Mamamaci 40 blogja

(Mivel Ildi este dolgozik ma, így mi tegnap köszöntöttük fel, neki tetszett, fontos mert amúgy ő az első számű kritikusom!)

Szerelmes születésnapi számtan

Életem része, csodálatos lénye egésze. Megint eltelt 365 nap, az ünnepelt tortát kap.

Most még szívből, lélekben és szóban, nem tettben,

köszöntő gondolatom most szólhasson a legszebben.

Fél évszázad a Földön, ebből lassan negyed velünk, 

napjainkat láthatatlan köpönyeg takarja-óvja

ez nem más, mint a nagy szerelem.

Teher alatt nő a pálma, nehézségek fölé együtt magasodunk,

vállvetve és kéz a kézben, Szentírás az adott szavunk.

Eggyel több megint a gyertyalángja, ez évben éppen szép kerek,

ismered szívem a szavakon túl, adjon Isten még

nagyon sok évet Neked!

Füzetbe rejtettük a madárkákat az írott f betűben,majd megtanultuk, hogy van köztük molnár és füsti is.

Világvándorok, mennek és jönnek, 

hangjukra, látványukra a jégszív is felolvad,

és szerencse ha ereszünk az otthonukká lehet.

Már hiányoltam őket nagyon, de megérte várni,

délután kis szomszédolás, fűnyíróhang aláfestéssel

aztán egyszer csak, egy másik hangjel felülről

a villanypóznáról, fecskepárt láttam mutatkozni,

egyikük elszállt, de a másik még énekelt.

Tényleg itt a tavasz, újuljon meg minden,

ha van természetkép legyen hozzá zene,

nem is akármilyen madárhang kotta nélkül

az ember lelke is érzi az ütemet.

Amikor színesbe öltöznek a fák, nekem az is tavasz,amikor érezni a virágok s a frissen lenyírt fű illatát

az is az.

De a végtelen jókedvem akkor talál meg igazán,

amikor visszatér sok költöző madár.

Fecskét nem láttam még, de gólyát igen,

és nemcsak a fészekben, vagy repülni szépen,

vagy amikor csak áll a puszta réten,

hanem egészen közelről az indulást

amikor csőrében viszi a "lakást", 

és szerencsésen kétszer is tetten értem,

s most esküszöm nem bosszankodtam

az ismétlésen.

Ha úgy nézem, hozzánk csak egyszer

érkezett, lassan húsz éve már,

hozott új erőt, új hitet, új életet.

Teremtő kéz és elme lelket visz a lelketlen anyagba,idő múlva az ember, fáradt mosollyal szemléli művét,

és szívét-lelkét elönti a büszkeség.

Egy útnak vége, ám indul egy másik,

hogyan lesz a házból otthon is már,

ez hosszabb, de sokkal nemesebb feladat,

ami még az emberre vár.

Egy lépést előrébb haladtam, 

engem üdvözít a varázs.

A lakás mutatja meg rejtett szépségeit,

amit a szem egyből meg nem lát,

így válik igazán barátságos otthonná.

Biztosan emlékeztek még rá, ez nem a Traubi, és nem a reklám helye, nagyon nem az. Keserédes mosoly a lelkemben, akkor még élvezet volt nézni a reklámokat is, volt néhány kedvencem. A szőlőről magáról annyit, hogy túlélte a ténykedésemet, és a szemek kacsintgatnak lassan, öröm látni az apró leveleket is.De, nem ez a téma, még hétfőről hagytam egy apróságot. Lélekemelő, szívvidító pillanat volt, még reggel a "közelben".

Van egy kutyacsoport, fajtát illene írni, de szerintem még a sétatéri keverék sem megfelelő, nekem ők tényleg a természet ajándékai, vizuálisan talán a Klinika sorozat-beli Jerry a megtestesítője. Apósoméknál Bojszi néven szerepelt, a néninek is volt egy ilyen, amígy egy lelketlen traktoros el nem ütötte, és felejthetetlen az az esős októberi délelőtt, amikor ketten cipeltük fel a szegényt a lakásba, és már úgy látszott talán hat a gondoskodás, de eltávozott...:(  azóta jó néhány év telt el, nem láttam ilyen kedélyes-kópé jószágot, egészen hétfőig, ráadásul nem szürkében mint eddig, hanem fehér volt, barna foltos.

Anyuka tolta a babakocsit, s csak azt vettem észre, hogy egy vigyorgó kicsit sántikáló "Jerry" követi őket, de maga a lényében, mozdulatában volt olyan szeretet-báj, ami megragadta a lelkemet, s a poéta visított, elteszem de megírom!!!