Mygan

Népi celeb

Budapest Fekete Pákója

együgyű celebek bárója

ostoba, vulgáris

futtatja bulvár is:

nemzetünk méretes dákója.

Ép testben…

Testemen biztosan látszana

naponta gyakorolt ászana

lótuszban mókázó

avatott jógázó

tagjaim csavarn-á-szana

-szét.

Állásinterjú

Ellenőr megvetett hivatás

munkája büntetés kiszabás

alkalmas becstelen

jellemben nemtelen

éltető eleme szívatás.

VB

Argentin csapatban Messiről

vitáznak „szabadot” mennyiről

érdemes rúgnia

kapura szúrnia

bevágja közelről messziről.

 Dóra regénye

Két leányka: Zója, Dóra

született ma virradóra.

A két lányka, Zója, Dóra:

piros csőrű pici gólya.

Zója növények tudója,

majdan babák hordozója,

Dóra vágyak álmodója,

szabad, féktelen egója.

Dóra süldő lány korába’

szerelmes lett a Koljába.

Hogy ne menjen iskolába

elbujt birkák akoljába’.

Többi előtt jól titkolja,

udvarlója snájdig Kolja,

kazal mögött megcsókolja,

a leckét majd bepótolja.

Kolja viszont simlis gólya,

a nagyvilág csavargója,

nem érdekli pártfogója

vándor lelke a súgója.

Világ látni hívja Kolja

szerelmesen nem fontolja:

Afrikában – matekolja -

közös élet, úgy gondolja.

Szerelemtől kissé kába

indulnak hát Afrikába

tarisznyával a nyakába’

repül Koljája sarkába’.

Nagy szélhámos ez a Kolja

süket dumát nősként tolja.

Dóra szívét elrabolja,

hogy azután eltiporja.

Megjött új gólyák csapatja,

köztük volt aggódó atyja,

átöleli nem faggatja,

lelke mélyéig meghatja.

Hibáért magát okolja,

elcsavarta fejét Kolja.

Suliban most bemagolja:

költöző madár a gólya!

(Makó, 2014. június 28.)

 Hírneves mesterek lefestik a tájat,

gáláns erőpróba ki lesz sikeresebb,

pompás színeikkel megtelnek a vásznak,

vetélkedés ennél lehet-e nemesebb?

A legfiatalabb egy bohém világfi:

jóképű, csapodár, csalfa és szeszélyes,

valamennyi színe harsány nagyvilági,

szinte csak virágot fest - ő nagy esélyes.

Sárga pitypang virít és lila szarkaláb,

zsendülő halványzöld dombjain, a vásznon

lángszín pipacsmező és égszínkék katáng,

meg fehér napocskák - kamillavirágok.

Hószín, s lila fürtök csüngnek orgonákon,

sárga aranyvessző, ezüstszőrű barka,

képein nárciszok színes tulipánok,

virágoktól minden üde, tarkabarka.

Erőtől duzzadó, egyenes és derék

a másik mesterünk: aprólékos, komoly,

kobaltkékre pingált vásznainak egén

gomolyog sok fehér bárányfelhő fodor.

Csak néhány színt hord fel egy széles ecsettel,

abból biztos kézzel alkot harmóniát:

érett búza sárgát, opálos hegyeket,

s zöld árnyalatokból valós színorgiát.

A nagy, zöldben játszó türkiz mélyű vizet

párába bújtatja a látóhatáron,

tikkadó legelő fölött a nap piheg,

s rengő levegővel játszik délibábot.

Hölgy is van közöttük egy - édes, buja,

színes egyéniség - érett kívánatos,

vonzó idomain, vásznán cifra ruha,

s mint kaszálón széna épp olyan illatos.

Elébb gyümölcseit mázolja a fákon

a szivárvány minden létező színére,

ezernyi fajtának mi van a világon

vonzó külsőt adva, utalva ízére.

Majd tarkára festi, a komoly erdőket,

hulló leveleket színesre, rozsdásra.

Gyakorta bánatos, elered a könnye,

amikor nem zuhog, köd borul a tájra..

És itt a bölcs öreg szakállas nagyapó,

bütykös ujjai közt ormótlan az ecset,

látása homályos szeme színe fakó,

lehet, már nem is lát másfajta színeket.

Vásznára festékét lassabban hordja fel:

minden ólmos, ködös, színtelenné válik,

csak kevés feketét, mély barnát oldva fel,

sötét tónusokkal mesterfokon bánik.

Belátva, mennyire lehangoló e tér,

egy más színnel gyorsan újra átpingálja,

elszürkül az égbolt, s a táj olyan fehér,

mint sárközi özvegy-asszony gyászruhája.

Ők négyen szorgalmas, avatott művészek,

szívünknek kedvesek, szinte családtagok,

évente hűséggel vissza-visszatérnek

- szép tájképeikkel - hozzánk az évszakok.

(Mygan: Makó, 2014. május 22.)

Szemek íriszén bóbiskol, mint rügyben a tavasz,

szívek mélyén szunnyad langymeleg parázs alatt;

ujjak ága-bogaiba meredve az irhába’

moccanatlanul, érzéki simogatásra vágyva;

félkörös íves járatokban a dobhártya mögött

fülel süket csöndben csiga és kalapács között;

az orr szellős üregében a szaglóhámban

áhítozik párja vágygerjesztő illatára;

a nyelv hegyén az édes ízlelő papillék

sejtjeiben sóvárogja az édes csók ízét;

barlangos testek rugalmas szövetében

az ágyékban lógatja orrát, míg bevetése lészen;

hangtalan sóhajokban lapul ajkak szegletében;

s az agytekervények labirintusában mélyen,

ahol az arctalan álmok gomolygó ködében

vár az ideálra fellángolásra készen?

Magányos lélekben rácsok mögé zárva,

ha soha nem talál szerethető párra?

Komment

Mosollyal jeleztem tetszésem-
bakanccsal tapodtam lelkében?
alázom mondotta
törölni gondoltam
boldogok a lelki szegények.