Mamamaci40 blogja

Gondolatok
Mamamaci40•  2019. március 14. 09:33

Bocsánat?

Tegnap mikor jókedvűen írtam a "vadmotorosokról" még nem gondoltam, hogy én is találkozom eggyel szemtől szemben. Majdnem levert a lábamról még jó, hogy mindig óvatosan cammogok. A dolog szépséghibája, hogy én szabályosan közlekedtem a járdán, ő meg ívben rohant majdnem belém figyelmetlenül az elektromos motorjával, s azt suttogta: bocsánat! Tovább a bolt felé sírtam egy verset, ráadásul frászt hoztam szegény Papamacira. Sajnálom, hogy nem ismerem a hölgyet, ám tegnap óta ismeretlenül is tiszteltetem az édesanyját, még jó, hogy az ijedtségen kívül más bajom nem lett.

Mamamaci40•  2019. március 13. 07:01

Nagymamák "oktató" szerepben

Szombaton délután egy komoly "Frédi-Béni" autóst navigált a járdán a nagymama, szívmelengető látvány volt, míg vártunk Kalocsán, hogy a piros zöldre váltson, ahány kerék annyifelé. Tegnap meg itthon egy "vadmotoros" kislányt terelgetett a nagyi. Eszembe villant egy régi kép, amikor Ildi rohant kapuig meg vissza a betonon a szomszédból megörökölt agyonnyúzott hupikék törpike motorral. Azért, így belegondolva, apám bánata, párom öröme nekem ajándék csodákat hozott. Pillanat "felvételek" archívumának tárháza a lelkem, és bevallom, kicsit türelmetlenül várom az időt, amikor unokázhatok. 

Mamamaci40•  2019. március 10. 08:00

A mai nap ürügyén

Akárhogy is induljon az év, a március nekünk mindig vidámságot hoz, szűk családi és tágabb rokoni körben is. Én nyitom, és én zárom. De ne siessünk előre. Az első névnapos, életem főműve szó szerint, szerelmünk gyümölcse, Ildikó. Hivatalosan, és már meg is köszöntöttük. Amúgy, Mókuska, apám valamikor nagyon régen ígért nekem egyet, de csak ígért. Aztán lett nekem, és megírtam egyet, tudom még adós vagyok két folytatással, de ami késik, az sosem siet, mint tudjuk. Álljon itt egy aranyos történet. Valamikor, tizenévvel ezelőtti. Vettem a sarki kisboltban a szokásos péksütit és kakaót, és indultam befelé az iskola elé egy téli délutánon. A boltos, Ági, jó ismerősünk is lett, kérdezte, hová készülök. Mondtam, Mókusösszeszedőbe, mosolyogtunk. Egyszer csak, a néni, aki addig nêzelődött, hirtelen kővé meredt, óvatosan rám pillantott, majd halkan megkérdezte: Ágikám, hová megy a fiatalasszony? Ő meg a világ legtermészetesebb hangján tudatta vele, hogy úszni jár a lányom és megyek elé. Ilyen szépen beszél a lányáról? kérdezte már ő is kedvesen. 

Mamamaci40•  2019. február 26. 07:07

Ruhabörze

 Csak nevemet adom, s papíron marad nyoma, ám cserében gondolatok sora tér majd haza velem. Amit a zsákok rejtenek, az a múlt, csipetnyi divattörténelem. Műselyem és kötött, farmer és pamut, balon, termo és minden más ez is egy élet-kép nem vitás. A ruhák hosszú sora és mi böngészők vagyunk a jelen, s mi lesz abból később amit hazahozok, az már egy későbbi jövőtörténet lesz.

Mamamaci40•  2019. február 25. 03:57

Rêmít a kép

Kétszer két óra az út, belül idilli lélekgyógyító együttlét, életre kelnek
a szeretet szavak, ahogy suhannak
a kilométerek, jó érezni, hogy igen
életképes ez a bővülő családi kör,
négyszögletű kerek lélek-erdő.
Hagyom tekintetem fényképész módban,
jó látni a megszokottat ahol a föld
már tavaszt ígér, de hirtelen riadok meg
taszít a kép, elrontották az erdők életét.
Nincsen már dzsungel a csatorna partján
jó volt látni a vad szövevênyt, felfedezni
a csapást, a sok ismerős fészket, most
csak bús fatorzók állnak a szépség helyén.
Nem tudhatom, s nem is érdekel meddig
még otthonom ez a világ, de zavartan jajong
megtépázott lelkem, Ember! Ne vágj ki minden fát!



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom