Mamamaci 40 blogja
EgyébRavasz
... ez a tavasz, a Húsvétot szívembe ültette vissza
amíg itt lehetek. Volt egy, pár évvel a napokkal megírt
Boldog nyúl előtt.
Az ünnep lehetett volna az ünnepben, ha... és maradt
fájós búvópatak, alattomosan nyomorítva engem.
A templom ajtó nem nyílt ki, s nem csukódott be
két ember mögött, pedig igenis ott lett volna a helyük.
S utána, még én lettem sárba tiporva, hogy "én akartam
Itt adni az ebédet, de Ti gondoltátok másképp"
A vastag bőrt szerencsére nem örököltem, s én
biztosan ott leszek az unokám keresztelőjén.
Viszont, az a könyáztatta ajtó végképp becsukódott.
Nézelődök
Fogynak a kilométerek, szemem
előtt eggyé válnak a terek, része
leszünk a 3Dnek, szótlanul, vagy
gyéren szólva, kell lelkünk nyugalma.
Bal felé hosszú egyenes magasság,
imádkozom, ne vigyen oda kórság.
Jobb felé, a két torony, a hímzésen,
és a paprikát kívül még jellegzetes nekem.
Visszafelé, ránk már tavaszi paletta
vár, elmélázok, gömbbé vált a világ.
Égre nézek, mesét keresek, magukkal
ragadnak az úszó felhőseregek.
Aztán egyszer csak, a játéknak lassan
vége már, de hoztam magammal
egy nevető felhőkutyát!!!
Az még igazán "Boldog nyúl" volt...
... igaz, akkor ott abban a pillanatban nem
tudtam, hogy sokkot kapják, vagy egyből szívinfarktust,
de legalábbis a be szóló bölcset próbáljam
disztingváltan elküldeni valahová, de emlékezetem
szerint a tekintet elég volt.
Igazi családi kivonulás, Békésbe. Bár derűsek voltunk,
de a közlekedésnek akkor nem volt humora, az amúgy
is hosszú vonatozás után lekéstük a két csatlakozást.
Szegény lányunk már unta magát, s úgy döntött, meg
hempereg egy kicsit rózsaszín ünnepi díszében a
váróterem porában... az eset több mint 22 éve történt.
A néni hisztizett még egy sort, hogy nem tudok nevelni,
Apósom kérdezte is, hogy ugye megemlékeztem
kedves mamáról, de legalábbis a hogylétéről, csak
már annyira fáradtak voltunk, hogy megúszta.
Áldott húsvéti ünnepeket kívánok kicsi családom
nevében is!
Baráti brumm mindenkinek!!!
Puha
Kaliforniai paprika szépen piroslott
félnivaló nincs az árától, hiszen nem
kilókat vettem, csak egyetlenegyet.
Vasárnap délelőtt, tömeg, átverekszem
magam, s hogy odaérek, nem siker,
hanem méreg. Áll egy néni, talán unokával
de ketten takarják a paprikatengert.
Mivel az unokán látszik, hogy nincs
képben, nagymama kijelenti, veszünk,
de nem a sárgát, hanem a pirosat.
S "ez is puha, ez is puha" tőmondatok
kíséretében végigtapogatja majdnem
az összeset, egy fejest megkockáztatok,
a legbelső sorból kimenekítek egyet.
Visszatérve párom hoz, hangot adtam
a véleményemnek, amit nem ismételnék
meg.
Tegnapi friss
Párom mesélte, egyik anyuka egy 2-3 év körüli picivel érkezett.
"Most kérünk a bácsitól egy csirkemellet és hazavisszük."
S jött a kérdés, minek hallatán bennem is felmerült rengeteg
régi emlék, úgy huszonévvel ezelőttről.
"Ha a miénk lesz, a bácsi miért teszi zacskóba?"
Nevettem, Isten áldja az anyukát, hogy hagyja a gyereket kibontakozni, és biztos kislány volt!
A miénk is szerzett derűs illetve kevésbé derűs perceket
kora ifjúságában.
Mostanában engem tanít, s bár a tananyag egyetlen mondat,
de annál nehezebb: Nem szólsz bele az életükbe, s ha kérik,
a véleménnyel is óvatosan. Tanácsot pedig nem adok!