Mamamaci40 blogja

Személyes
Mamamaci40•  2019. augusztus 8. 12:07

Álmom volt

amikor a gyermekkori fájdalmamból, lányommal való játékainkból összegyúrtam Pimpit, és meglett a könyv, még csak álmodozhattam, hogy valahogy megelevenedik majd színpadon...azt a száz üres mézescsuprát neki, most aztán kereshetnek másik álmot...mert a darabra múlt szombaton adtam áldásomat!

Mamamaci40•  2019. augusztus 3. 05:19

Keletkezési körülmények

... emlékszem, már a kifejezéstől is frászt kaptam, és volt egy másik, számomra borzalom, a "Mire gondol a költő?. Most mégis elmesélem, miként indult útjára éppen az előbb a következő főoldalas versem. Hangulatos szombat este múlt héten, végre amikor több idő jut a szokásos pár percnyi telefonoknál. Ildiék házinénije, volt osztálytársam és barátnőm, vele is volt szerencsém nosztalgiázni, vagy félórában megidézni az elmúlt harmincöt évet.S persze az elmaradhatatlan kártyacsata négyesben, számomra bekötött szemű Fortunával, hogy valami jó nekem is legyen, játszott-megnemjátszott sértettséggel keresgélni kezdtem vigaszt a Facebookon, és ráakadtam mostani versem végére!

Mamamaci40•  2019. július 29. 12:33

A puding próbája

Vasárnap esti kultúrprogram, Papamaci egy sudokuval csatázik, én rejtvénytfejtek. Zizike és Kormi egymást püföli, néha megunom, s közlöm, hogy a vesztest kitessékelem, s egyből lesz levezető futás is. Visszatérek a sorokhoz, meghatározás: sicc: mi lehet a megfejtés? Megdöbbenek, Hess. Mondom páromnak na ezt kipróbálom. Rászólok Kormira, a szeme beszél...Gazdi, beteg vagy? Zizike tekintete keményebben villan...Hülye vagy, Gazdi? Kitör belőlem a nevetés.

Mamamaci40•  2019. július 18. 15:36

Nevessünk akkor is...

...ha korunkban, egyre több az ékezet... félelmetes ez a modern világ, s inkább bensőm védelméből ki-nevetek. Néha harsányan, hogy fájdalmam ne látszódjon, néha őszintén, mint a jó előbb is. Egyeztetünk munka adómmal, aki már inkább barát, s persze borogatjuk néha egymás búját-baját. Valahogy szóba kerültek négylábú barátaink is, az övéké sajnos elköszönt rég, hívta a fenti messzeség. Kérdezem, milyen fajta volt, s nem nehéz a mosoly, amikor meghallom, utcakoktél, ezt így még sosem hallottam, az én ismeretemben, e fajtára, sétatéri keverék kifejezés van!

Mamamaci40•  2019. július 14. 12:51

Átmentett emlékeink

Más lakása már az a hosszú ház, de a történet idején még igen sűrűn látogattam, Istennek hála. Volt egy zuga, akár benyíló is lehetne, de átjárható volt, asztallal, fotelekkel,  többesben nagy kártyacsaták színhelye, kettesben órákig tartó beszélgetéseké, ott magunkat teremtettük meg, megédesítve a szintén ottlakó hűtő tetején üldögélő kockacukortartó tartalmával, amibe az utolsó sort mindig gondosan otthagytuk. Eltelt sok idő, máshol, másformában, de a két fotel, s a hűtő megvan újra. A kockacukor tiltólistás, és az "igazán feltölthetnétek végre egyszer" is csak emlékezetből szól.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom