Gondolkodtató

A hamvaim a bölcsőm.
Halálom születésem.
Az életem csak kölcsön.
Majd szólj, ha visszakéred.

Ha felkelek álmodom,
ha alszom ébredek fel.
Álomvilágban vagyok
A megtestesült kényszer.

Hajnali három
A metrót várom
De nem jön az,
Ahogy te sem.
Mindig az maradsz,
Akit kerestem.
Hangos zajok.
Tompa vagyok.
Egész életlen,
Most az értelem.
Mert pont Téged
kerestelek.
Kicsit véletlen
Meg szerettelek.

Olyan szép a hold fénye,
Ahogy megcsillan Rajtad.
Erről dalolni kéne,
De Te sajnos ronda vagy.

Pillantásod üveges,
Meg amúgysem látszol jól.
Így nem születhet meg vers
A kis bamba pofádról.

A sorsom vak fényképész.
Nem tudja, miről készült
Az album, de most lett kész.
Ki látja beleszédül.

Bárki kérhet egy képet.
Én kértem, de az sajnos
Csendéletté lett élet.

Lassan egy éve már,
Hogy szívem búval jár.
Nagy kő nyomja szűntelen.
Nem viszonzák' szerelmem.

Hogy is tenné bárki,
ha nem tárulhat ki.
Márpedig azt nem lehet.
Megvetnének engemet.

Azt zárta magába,
Akinek van párja.
És még ő is barátom.
Te sors, tréfás halálom.