Mamamaci 40 blogja

"Citrom ízű" lesz-e, nem hiszem, és a termésre még jócskán várni kell, de szemnek már most kellemes a látványa, üröm az örömben, amikor szó szerint hallom a sokszor jogtalan szidást, anyailag, átfut az agyamon, hogy az esztelen majom már megérkezett.

Elfelejtettünk nevetni? Vagy már nem trendi, és kiváltság a humor, és megnemértést szül? Szépen haladok a híváslistával, de a nagy emberek az íróasztalok mögött, nem értik, nem akarják érteni a nevet. Már gondoltam, belenevetek a telefonba...Hahota a neve a gyerekszínháznak!

Anyák napja után, Gyermeknap előtt,főoldalra együttérzésből nem teszem.
De ideírok egy töprengőt, befutott
egy generáció-vonat, üdvözlet a szerencsé-
seknek, s nekünk, itt a poet, a többieknek.
Kéretlen, értetlen és érthetetlen fájdalmunk
nem mondhatjuk el senkinek, úgy se értik, el-
mondjuk hát mindenkinek. Csak égbe kiálthatunk, hiszen a föld kikacag, választ nem kap a sok miért, sem tegnap, se ma, se holnap. Velünk is futnak az évek, koloncként tépnek szívet-lelket a miértek. A mi mosolyunk mindig könnyes, mert valaki elrajzolta életünket. 

Hol is kezdjem, nem könnyű a gondolatfüzért szóvá tenni.Barátokról lesz szó, és nem is akármilyen barátokról,
ők nem kérnek, de adnak, és sajnos sokszor csak vannak,
mert másnak is, és ez a szeretet hamis.
Sokszor meg bántják őket, és sovány vigasz, míg szemem
törölgetem, és tör a gyötrelem, hogy lenne sok akaratom
ez ügyben, de mint tudjuk egy fecske nem csinál nyarat,
mégis meglelem lelkem balzsamát, Isten szeme mindent lát.


S másoké is, és ezért van köszönetem, a párnak kik
bámulatos cselekedettel álltak egy dolog mellé,
nem sajnálva a tartozás összegét, megmentették
a ladánybenei menhely kutyanépét.
Mi tőlem telhet, ígértem verset, napokig érleltem,
ime ami lehetett, se többet, se kevesebbet nem tehetek,
áldja meg az Isten ezerszer tettüket!

Hetvenesek vagyunk már évek óta. Jó a szolgáltató, rugalmas a hozzáállás, nekült bevált a mobilnet. Aztán tegnap történt valami. Számolgattuk időre beért az összeg, nem aggódtunk a kikapcsolás miatt. Délután fél 4-kor aztán se kép se hang ahogy mondani szoktuk, és este fél 8-ig még süketebb a csend. Persze, nézhetem valamelyik kiváló külhoni sorozat remek darabját, sőt ha jól kapcsolgatok ugyanazok a színészek a szemem előtt jutnak sorra a. Mennyek országába vagy a pokolra a szerepük szerint. Bekapcsolhattam volna a rádiót s hallgathattam volna a dagályos szófolyamot. Ehelyett hívtam papírba burkolózott. Füles barátomat pár újabb rejtvényes randevúra és megírtam két újabb mesét. Mikor hazaért a ház ura, a finom vacsora mellé gyomorkeserűt is tálalhattam. Ő hívta fel a vodafone-t, jó üzlet nekik plusz 2.500.-ft a számlába, és megtudta hetedike óta játszadozhatnak a kikapcsolással. Akkor már a cégtulajdonost küldtem családostól csak oda. Tényleg, jó játék, netezni nem kötelező, de bármi történik végképp tehetetlen vagyok. Kisember a nagyok embertelenségében.