Arc poétika

Örök zöld vagy hörögj föld?

Míg a Föld

víg, ha zöld.

Az ég szép,

ha mélykék.

A vér rőt

vagy vörös.

A Nap ma

hajt sajna,

a sajtra.

S ha csalfa,

majd arca

a dalra

fakadva

kacagva,

s rajongva

ragyogna.

Ha a föld

barna. Zöld

már múlt, 'mint

fáj, dúlt. Szín

oda hát.

Hol a táj?

Akkor már

az oly' sár-

ga folt, bár

karolt tán,

tarol, 'sztán

agyon vág

nagyon gáz

majomklánt.

S annyi lesz:

gagyin vessz!

Nem hiszek...

Nem-nem-nem! Nem hiszek a harcban.

Rohambiliben vagy kalapban,

turbán alól vagy kipás fejjel,

csadorban vagy pőre kebellel.

Ezért sem hiszek a versenyben:

Uszítson más által felkenve...

Legyen bár nemes vagy nemtelen,

nemek közötti vagy elvtelen.

És persze nem hiszek a pénzben.

Értékeket borító mémben.

A gazdaságilag fokozó,

szociojárvány-kórokozó.

Meglep, nem hiszek a halálban?

Ágyban, párnák közt és magányban.

Krokodil vagy nagymacska által,

emberfarkast emberfarkasával...

magambaszállni

Már csicsikáltam rá 

és lelkileg is gyakorlatoztam.

S TV-s doku hantáz

meggyőző modellt a honnan-hogy-van

értelmezésérül.

Mert bizony van itt mit magyarázni!

Nézd, elme m'ért sérül!

Nem iszony a viszony, ha gyaláz. Ki?

Akár csorog csurig,

remegő kezük kilögyböl úgyis.

Így lesz mindig furi,

félig üres és sohasem új, friss.

De reveláció

megjön, s dől a megjelenítőből:

Dereguláció

hiába, mert hat az ősi ösztön.

Aki kompetens és

egyúttal asszertìv Veled szemben -

Na, mi vonz ezen kéz

ellenében, gyűlöletet keltve?

Behúnyt szemmel fordítva ülve döglött lovon

(Így vágtatni - persze csak a magyar ugaron...)

Egy ideje már szaglik a tetem,

de nyilván nem érzi magán.

Tehát meglehetősen nyeregben

érezheti mégis magát.

Egy ideje már sejti a lovas,

ki a nyerget hordja talán.

Ám számára is rejtély a hogyan:

ülepe alatt vagy nyakán?

(Ez a csóka hordta ruha

nem a róka fogta csuha.

Ideje lenne delejed

ide letenned e helyen!)

Midőn ott fönt nyikorogva nyerít,

- ostor s pálca nincs patára -

a rozsdás patkót véknyába merít,

s kétláb döng ott lönt marhára.

Dülöngél a tájkép, flott a ritmus.

E négyláb holt, nem téblábol:

a tengeri beteg flotta cirkuszt

megszégyenítve még táncol.

(Ha berúgta hát hadd szóljon.

Elhintjük majd minden fronton,

e képesség nem is hiány,

de a tálentum, 'mi diktál.)

Ám, ha messzi földről csodát jára:

Jön-megy a sok agrármérnök,

s csodálkozik a kétlábú pára,

"- Lovászfiú, hová, s m'ért szöksz?"

"- Ne aggódjon Kendtek!" - így az egyik.

"Ez nem szaladhat messzire!

E pej nem igényel senkit, semmit.

Béklyót is hagyta veszni, nem...?"

(Szemhéjon át felderengő,

hajnalfényben elmerengő

formátlan fényfoltjátékban

korlátlan tényt holttá félt agy.)

Így csak egyszemélyes helybenjáró

a fogatképtelen tetem.

Behúnyt szemmel minden este áldott,

s befut ugyanazon helyen.

S ugyanazon lovagon hajt a ló,

ezért nyugodt, hogy a gazdi

nem a váltott lovakon nyargaló

Zöld Marci és Patkó Bandi.

Pénzfosógép Anyja

"A ház, amelyben élek, egy út közelében áll.

Az út kanyarulatában meg nő egy fa..."

Már sajnálom, hogy elkúrtad, Édes!

Kert, panoráma, medencés élet...

A lombházat - mióta lemásztam -

Millányi év leamortizálta.

Szent Patrik, marketing szöveged

mélytorokkal beszoptam, Öregem!

AKAROM az A osztályt! Öleljen

magához és repítsen föl! Eeegen.

Ajánlat, mi hozzám méltón szerény.

Már hogy lenne pofátlan...? Nos, ezért

ezt (is) elfogadom, talán segíthet

máson vagy adóz kaján szkepszisnek.

Persze fost lapátolni is marad 

gusztus és reflex, ha éppen agyam

két mikroalvás közt lendítene

théta hullámain. Gyengít-e? Nem:

Alázatra kényszerít és láttat

másképp, plusz akad itt némi hála,

mikor lett e gépnek szorulása

homeosztázisa borulása.

Hát sajnálom, most benyújtva, Édes,

mert ha korábban sejtetéd vélem...

Az oltást, ami rezisztenssé tett,

kizárni kérned ezt Istennél kell!

(változat:

kizárni kérned, kell Istennél ezt!

másik:

kizárni kérjed, de Istennél tedd!)