Mamamaci 40 blogja

Gondolatok
Mamamaci40•  2015. június 15. 22:16

Köszöntő Molnár Jolánnak!

...hogy jaj-jaj, csak el ne felejtsem,láthatatlan könyvünkben gyűltek

csak gyűltek a kilométerek,

két utunk is az ördögé lett, dehát

tudjuk, ilyen ez az élet...

s nem is ez a lényeg:)


a lényeg, a hónap 15. napja,

hogy szép-szóvirág-szedetemet

az ünnepelt időben megkapja,

betűk rím nélkül, 

de annál nagyobb szeretettel,

minden jót kívánunk ami

földön s égen létezik,

Jolán, ahogy írtam, úgy fogadd el!

Mamamaci40•  2015. június 6. 09:29

A rejtvény rejtélye

Játék a betűkkel, gyerekkorom kedvenc műsora,felnőttként leköt a játék a szavakkal,

s nem érzem, hogy sorsom oly mostoha.


Évek óta hobbi rejtvények titka,

én vagyok Ali baba és a negyven rabló egyben,

s ha megvan a kulcs, Szezám tárulj

mondom elégedetten.


De most más történt, megérintettek a szavak,

életet-ihletet kaptak, szembeszálltak velem,

ha már feléledtek, gondolatot neki én adjak.


Íme, szókereső típusú talány, két szóból

szomjas, tájkép, ezt az apróságot

szülte fantáziám.


Szín-szomjas tájkép a szívem, 

a piros messze költözött,

a zöld szürkébe menekült,

a kék és a sárga lebeg ég és föld között.

Mamamaci40•  2015. június 1. 19:37

Voyage, voyage

Utazás, utazás...merült fel most valahonnan a lélekzeneihangtárból egy foszlányhangocska, éppen úgy mint a "Mit nekem Te..." vagy az elmaradthatatlan Korál-egyveleg Dunavecse táján, és valahogy mindig ott. Ildi bölcs előrelátással headsetet alkalmaz, de a párom jól bírja. A vidéki utat is jól bírta pedig a triónk zengedezett odafelé és visszafelé és összevissza, s mindenfélét ami eszünkbe jutott. Volt kívánságműsor is, amíg az adók engedték.A zajártalmat csak a szükséges megállások bontották meg, s most is kiderült egységben van az erőnk, kiegészítve Ildi barátnőjéével, mivel az egyik megállásnál egy úr egy kétöklömnyi tündéri feketeséget kitett a kocsiból, és a vésztanács eldöntötte, ha otthagyja netán, mi magunkhoz vesszük, és szerencséje, hogy nem verjük agyon, de nem, néhány perc után az úr a gombóccal együtt távozott a helyszínről.

Zöldben jártunk ma sokáig, reménységünk tengerében, éreztem ahogy lelkem delfinje megint vad-boldog táncot jár a zöld "föld" és a pufók felhőkkel tarkított kék ég között. 

Pipacstengerek hullámzása kedves a szemnek, és nem hiányzott az emberi kéz nyoma, bár az elhagyatott házak öreg meséket susogtak. A tegnapi pihenésünnep után ez a ráadás kellett még, a hintapalintához, ami átrepít a következő vasárnapra. 

