Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emlék
M.Elisa• 2021. június 4. 23:39 • olvasva: 216
Anyai dédszüleimről nem maradt fénykép, csak elképzelni tudom dédapámat, milyen lehetett vállig érő fekete hajával. 1860 körül született Verpeléten (Heves megye), vagy legalábbis onnan származott, később Piskolton élt feleségével és 11 gyermekével. A bojtár, aki annak idején vele dolgozott, azt mesélte róla, hogy nagyon jó ember volt, mert őt, a kisbojtárt ebédnél az asztalukhoz ültette, úgy látszik akkoriban ez máshol nem volt szokás.
Dédapám 1914-ben halt meg, fiatalon, súlyos betegségben.
Dédanyámról sincsen kép, csak elképzelni tudom, ahogy gyalogolt egyik faluból a másikba, zsákkal a hátán, valamit eladott, hogy ennivalót vigyen félárva gyermekeinek. Hideg volt és megfázott, 1918-ban meghalt ő is, és a kisebb gyerekek rokonokhoz kerültek.
A nagyobbak a háborúban harcoltak, egyik meghalt, a másik, miután a határt meghúzták, Magyarországon maradt. Mikor megtudta, hogy már nincs otthonuk, nem is jött többé haza.
Évekkel később az egyik fiú, már meglett emberként elhatározta, hogy fölkeresi Magyarországon maradt testvérét. Addig kutatta, míg megtudta hol lakik, melyik faluban, meg is kereste a házat, de csak a feleség volt otthon.
A férje kint dolgozik a földeken, mondta az asszony, de nemsokára hazajön, üljön le, várja meg.
-Inkább elébe mennék.
Nem volt türelme megvárni. Útközben jött egy szekér, egy ember ült rajta, valahogy szóba elegyedtek, s ő fel is kéredzkedett a szekérre. Egy ideig úgy társalogtak, mintha nem ismernék egymást. A szekéren ülő ember nem is tudta, kivel beszélget, hiszen a másik még gyermek volt, mikor utoljára látta.
Nem lehet szavakkal leírni mit érezhetett, mikor kiderült, hogy aki mellette ül, nem más, mint az ő rég nem látott testvére.
M.Elisa2021. július 26. 23:09
@Lonely_Wolf: Köszönöm én is.
Lonely_Wolf2021. július 26. 19:38
A történelem emlékei sokszor nem vidámak, és ha mégis keveredik valami szépség a végeláthatatlan sorozatba, ami örökkévalóságnak tűnik: akkor is keserédes pillanatokat elevenít fel.
És míg valakinek ez egy történet, másnak egy emlék.
Köszönöm, hogy olvashattam.
M.Elisa2021. július 6. 08:05
@Zsuzsa0302: köszönöm szépen
Zsuzsa03022021. július 6. 07:34
Jó volt visszaemlékezni.
Megható volt.
Nem egyedi történet sajnos....
Tanulsága van
Katkamano2021. június 9. 07:30
❤🙏
M.Elisa2021. június 6. 15:26
@S.MikoAgnes: Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, sok család jutott akkoriban hasonló sorsra :(
S.MikoAgnes2021. június 6. 14:23
Nagyon meghatottál, drága Elisa, ezzel a remekül feldolgozott emlékkel,
a Nagymamád igaz meséjével. Nem idegen tőlem a történet, Csíkből jött a Nagyapám a 4 apró árvával felesége korai halála ...., Trianon után.... Szétszakadt a rokonság.....
M.Elisa2021. június 6. 13:23
@Mikijozsa: Köszönöm szépen
Mikijozsa2021. június 6. 11:38
nehéz de megírtad, bizony tanulságos gratula
M.Elisa2021. június 5. 22:24
@Edeke: a politika tologatja az embereket ide-oda, mint bábukat a sakktáblán
Edeke2021. június 5. 21:42
Szomorú, hogy volt ilyen, és szomorú, hogy még ma is van a világban olyan, hogy családokat szakít szét a politika.
M.Elisa2021. június 5. 15:22
@Törölt tag: Köszönöm szépen
Törölt tag2021. június 5. 14:15
Törölt hozzászólás.
skary2021. június 5. 11:43
@M.Elisa: elég kevés...mint bármely más évszázadból :)
M.Elisa2021. június 5. 11:41
@skary: ez a nagy izé percről percre változik, amin tegnap csámcsogtak, az ma már nem számít, ma másvalamin csámcsognak
sokkal jobban érdekel, ami maradandó
húsz év múlva megtudjuk, ha megérjük, ebből a nagy izéből mennyi lesz maradandó
skary2021. június 5. 11:37
@M.Elisa: persze mindenki a saját gubójában :) de a gubó meg ebben nagyizében :)
M.Elisa2021. június 5. 11:30
@skary: én a saját világomban élek
skary2021. június 5. 11:18
@M.Elisa: pedig ha teccikhanem..ebben a világban élünk...
M.Elisa2021. június 5. 11:16
@skary: nem nagyon érdekel a manapság mércéje
skary2021. június 5. 11:01
@M.Elisa: a régi mesék manapság nem sokat érnek...
M.Elisa2021. június 5. 10:50
@skary: Igaz mese, Nagymamám mesélte el nekem.
skary2021. június 5. 10:24
régi mesék...manapság már....