Gondolkodtató

A hamvaim a bölcsőm.
Halálom születésem.
Az életem csak kölcsön.
Majd szólj, ha visszakéred.

Ha felkelek álmodom,
ha alszom ébredek fel.
Álomvilágban vagyok
A megtestesült kényszer.

Valami pont most véget ért.
Egy új rész veszi kezdetét.
Csak felejtenem kellene,
Az agy emlékek ketrece.

Emlékek és álmok között
Saját elmémbe költözöm.
Itt nem fáj annyira a szív,
A sok-sok érzés, ami hív.

Kis lépés van a küszöbig,
a fejem rabja megszökik.
Megszököm, az érzés felé
Elvérzéssel vesztem belé.

Felszínes világ a mai.
Képviselünk értékeket,
vagy viselünk értékeset,
Már többet ér az utóbbi.

Hol marad a múlt századok
költészete, csínja, bája?
Magazin, kor bibliája.
Divat-ateista vagyok.

Lehet ez most már nem menő,
példaképem Rejtő Jenő.
Ez lehet talán magába'
Az ember tragédiája.

Annyi kérdés van már bennem,
Hogy két ség közé rekedtem.
Azonban agonizálok
A fejemben a hangokkal,
Hogy én egyedül vagyunk-e,
Vagy többen vagyok magamban.

Egy sör, csak egy sört mára!
Ezt is alig bírja már,
Bomlott testem, és májam.
Megint véget ért egy nyár...

Alig, hogy elkezdődött,
S ideje lassan lejár.
Véget ér a summer-flört.
Megint véget ért egy nyár...

A Whisky-járatot mutasd,
Mert kilépek, nem is kár,
Hogy nem vagyok, csak utas.
Megint véget ért egy nyár?

Utas vagyok életem
Éjszakai járatán,
Öntudatlan észlelem
Megint véget ért egy nyár...