Mamamaci40 blogja

Gondolatok
Mamamaci40•  2019. január 16. 05:33

Élet a párkányon

A szép zöld futó megbízható postás, sorban hozzá a leveleket. A kaktuszkával megalkudtunk, nekem eszembe jutott, hogy a növekedési időszakban folyamatosan locsolni kell, "ő megígérte" hogy életben marad. Tavaly a szomszédból kaptam olyan növénykét aminek csak levele van, de az olyan mint a négylevelű lóhere. Balszerencsés volt mert szegény nem élte túl a sok repülést, amikor a macskák lelökték az előtér ablakából. Nagyon örültem amikor a Tesco-ban vehettem akciósan belőle, de gondoltam itt a szobában nem lesz zaklatva, szépen nő is. S még van egy lila pletyka, vele jókat hallgatunk nap nap után.

Mamamaci40•  2019. január 15. 05:11

Darabok a látástárból 2.

Ha úgy veszem a dolgot, ott megyek el mindennap mellette. Kedves jelkép, de azt hiszem hogy nemcsak ezen a szerkezeten múlik a dolog, mert akkor megette a manó. Bár egyszer már érdeklődtem Papamacitól, hogy mi nem teszünk-e ki egyet, s közölte, hogy ha egyéb bajom nincs ebből biztos kigyógyulok. Egy jó pénzért dizájnosnak tekinthető kovácsolt vas kerítésdarabról van szó, rajta pár nevesített szerelemlakat. Ott áll a "mesterséges" park egyik szélén szemközt a paddal középen egy nyomós kútnak látszó műalkotás mindez persze egy gyönyörűen kövezett területen. (Mire jó a pályázatos pénz? Bocsánat, a bundámból egyszer talán, de a bőrömből nem tudok kibújni.)

Mamamaci40•  2019. január 14. 00:36

Hasznosítás Mamamaci módra!

Lássuk csak, az se tegnap volt, amikor Ildi levette ezt a tucatárut valamelyik áruház papírosztályának polcáról. Kockás, és matematikai titkokat rejtett valamikor. Mármint, nekem titkokat hiszen a lányomnak a füzet is "nyitott könyv" volt iskolai évei alatt. Leérettségizett, és utána legnagyobb örömömre kiselejtezett egy csomó füzetet. Az összes "szakmabelit" már elfogyasztottam, most a második spirál kockást nyúzom. Rejtvény pályázat megfejtéseket közvetítenek hétről-hétre. Keddenként kapom a nemfájós fülest.

Mamamaci40•  2019. január 12. 05:10

Mindennapi talányok

Ahogy a macskáink látják...indul a kiszolgáló személyzet, de mi van nála...hurrá, az egy olyan valami, kaja...KAJA! Adjad mááár...nyílik...de nem, mégse...most mi vaaan? sértődötten balra el...Mindegy, hogy milyen doboz, de ha nyitom, már hangol a dalárda, egymáson esnek át, én meg néha rajtuk, ha kaját rejt a doboz, de mindig fenyegetőzök hogy azt adja meg a Négy Mancs nekik...)) Katasztrófa, hogy gyerekként, kamaszként mindenből kimaradtam, de könyvek születnek belőle. Viszont, kezdem élni a második gyerekkoromat, különleges terapeutákkal Nem panaszkodom!

Mamamaci40•  2018. december 15. 06:04

Szókockák

Ne legyen szomorú is ez a szerencsétlen 13. évforduló. Beteg lábak, észérvek, és a majd csak lesz valami optimizmusa, megtöltve szeretetvarázzsal. S hiszem, hogy a tizennegyedik év már szerencsét is hoz magával. A papíron december 15.-e szerepel, azóta én meg itthon. Még most sem könnyű, de nincs más, csak azt az eget szerethetem, ami felettem feszül. Mindig is szerettem a hármas tagolást, az olyan rend-szabályos, ez volt a bevezető. Jött a hajnal és vitte Papamacit én pedig fészen leselkedtem. Szememen át agyamba rohant egy válaszomra-válasz és nem hagy békét. Igazán csak játék a szavakkal és én csak tovább gondolom. Nem mindegy, hogy egy pár, két lélek tükör egymásnak, vagy köztük egy tű-kör feszül és sebez, ha jól körülnézek tisztelet a kivételnek, de egyre több ember tanulatlan léleküveges, és egyre fogy a rózsaszín szemüveg, ez volt a tárgyalás, és a befejezés egyetlen szó, sajnos.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom