Arc poétika

A (meta)módszer mellett - Feyerabend ellen

Kellő absztrakciós szinten,

hiszem, hogy mintásítható minden.

Így Feyerabenddel szemben,

a módszert ahelyett, hogy elvetem

magasabb szintre emelem.

Ezzel a probléma torkán sarkamat megvetem.

Nos, lássunk néhány ötletet,

hogy ne csak lökjem, mint a hölgyeket... (bocsesz!)

Vegyünk egy ismert problémát,

amivel küzd sok, ki témát

tett sikerrel magáévá.

S a módszerek, mik nem lepnek meg néhány stratégát:

1.

A komponensek léteznek,

alkalmas keretet igényelnek.

Ilyen a relativitás

- ezt még többször példázom -, nem vitás:

Minkowski meg a többiek

szállították már a kidolgozott kört ide.

2.

Részmegoldások jelenből

szabadsági fokuk növelendő

egy megszorítást lazítva,

esetleg teljesen ráhajlítva...

Reflexió Ilyen lenne,

hálókba túlszaladás nélkül épülne bele.

3.

Ha már nincsenek ötletek,

sem új modellek, sem eldöngetett

paradigmákat leváltó

keretek, akkor nézzünk feltáró,

forradalmi fogalmi rendszert

és hozzá létrehozva a megfelelő nyelvet!

4.

Kukkantsunk szét másfelé!

Valamit innen-onnan átvennél

és alkalmaznád máshol is,

ilyen mód gyümölcsözve: bátorít

evolúciós módszerek

sikerrel hódítanak formálisan módfelett.

5.

Nem kell mindjárt egy egész nyelv.

Elég lehet korábbi merész elv

szép analógiájaként

bevezetni, s a logikára még

ráépíteni szót, mint a

sokat emlegetett kauzális entrópia.

6.

Ha vagyunk elég merészek,

hogy adjunk a kétségbeesésnek:

soha el nem dönthetővé

alakítva axiómák közé

vegyünk fel olyan tagadást,

amit sikertelenség esetén tagadhatnánk.

7.

Végül - mára legyen elég -:

Relativizáljunk! Egyenesként

megjelenő nem változót

tegyünk függővé mint megváltozót,

valamitől befolyásolt

akármicsodát, s kilépve adja megoldásod.

E rövid, s hevenyész példák

csak gyorsan rímelt minták, de méltán

mutatják a mitikusnak

tekintett, s bizonyos kritikusnak

tűnő emberi képesség,

a Kreativitás lesz egyszer talán gépesség...

csiszolandó!!!

folyt. köv....

Nemidentitás


Ajjajjaj, ezt bizony beszoptam, de még eszetlen hogy!
Kedves gendertársaim, főleg ősök és elődök,
érkezik a számla, a pazar dőzsről, kéjes körről,
fogyasztásotokról, aminek jó részét én állom. 
Pedig jó srác vagyok, a gyengébb nemet is komálom,
de a genderharc eltipor, dózerol, kegyetlen mód.


Egy eónért fizethetek e röpke élet alatt.
Ez majdnem egy kör Sagittarius A* körül, 
az olduvai hasadékban a csont is megkövült.
Ám ez a szűntelen fenntartott szelekciós nyomás
egy ideje kitermelte erekciós fondorát,
firnyákát és a rafinériát, mi lépre csalat.


Bárcsak szert tehetnék némi körültekintő észre,
váltanék férfi testbe zárt leszbikus női agyra.
Szubmaszkulin természetem késztetné Őt is arra.
Kiment a divatból a tesztoszteron, a vegyület,
évmilliókig adott fölényt, s megtört a lendület.
Garantált, hogy így már nem is vennék semmiből észre...

 Faludi Ádám - Ifjúkori önarckép

2000. November 22. faludi

(…………………..)
James Joyce

A képzelet gyarmatosítása
javában tart.
A birodalom virágkorú.
A megszálló filmek
kudarckocsik
félelemosztagok
nem ütköznek ellenállásba.

A tartományok óhajtják a
betolakodást.
Városaikba bevezetik a
központi erőszakot.
Alázatjelvényekkel mellükön
ujjongva tüntetnek az álmok.

A birodalom
általános viszolygást tart magának
és az időmúlás-jelentést
egy közeli tanácsadóba dobja.
Titkos áramszünetet kötnek
háta mögött az erőművek.

Tudja jól a birodalom
hogy az egyezmény
bármikor életbe léphet.

Ezt a gyarmatát szereti
legkevésbé.

Rím-rém rám ront:
Rőt rum rak roncs
rommá ragyogó
redőt*, rajongó,
rendetlenkedő,
rendületlenkedőt.


A magyar, ha nyelvében anya,
vallom, 
hogy nyomorgó versében az a
dallam,
mikor szimmetria zajminta
szótagilleszkedő hangtinta.


Ezen okból élem poéta
létem
elhanyaglóvá vélt diéta-
képpen
szegényes rigmusa rítusát.
Mellőzve ritmusos virtusát.




* redő: itt az agy felszíni barázdája

Legyen a hipotézis a következő.