A kis bolha

Egy cirkusz két ünnepelt sztárja, 

Samu, meg az ő bolha idomárja, 

Sokszor felléptek hajdanán, 

Városligetünk aprócska színpadán. 

Ki látta őket, ma sem felejti, 

-bár már a Samut is mamunak ejti-, 

hogy ugrott a bolha az idomár szavára, 

csak úgy rengett bele a Vajdahunyad vára. 

Samunak e világon nem akadt ám párja, 

büszke is volt nagyon a tudományára, 

pattogásával még sokra viheti, 

parancsnok is lehet, bárki elhiheti. 

És akkor nem hallja többé, hogy: ugorj, na! 

fel fog kapaszkodni, mint fára az ugorka. 

Egy szép nap az idomár hiába kérleli: 

-Samuka, hopp! A bolhát nem leli. 

Várhattak a nézők, s a sok csalódott gyerek, 

Samut befogadta egy díszes hadsereg. 

Azazhogy önként szegődött hozzájuk, 

viszketett is tőle hasuk meg a hátuk.

A tábornok is ugrált, a bolha meg köhögött, 

aki látta őket, nagyokat röhögött. 

Így nyert csatát Samu, a volt cirkuszi bolha, 

míg aztán egy szép nap, össze nem lett nyomva.