Gondolkodtató

Egy perce, hogy beléptünk a nyárba,
Valami izléstelen papuccsal.
A lábújjak közt kicsit bevágna,
Ha éreznénk valamit magunkban.

Szerencsére, mint kelletlen rovart
Kiöltük belül az érzelmeket.
Másodperc öröm, a többi kihalt.
Majd újra élünk, ha értelme lesz.

Alkohol, egyeseknek vadkender.
Ez a nyár, nem vonhatod kérdőre.
A diákoknak a szeptember,
A hónapok hosszas hétfője.

Kétezer-húsz húsvétján
Elmarad a "zöld erdő"
De, hogy el ne hervadjál,
Itt egy verses köszöntő:

A nappaliban jártam,
A Győrfi Palit láttam.
Azt mondta, üljek otthon,
Most ez az én nagy gondom.

Itthon meg nincs több kölni,
A nők meg fognak ölni.
Míg múlnak a rossz napok
Addig annyit mondhatok:

Ne aggódjál szép leány
Van parfüm, (csak online).
Tán nem érzed a szagot,
De a pénzt utalhatod.

Hétfő van. Vagy péntek?
Egyformák a napok.
Lehet nagyot kérek,
A régit akarom.

Úgy érzem magamat,
mint kifosztott kisbolt
polcán maga maradt
olcsó, poros kis bor.

Minden barátommal
tartom a kontaktot.
Látom az arcokat,
kezet nem foghatok.

Nem ölelhetem át
azt, aki hiányzik
Nem koccinthatok már,
s a csók is hiánycikk...

A társadalom, mint lépfene
Eszi be magát a városba
Legyen tala Móricz mekibe
Egy pontra kétezerig jó vagy

A drog úgy terjed a fű alatt
Mint testben egy rákos daganat
Ha egyszer megfertőz, elragad
Akármeddig moshatod magad

Dílerek, vamzerek, és kutyák
Osztják az észt, önös érdekből
Ne hidd, hogy majd egy is melléd áll
Ha a jól menő biznisz bedől

Veszekszünk néha
Mert lassú, béna,
hogy írok vissza
Nem miattad van
De értsd meg drágám
Nem az én hibám
Röpke száz évvel
Később születtem
Mint kellet volna
A mai világ
Túl gyors számomra