Mamamaci40•  2015. május 29. 15:50

Egy vásárlás margójára

Gyömbér ízű üdítőital, áll a címkén, ebből a vásárlásból kimaradtam, a parkolóban őriztem a macimobilt a Lidl előtt, párom nyugodt szívvel hagyta benne a kulcsot, mire tüneményes gyermekünk puszta szeretetből megkérdezte: - Nem félsz, hogy anya elmegy vele? Kaján mosolya ismét feltöltött mint annyiszor, és biztosítottam, hogy talán a villanyoszlopig, ami ott állt majdnem a kocsi előtt. Míg ők bent válogattak, én csatába kezdtem egy Füles-rejtvénnyel, és nyertem.Indulás haza, kipakolás, és igaziból akkor láttam meg a kecses formájú pet-palackot, és keltem gondolataim szárnyára, vissza legalább sőt több mint három évtizeddel, amikor még béke volt otthon az olajfák alatt, hogy látszatra vagy sem, nekem még nem jött le ezidáig sem, de nem az én dolgom. Viszont itt már a hely szellemével, össze tudom kapcsolni az elszakadt szálakat. Abban a békeidőben több nevem volt használatban, apu részéről, a mindenkori "anyádszentségit" csak később született. Akkortájt a Cangejos Gyömbér-ke becenevet viseltem büszkén. A cangej azaz a kerékpár, egy ideig életem része volt, aztán jött egy költözés a tárgy ott maradt, éles szemű unokatesók prédájának, majd visszakapod...még mindig várom.

A Gyömbér pedig, az akkor kapható üdítő volt. Akkor még tökéletesnek látszott a családi kör, azt hiszem akkor született lelkemben a  hatalmas szeretet, ezért kellett még pár évvel visszább Emőkét sürgősen hazahozni a kisdobostáborból mert első éjjel már hiányolta Mamicikát, Anyucikát és Apucikát, utóbbi kettőt még most is, de ez egy másik történet.


Vissza a jelenbe, új jövevény érkezett a családba, születésileg mérges, úgyhogy óvatosan bánok vele, átültetve még szebb dísze a nappalinak. Reményeim képe, az aszparágusz. Amikor születtem, ültettek egyet, 11 évig bírta a létezést és elpusztult, kb. utána kezdődtek a család problémái is. Most próbálom visszaállítani a kiakadt fogaskereket. Nyugalmat ad a kék szoba, a csend, s az újrakezdés lehetőségének új boldog élménye.

Mamamaci40•  2015. május 27. 13:37

SPAR-atlan pillanatok

Bevásárlás Kalocsán, felfedezni szűkebb hazánkat. Séta a bevásárlóutcában, nézelődés, már nem kell sietni:( csak elfutni lélekben a nyomasztó gondok elől. Hálám annak a jótétléleknek, aki kisegített egy nagy érzelmi kátyúból, mielőtt beleestem volna, szavai azóta a lelkemben s elmémben égnek-élnek, miszerint a néni nem hagyott itt minket, csak másik dimenzióban halad tovább az útján. Nyugodt vagyok, megtettem ami tőlem tellett, el is búcsúztam tőle szépen.De, Ady után szabadon, most ember vagyok az embertelenségben, figyelmetlenség, közöny, szenvtelenség, a nyomor vámszedői kenetes mosollyal, gyűlik az írni és sajnos írtóznivaló. A bürokrácia diszkrét bája, papírok lelkem hóhérai, védőpáncél, csak gépiesen írok alá, és csak hallgatom a "megszívelnivalót". Papír, papír hátán, kérelem, hagyaték, közjegyző, most nem lehet rendkívüli téli álmot aludni? C'est la vie!


Vásárlás, nézelődés közben belülről fotózok, pillanatokat, hangulatokat, embereket, valami lesz a tarkabarka kavalkádból. A címadó pillanatokat mélyen megjegyzem, tényleg párja nincs helyzetek.

Bevásárlókocsiban ül egy szőke kislány, nagycsoportos vagy elsős, és tiszteletem az anyukának, folyamatosan beszélt a gyerekhez míg megtöltötték a kocsit. Számoltak, majd a kislány maga mondta, melyik pultnál mit vesznek. A pénztárnál megbeszélték, mi készül a hozzávalókból, majd...siessünk mert a hugi biztos bepisilt...és díjaztam, hogy bár a kislány nyúlt a másik vevő pénztárcájáért, az anyuka nem kezdett el jajveszékelni, és a néni is biztosította semmi sem történt. Nagyon kár, hogy csak kevés ilyen pillanatban van részem.