Gondolkodtató

Mennek a mindennapok
Sietnek és én utánuk szaladok
Haladok napról napra
Itt most lapról lapra

De mint egy nagy hegy
A kötelesség súlya
Míg az élet megy
A vállamat nyomja

Terheli a vállamat
Fájlalom a hátamat
De nem hagy a vállalat
Csak tűröm a sok bántalmat

De e vers egy perc
Egy lehellet pihenő
Most nyugi, rükverc!
Kell kis nyert idő

Miért nincs reményem
Én már nem értem
Csak gondolok arra
A bizonyos napra

Miért nincs ki megértsen
Egy kicsit is féltsen
Elnézek jobbra majd balra
Szívem fakadna egy szomorú dalra

Miért mondana olykat:
Hogy nincs ki meghalgat?
Halljátok a hangom?
A nevetek kiáltom

De nem válaszolsz
Méllem nem pártolsz
Elhalkul a visszhangom
Nem akarok egyedül maradnom...

Miért több? Miért más?
Aki számol, nem ás
Elő
Kelő

A munka az munka
Bármi is a jussa
Bér
Vér

Dolgos csontos e kéz
Mit mindenki lenéz
Igazság
Vigaszság

Napi nyolcba
Hajtja, húzza
Elegendő
Üres bendő

A gyereknek lesz jó
Gondolja Dolgozó
Álma
Várja

Éld úgy az életed
Pont ahogy szereted
A napod legyen mindig jó
Mert lehet az az utolsó

Akit szeretsz az tudja
Mivel ez lehet, éned búcsúja
Ha holnap már nem leszel
Ha rád hull a halotti lepel

Akkor von kérdőre a sors
Mit hagytál ki az életből?
Ugyan a lét rövid és gyors
De a jót ne hanyagold az évekből

Valamelyik pillanat a végső
Lehet holnap vége
És sírodon koppan a véső
Azért, hogy mondhasd megérte.
Tégy érte!

A születésed napja
Ne vesszen kárba
Ne légy a kötelesség rabja
Menj jobb irányba!

Az élet egy túra
Amin mindenki mást lát
De figyelj az útra
Vedd észre fényét és árnyát

Gondolj az egészre
Neked megérte?
Csak éld úgy az életed
Pont ahogy szereted...