány fohász

 

Azt kérdezed tőlem, miért vagyok hitetlen,

hát csak jól nézz körül az eltorzult világban:

egy jó szívű isten nem lehet ily kegyetlen,

vagy talán kedved leled e nagy pusztításban?

 

Görcsbe rándult merev kezekkel

születése óta - bűntelen -

vonszolja keresztjét gyermekem:

tehetetlen vakult düh feszít,

mert az Úr és senki nem segít.

 

Számba véve gyarló bűneim,

vállamra vehetném kínjait,

magam lehetnék helyette itt,

saját egyszülött fiad mellett,

a szégyenfára felszegezve.

 

Hozzá talán könyöröghetnék

lányom sorsa megváltásáért,

hogy boldogan élni engedd őt

- inkább nekem adjál szemfedőt -

én az ádáz, konok bal lator.