Gondolkodtató

Kinek mit mond a szó?
Mi így hangzik ,,száguldó''.
Nekem valami, élet féle,
Melynek mutatkozik képe.

Csukott szemeim előtt.
Majd ez a kép megnőtt.
S formált egy szép felhőt.
Ki megigézte a festőt.

Festőnk lapra veti,
Mi szívet, szellemét élteti.
A képen látható
Az élet, a száguldó.

Ám bár művészünk elkésett...
Nem fejezte be e műemléket.
Mivel csak állt
De a felhő nem várt.

Elsuhant a pillanattal.
Ment a nyugvó nappal.

Emeld fel a fejed!
Bármi történt veled.

Hisz lehet nem meglepő,
De te vagy a festő.
S az a folt az égen
A léted, már egész régen.

Az élet maga
És Te a magja.
Mégis óvd ha jön egy szellő
Mivel könnyen illan e gyöngéd felhő...

Földre hullva
Szétesve
Én nagy nulla
Kérdeztem

Miért szeretek?
Ha boldogság nincs
Csak mások szerint
Lehet ez nagy kincs

Bent az ördögi körbe
Belecsalva egy tőrbe
Magasról leesve
Én e selejt testbe

Cseppet sem szeretve
Kedvesem elvesztve
Mese melyet kergetve
E remete szeretne

Mennek a mindennapok
Sietnek és én utánuk szaladok
Haladok napról napra
Itt most lapról lapra

De mint egy nagy hegy
A kötelesség súlya
Míg az élet megy
A vállamat nyomja

Terheli a vállamat
Fájlalom a hátamat
De nem hagy a vállalat
Csak tűröm a sok bántalmat

De e vers egy perc
Egy lehellet pihenő
Most nyugi, rükverc!
Kell kis nyert idő

Keresed a rímet
És csak rá gondolsz
Lapra veted szíved
Vörösborba kortyolsz

Úgy érzed nem tudja
Nem tudja senki
Gondod mi kép futja
Hogy kell szeretni

Annyit mondhatok
Sokat érnék a mondatok
Aki majd olvassa
Átérzi mi a szerelmesek sorsa

Fogadd meg a tanácsom
Kedves barátom
Kell ez a filozófia
Hogy ne járj úgy,
Mint Rómeó és Júlia
(Sok boldogságot amúgy)

Hiányzol!
Miért nem mondhatom ki?
Ahogy szeretlek
Úgy nem tudna senki

Így szívből s igazul
Rémálmokban sem,
Nem bánnék veled gazul
Kedvesem!

Szétszakít, szúr
Szenvedek szerelmedtől
Élvezem, de fúr
Majd lassan megöl

Belülről kifelé
Alig s némán, de halad
A fájdalom az érzelmek mélyen
Majd a szívemnél elakad

Akarlak szeretni
Melletted boldogságra lelni
De félek csalódni
Csöndesen maródni

Szétfoszlani a gondolattól
Ami valahogy így szól
Elveszthetlek, szerelem
S az után majd nem érzem