Gondolkodtató
Színház az élet
Színház az élet
Hol ontják a véred
És oly darabot játszunk
Ami nem a sajátunk
Mások döntenek helyettünk
Mi csak a színészek lettünk
Érzéseink mosollyal takarjuk el
Mert a közönségnek ez kell
Ha van valami gondod
Titkolod, nem mondod
Megköveznének érte
Bárki is kérte
Figyel az öntelt nép!
Mi vagyunk a cirkusz
Ki ha kell színre lép
De itt ész érv nem ér
Megvan nekik a kenyér
Más már őket nem érdekli
Ez az utolsó felvonás. Ennyi...
,,Panem et circences''
Miért nincs reményem
Miért nincs reményem
Én már nem értem
Csak gondolok arra
A bizonyos napra
Miért nincs ki megértsen
Egy kicsit is féltsen
Elnézek jobbra majd balra
Szívem fakadna egy szomorú dalra
Miért mondana olykat:
Hogy nincs ki meghalgat?
Halljátok a hangom?
A nevetek kiáltom
De nem válaszolsz
Méllem nem pártolsz
Elhalkul a visszhangom
Nem akarok egyedül maradnom...
A válaszra várok
Te! Ha olvasod e sorokat
Tudd engem bánt a gondolat
Mi van köztünk?!
Most, miért nem döntünk?
A szavaidra várok
Maradjunk csak barátok?
Izzó csókodra vágyok
Telik az idő és csak várok
Most köztünk van egy mély árok
Amitől semmit nem látok
A kérdőjelek
Bizonytalanságot jelentenek
Ott a sorok végén
Ki tudja? Hát Én!
Ez az érzés mily durva s kemény
Mond amire gondolsz
És megelégszem
Akkor is ha vágyat rombolsz
Ennyi a kérésem
Mondd Anya!
Áruld el nekem Anyám!
Létem véletlen csupán?
Tervből? Tán szerelemből lettem?
Ily sok év után sem bántál meg engem?
Sok butaságot csinálok, ennyit tudok
Párat meg is bánok, és még sokat meg is fogok
Talán egyszer megértem
Miért nem ér az ész érvem
Ami e-képp szól;
Miért ne?!
Már gondolom, jól;
Senki nem kérte
De én csak mondom
Mivek gyerek vagyok
Még nincs sok dolgom
De leszek olyan mint a nagyok
Lehet majd tőlem is megkérdezik
Hogyan lettem én? Mondd Apa!
Én vissza fogok emlékezni
Mikor Én voltam az apraja, és Te a nagyja.
És arra is
Mikor elmesélted
Mi történt
És ,hogyan véled
És hallja majd az unokád;
Ezt csinálta a nagymamád
Mikor gyerek volt mint Te
Nem volt más az élete
Majd mondod a titkát
Sok nevelési praktikát
De előre szaladtam...
És csak ülök itt zavartan
Többét adtál nekem
Mint amit bárki kérhet
Most mondom köszönetem
Mert kaptam tőled létet!
Várok
Várok egy magam
Rád oly gondtalan
Telnek a percek
Az órában homok serceg
Múlik még egy pillanat
Ideérsz e nap alatt?
Az is lehet, hogy türelmem hiába
Ez idő elveszett már, kárba.
Mellettem egy villanyoszlop
Ahoz hasonlítom magam
Csak ott áll és időt lop
Már tudom! Lehetőséget kaptam
Most törhetem a fejem
Nem csak arra, mi lesz velem
Filózhatok azon
Személyem milyen fazon?
Átlagos cselekedet az
Verset írni
Mily dolog? Jó, gaz?
Biztos jobb mint sírni...
Telik az idő
Esik az eső
De már látom
Kis kabátod barátom
Mivel itt vagy
E vers most hagy
Hagy tenni amit kell
De e sorokat nem felejtjük el...