Gondolkodtató

A minap borzasztó hír,
Olyan, amivel ember
Egyedül nem nagyon bír,
Érkezett velem szembe.

Megoldjuk, mint mindig is.
Biztosan állíthatom.
De úgy érzem eltünt kincs
Az édes gyermekálom.

Bántja a gyomrom a sok érzés.
Lehet azért, mert nekem nehéz,
Van aki bírja, nekem elég.
Nem kell a maradék szív vérzés.

Így lettem emóció vegán,
Olyasmi szív ügyi veterán.
Eleget láttam a harcokból,
Inkább maradok elég távol.

Hogy ne sebezhessen meg engem
Egy véletlen szerelem repesz,
Vagy egy rejtett csalódás akna.
Mert abba szívem bele halna.

Mondják, ahol a csont összeforr,
Kicsit erősebb lesz, mint egykor.
Nem tudom, hogy hány nap szükséges,
Hogy a lelkem se legyen véres.

Van, hogy össze csap a gané
Az emberek feje fölött
És csak a tehetetlenség
Ami a szívbe költözött

Egy helyzet, miről nem tehetsz
Csak vagy és sodródsz az árral
És nem vigasztal a kereszt
Sem barát, sem egy néma dal

Kongsz belül az ürességtől
Úgy érzed, hogy ez az érzés
Ami végül lassan megöl
A fejben, lassú elvérzés

A korlátozások végén,
Vagy annak bejelentése
Után, másfél órát kérnék
Míg veszek sört, oda érek
Aztán tíz, vagy húsz órán át
Egyetlen dolog történhet
Zenével, bagózva, Budán
Húzzuk a fehér fröccsöket,
A fekete mák pálinkát,
És én állom a költséget.
Annyi lesz az este ára,
ami számon is lesz kérve,
Hogy mi pótoljunk be mindent,
időt, estét és emléket!
Egyenlőre ennyi mára.
Hiányoztok, bús pics...

Valami pont most véget ért.
Egy új rész veszi kezdetét.
Csak felejtenem kellene,
Az agy emlékek ketrece.

Emlékek és álmok között
Saját elmémbe költözöm.
Itt nem fáj annyira a szív,
A sok-sok érzés, ami hív.

Kis lépés van a küszöbig,
a fejem rabja megszökik.
Megszököm, az érzés felé
Elvérzéssel vesztem belé.