Mamamaci 40 blogja

hányszor megfogadtam már,

más dolgába szólni bajos, tudjuk jól,

de a lelkem még mindig csak

bukdácsol, az agyam meg nem lát

a körülmények káoszától. 

Szombat délután, bevásárló körút, 

mindig Aldi, kifelé jövet szokásosan

dörmögök, mert utálom, ha a képembe

bámulnak, és azt is, hogy majdnem

helyettem parkolnak a kocsiba, nehogy 

lopjak...

Kiérünk, bepakolás, tolom vissza a

kocsit, mellettem a bácsi kínlódik más

színű foggantyús sornál, pedig oda kellene tennie

ahová én. Nem ugyanaz a szín mondom

szelíden. Mindegy, mondja és legyint, 

úgyse pénz volt benne... Csak egy szegény 

zöld érme visít némán. 

Utolsó két hét eleje,

hónap közepétől két hét

betanulás, aztán vakáció, 

és augusztus végén, 

szeptember elején kezdek!!! 

Nyílik az egyik kapu, Anyuci-díjat kaptam,

s utazok a fellegekben, a sok elmaradt veszekedés, 

illetve helyből felszálló anyai csattanó bére megérte. 

De nincs az a tű, meg cérna, ami a másik foltot

bevarrja, és egyenesen arányos, ahogy korunk száma

növekszik, a folt egyre inkább mélyül szakadékká.

Kegyetlen május két tükröt tart, az egyik tele van

szikrázó napsütéssel, a másik könnyes és vak. 

Míg az elsőt vigyázom, a második engem betegít. 

Küldjetek Macinak egy vigasz brummot, ha kérhetek!!! 

Bár dalról nem esett szó egyáltalán.

Hajnali rituálé, mit kell hozni, gyűjtöm

az aprót, a pénztárosok "imádják".

Én meg őket...,főleg az egyiket, amikor

azt mondja, hogy ő ilyen "csúnya" pénzt

nem fogad el, mert hogy adja ki másnak?

Most a huszasról jutott eszembe, hogy

anno egyszer Sopronban mennyi két-

forintot gyűjtöttünk, mert annyiba került

a buszjegy. Lővérek, rengeteg mókus... 

mint ha csak tegnap lett volna. 

Azt hiszem, a szemellenző mintájára

feltalálom a gondolatellenzőt is, vagy

egy szűrőprogramot legalább. 

Reggel szakadt az eső, amikor megálltunk

az áruház előtt, üres volt a pad. 

Még kajánkodtam is, ismeretlen ismerősünk

fél, hogy megázik. Aztán amikor megláttam, 

hol alszik, sírtam az esővel... 

Buszvégállomással szembeni saroképület, 

oldalsó bejáratának lépcsőjén. 

S ahogy annak idején tanultam, ide

kellene most egy sorminta... 

kérdő- és felkiáltójelekből.