Gondolkodtató

Betonházak közt tengődve
Ma nem juthatok dűlőre
Se kedvem, se szándékom nincs
Életem egy elásott kincs

De senki sem keresi meg
Minden perc csakúgy lepereg
Mint őszi fáról a levél
Nem érdekli semmi, csak él

S most vért köpök a városra
Töltelékét homokóra
Hányja egyre csak szüntelen
Hiába bármi küzdelem