Gondolkodtató

Kicsike voltam még,
Tán nem is olyan rég.
Fogtad pici kacsóm,
Hogy ne essen bajom.

Untalan kérdtelek,
"Apa, mondd mik ezek?
Apa azt, hogy hívják?"
S Te mindent megmondtál.

Majd a túl oldalon
Csak csendben, bús komor
Ballagtam melletted.
Tudtam, hogy menned kell.

Most meg pont fordítva,
És mégis pont úgy van.
Most Te a túl oldalt,
Dúdolsz egy lassú dalt.

Már nincs "melletted" sem,
Mert el kellett menned.
Pedig most nem lennék
Cseppet sem kesernyés.

Ha most csak ballagnánk,
Csöndesen kettecskén.
Fentről pillants reám
Hős Apám, Istekém!

A halál egy alattomos dolog
Azt ragadja el mindig, ki boldog
És terhet ró az itt maradókra
Megsirat az élet sava, borsa

A vég olyan, mint nap az alkonyban
Nem nézünk vele szembe oly sokan
Egy eszmével könnyítek magamon
Csakhogy átvészeljem minden napom

Lehet nincs a halál után élet
Mert mind átkonvertálódunk végleg
Szeretteinkben gondolatokká
Rideg hüvelyünk egyszersmind porrá

A pusztulás nem fájhat szerintem
Hisz az élet előtt se fájt nekem
A korlátozott idő motivál
Mivelhogy idő nélkül minden csak áll

Minden reggel úgy kelni fel
Hogy talán ma már menni kell
Fegyvert ragadni a fronton
Nem számít magam, hogy rontom

Csatamezőn veszek oda
Nincs hiú ábránd, ostoba
Hazamegyek, elmesélem
Milyen volt az én életem

Besorozva katonának
Mikor mindig hazavárnak
S írom nekik a sorokat
Ifjú, haza nem látogat

Búcsúzó sorok ezek mind
Ne tudjátok meg milyen itt
Mondd meg Anyának, szeretem!
El én csata közben estem

Sárgulnak az egykor óriás, zöld fák.
Eljött a hűvöskés, későn érő ősz.
Az idővel elhül bennem egy világ.
Minden ok nélkül a kedvetlenség győz.

Tudom, lesz még tavasz és belőle nyár.
Ahol boldog álmaim teljesülnek.
Ám fogalmam sincs, hogy a télen mi vár?
Az ágon halált hozó hollók ülnek.

Bús sorok egy boldog embertől
Akit e vers írásakor öl
Folyt a gondolat, hogy elmúlunk
És elfelejtik mind, hogy voltunk

Leszek én az aki kimondom
Nem a kereszt fontos síromon
Fontos, hogy aki bent nyugoszik
Pokol, vagy menny fényében úszik

Fontos mit hagysz az utókorra
Hogy fordítod világunk jobbra
Valami nagyot még megteszel?
Vagy hamar felejtenek most el

Tanús nyomot akarok hagyni
Ha már nem tudok itt maradni
Legyen egy szebb világ utánam
Mert volt amit nagyon utáltam

A gonosz manipuláció
Elronrani azt ami még jó
Hatalmasoknál korrupció
A szereles szív, a megfagyó

Leszek én az aki leírom
Életem egy percét sem bánom
Elveimhez híven éltem én
Ezen bűnös világ közepén

Leszek én aki megkérdezem
Már hagyott érdemleges nyomot
A pár tollfogóm, a két kezem?
Vagy nem írtam értelmes dolgot?

Leszek én, vagyis már csak voltam
Mert most szent földben fekszem holtan
Ki úgy látta a napvilágot
Mint valóra váltandó álmot